Nagyon úgy néz ki, hogy lassan, de biztosan lecseng a 2018-as évek második felére és 2019-re jellemző battle royale láz. A nagyobb stúdiók és kiadók próbálkoznak még becsülettel (lásd a pont tegnap rajtolt Call of Duty: Warzone esetét), azonban a kisebb csapatok java már belátta, hogy nincs igazán hely a PUBG, a Fortnite és az Apex Legends mellett, és inkább továbbálltak más projektek irányába.
Mindez azonban nem szegte a kedvét a Black Desert Online fejlesztőinek, akik úgy gondolták, itt az ideje a saját szemszögükből is feldolgozni a battle royale zsánerét. Ez lett végül a Shadow Arena, mely az ázsiai MMO-k jellegzetes látványvilágát és játékmenetét kombinálja az utolsó emberig tartó öldökléssel. És bár a koncepció papíron ígéretesen hangzik, az eddig látottak alapján mi mégis azt tanácsolnánk, senki se ettől a címtől várja a battle royale műfajának újbóli megreformálását.
Kard ki kard
A Shadow Arena már az első meccs indítása előtt jelzi, hogy ő bizony más, mint a legtöbb battle royale játék, hiszen az összecsapást hősválasztással kezdjük, nagyjából úgy, mint az Apex Legends esetében. Minden karakternek megvannak a saját egyedi képességei és fegyverei, akad köztük közelharcos lovagtól varázslónőig mindenki, sőt, még egy igen komoly háttérsztorit is kaptak, ami mindenképp pozitívum, és egyáltalán nem magától értetődő a zsáneren belül.
Maguk a meccsek ezek után nagyjából a műfajtól már megszokott mederben zajlanak. Az összecsapások elején összesen 40 játékos szétszóródik a térképen, a végén pedig az győz, aki az egyre szűkülő játéktérben utolsónak tud életben maradni, megölve mindenki mást. Azonban már itt is érződik az MMO feeling: a pályán különböző szörnyekre bukkanhatunk, akik folyton újratermelődnek, és akiknek a megöléséért XP jár, ha pedig összejött elég tapasztalati pontunk, szintet is léphetünk a karakterrel, új képességeket feloldva vagy a meglévőket erősítve.
Mehet a hátizsákba!
Battle royale-ról lévén szó természetesen a Shadow Arenában is nagy hangsúly helyeződik a térképen véletlenszerűen szétszórt tárgyak összegyűjtésére. Ezeket vagy kincsesládákból, vagy a fentebb már említett NPC-k legyilkolásából szerezhetjük be, a kezelésük pedig meglehetősen egyszerű. A játék jelzi, ha jelenlegi felszerelésünknél jobb cuccot találtunk, onnantól kezdve pedig már egy gombnyomással váltogathatunk a tárgyak között.
További érdekesség, hogy a legtöbb battle royale játékkal ellentétben itt nem fegyvertelenül kezdünk. Hősünknél már az első pillanattól kezdve ott figyel a fegyvere, illetve bukott és nyert meccsek után egyaránt lehetőségünk van egy-egy tárgyak magunkkal vinni a későbbi összecsapásokba, ahol valami egyszerű kis küldetés teljesítése után férhetünk hozzá.
Árnyak gyűlnek
Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy a Shadow Arena végső soron egy érdekes kis próbálkozás, ami a szokatlan MMO – battle royale párosításával még egy kis friss vért is tud vinni a műfajba, azonban ez sajnos egyáltalán nem igaz. Ugyanis, bár papíron tényleg érdekes újdonságokról van szó, a Shadow Arena legtöbb megoldása egyszerűen nem működik, vagy nem úgy, mint illene.
A karakterek mozgása például elég nehézkes és darabos, főleg akkor, ha megpróbálunk felugrani valahová, továbbá a balansz se lett az igazi: érezhetően előnyben vannak az íjászok illetve a varázslók a közelharcosokhoz képest. Ráadásul a folyton újratermelődő NPC-k sem segítenek sokat az összecsapások dinamikáján: egyszerűen mindig ott vannak mindenhol, beletolakodnak az ember képébe, és így az esetek többségében egyszerűen nem lehet miattuk a másik játéksora fókuszálni.
A térképpel is akadnak problémák: egyrészt indokolatlanul nagy a 40 fős körökhöz képest, másrészt bántó módon semmilyen. Egyszerűen hiányoznak az érdekes, izgalmas vagy akár csak megjegyezhető helyszínek is róla, csak ugyanazok a sablon középkori épületek váltogatják egymást. Utoljára talán még az Islands of Nyne esetében találkoztam ilyen semmitmondó térképpel, bár ott legalább a házak változatosak voltak valamennyire, itt még ezt sem lehet elmondani.
Végül pedig nem lehet elmenni szó nélkül a meccsek tempója mellett sem. Ahogy már fentebb is szóba került, a pálya túl nagynak érződik, így a negyven játékos egyszerűen elveszik rajta, a tempón pedig az sem igazán segít, hogy a fejlesztők minden meccs elejére beraktak egy négyperces „kegyelmi szakaszt”, ahol már kedvünkre járhatjuk a térképet és tápolhatunk, de ha megölnének, akkor még instant újjáéledünk, csak egy kicsit odébb kell mozognunk.
Ez most nagyon nem az
Mindent összevetve a Shadow Arena egy érdekes koncepción alapszik, és van is benne néhány tetszetős ötlet, azonban ezek végül nem tudnak összeállni egyetlen koherens egésszé, ez pedig nagyon kevés egy ilyen kompetitív piacon. A Shadow Arena egyszerűen nem olyan reális, mint a PUBG, nem olyan pörgős, mint az Apex Legends, és a Fortnite-ra jellemző építkezés és markáns stílus is hiányzik belőle, épp ezért maximum azoknak ajánlható, akik tűkön ülve várnak már egy fantasy környezetben játszódó battle royale-t, de nekik sem nyugodt szívvel.
