Istenét nem, a karantén lábát viszont az idén 20. születésnapját ünneplő Animal Crossing alaposan megfogta a New Horizonsszal, a sorozat talán legjobb epizódjával, amely tulajdonképpen részről-részre erősíti a saját műfaját. A műfajt, amit meglepő mód eddig nagyon kevesen próbáltak imitálni, még azon a PC-n is, ahol aztán tényleg semmi akadálya sincs a kísérletezésnek, és annak, hogy akár egy méltó AC-utód szülessen – a Hokko Life pedig pontosan ez szeretne lenni.
IRÁNY A VIDÉK
A legegyszerűbben ugyanis tényleg úgy lehet leírni, mint egy Animal Crossing-klónt, annak minden pozitívumával és negatívumával egyetemben. A két játékot ugyanis – a vázukat tekintve – már-már lehetetlen megkülönböztetni egymástól. Itt is egy fiatal, a városi életből kiszakadt fiút/lányt kell irányítani, akit a sors és egy jármű (jelen esetben egy busz) juttat el egy olyan álmos faluba, amely túl van a fénykorán, de némi lelkesedéssel és hatalmas erőbedobással még visszatérhet belé az élet, és egy nyüzsgő, gazdagon lakott és díszített településsé cseperedhet.
Ezt a települést ezúttal Hokkónak hívják, ahol érkeztünkkor mindössze egy vegyesbolt, egy kocsma, és két másik lakos található, ám a helyiek vendégszeretete határtalan. Nemcsak otthont biztosítanak az italozó emeletén, de célt is: segíteni az itt lakóknak a tárgyak megtalálásával és előállításával, horgászattal, és ilyen és ehhez hasonló apró-cseprő ügyek megoldásával. A jutalom nemcsak az elégedettségük és az egyre közelibb barátságuk, de olyan extrák, melyek mind a játékost, mind a várost gyarapítják: új craftolási receptek, alapanyagok, fortélyok, vagy olyan lehetőségek, melyek újabb városlakókat vonzhatnak ide.
Az ehhez vezető út pedig a már ismert receptet követi: azaz rengeteg alapanyagot kell szereznünk fák kivágásával (pár nap után visszanőnek), kövek szétbontásával, növények ültetésével, ezen alapanyagokat használva fel a megszerzett vagy megvásárolt receptek elkészítéshez. A Hokko Life ezt legnagyobb fegyvereként használja, azonban jelenleg nagyon kétélű megoldással. Igaz ugyan, hogy beépített tervezőjével szó szerint bármit elő lehet állítani, úgy forgatva, alakítva az egyes összetevőket, ahogy csak akarjuk, azonban ennek a 3D-s tervezőre emlékeztető keretprogramnak az irányítása egyáltalán nem áll kézre, a borzalmas kamerakezelés és a támpontok, útmutatók hiánya okán pedig kifejezetten frusztráló tud lenni. Az általa nyújtott lehetőségek ugyanakkor tényleg páratlanok, gyakorlatilag úgy be lehet rendezni komplett házakat, hogy abban kizárólag a játékos által megálmodott tárgyak vannak, és nem előre elkészített modellek.
SZABAD AZ ÚT
Ez a fajta szabadság pedig a dekorációra is jellemző, hiszen minden egyes épületet alaposan át lehet szabni, annak külsejével kezdve egészen a látványosabb belsőig, ahol mozgatható, forgatható az összes bútor és berendezés, átfesthető a fal, sőt még akár a városlakók vagy a saját öltözékünk is nulláról építhető fel, egy egészen részletes szerkesztőfelület révén. A Hokko Life már a korai hozzáférés ezen szakaszában is egészen lebilincselő, a látottak pedig akkor értékelődnek fel igazán, ha figyelembe vesszük, hogy ez mindössze egyetlen ember munkája. Bár eredetiséget csak nagyítóval lehet benne találni, mégiscsak egy olyan műfajról van szó, amely Nintendo-platformokon kívül nem nagyon volt jelen, és már csak ezért is egy hatalmas űrt fog betölteni. Hogy pontosan mikor, azt nem tudjuk, de egy ilyen erős startot remélhetőleg maraton, és nem egy sprint fog követni!
