Vannak azok a játékok, melyek még napjaink egyre összetettebb és bonyolultabb címei mellett is mernek egyszerűek és őszinték lenni, a Second Extinction pedig pontosan ilyen program. A Systemic Reaction alkotásában ugyanis egyetlen célunk, hogy mutáns dinoszauruszokat öljünk minden lehetséges eszközzel, ez pedig a maga módján több mint szórakoztató tud lenni, főleg akkor, ha nem egyedül vágunk neki az őshüllők kiirtásának.
A Second Extinction nemrég ráadásul Xboxra is megjelent (méghozzá egyből a konzolos Game Pass részeként), így kaptunk az alkalmon, és megnéztük, hogyan muzsikál jelenleg az Avalanche Studios Groupba tartozó fejlesztők alsó hangon is elborultnak tűnő alkotása.
Van ám rosszabb a meteornál
A Second Extinction története a messzi jövőbe kalauzol el minket, ahol a Földet mutáns dinoszauruszok hordája lepte el, kiszorítva az emberiséget természetes élőhelyéről. Minket azonban nem olyan fából faragtak, hogy az ilyesmit csak úgy szó nélkül hagyjuk, így egyedül vagy maximum két barátunkkal közösen visszatérünk a bolygóra, hogy megtámadjuk az őshüllőket és visszavegyük az irányítást egykori hazánk fölött.
Mindezt pedig egy nagy, szabadon bejárható területen tehetjük meg, ahol katonai bázisok és elhagyatott bányák keverednek hegyekkel, völgyekkel és erdőségekkel. A helyzet pikantériája, hogy egyáltalán nem mindegy, mely tájakon bóklászunk. A térkép ugyanis több régióra van bontva, melyeknek a fertőzöttségi szintje minden küldetés után dinamikusan változik, ezzel mutatva, hogy az adott környéken mennyi dinó bóklászik. Épp ezért, ha egy misszió valami brutálisan fertőzött terület mélyére vezetne minket, érdemes lehet elfeledkezni róla, amíg le nem nyugszik egy kicsit a régió.
Az egyszerűség gyönyörködted?
A Second Extinction játékmenete enyhén szólva sincsen túlcifrázva. Minden küldetés elején kiválaszthatunk magunkat egy szimpatikus karaktert a különféle aktív és passzív képességekkel, valamint pár hasonlóan szimpatikus puskát, aztán pedig ledobnak minket a fent már emlegetett hatalmas pályára, ahol teljesíthetjük az adott misszió feladatait, miközben végzünk pár száz jobb sorsra véletlenül sem érdemes dinoszaurusszal. És bár a fejlesztők próbálták mellékküldetésekkel feldobni ezt a receptet, olyan hatalmas változatosságra így sem érdemes számítani.
De ez talán nem is baj. A Second Extinction ugyanis pont ettől lesz olyan igazi agykikapcsolós, pihentető játék, amit pár óra erejéig egy hosszú és fárasztó nap végén is szívesen vesz elő az ember. Ha pedig akad néhány barátunk, akik hozzánk hasonlóan tiszta szívből gyűlölik a dinoszauruszokat, akkor még jobb a helyzet, a Systemic Reaction alkotásán ugyanis érződik, hogy elsősorban kooperatív játékra hegyezték ki. Egyrészt így azért csak könnyebb ledarálni a képernyőnket beterítő dinókat, másrészt pedig társaságban a játék hibái fölött is hajlamos könnyebben elsiklani az ember.
A Second Extinction ugyanis sajnos korántsem hibátlan játék. Az első hiányosság például az akció ütemezésénél jelentkezik, a programnak ugyanis mindössze két „üzemmódja” van: az egyikben hosszú percekig bóklászhatunk anélkül, hogy pár raptoron kívül bármivel is találkoznánk, a másikban pedig megállás nélkül ömlik a nyakunkba a horda. Tekintve, hogy a két állapot között semmiféle átmenet nincs, a játékmenet könnyen kiismerhető, arról nem is beszélve, hogy hamar rájövünk: a legegyszerűbb a kisebb dinók mellett elrohanni, hogy haladhassunk a küldetés feladataival.
A másik problémát pedig a játék tempója jelenti. Az előzeteseket elnézve az embernek könnyen az a benyomása támadhat, hogy a Second Extinction egy igazi pörgős, őrült tempót diktáló FPS, a valóság azonban sajnos nem pont ez. Karakterünk mozgásával amúgy még nem is lenne baj, de az újratöltés, a felszerelések lehívása vagy ne adj Isten a fegyvercsere indokolatlanul sokáig tart, és úgy alapvetően minden animációról elmondható, hogy elég komótosra sikeredett. Épp ezért a Second Extinction egyáltalán nem tud úgy pörögni, ahogy egy ilyen stílust képviselő FPS-től elvárnánk.
A Föld visszafoglalása csak most kezdődik
Persze a korrektség jegyében mindenképp el kell mondanunk, hogy a Second Extinction jelenleg még csak korai hozzáférésben érhető el, így a fejlesztőknek bőven van még lehetőségük helyreütni a fenti hiányosságokat. Ezzel kapcsolatban pedig jó hír lehet, hogy a Systemic Reaction szemmel láthatóan komolyan veszi az Early Access fázisát: már most is több kisebb-nagyobb frissítéssel és javítással jelentkeztek a játékhoz, valamint jövőbeli terveiket is igyekeznek világosan kommunikálni, például a program steames adatlapján.
Ezek alapján a következő nagyobb frissítés 2021 júliusában érkezik majd, és új mutáns dinókat, új fegyvereket, valamint gamepad-támogatást hoz magával, ezt pedig 2021 szeptemberében egy új karakter, a platformok közti játék és a horda mód követi. A fejlesztők jelenleg 2021 novemberéig terveznek előre, ekkor új másodlagos fegyverekre valamint szezonális eseményekre érdemes számítanunk.
A dinóknak bizony ki kell halniuk. Megint.
Mindent összevetve a Second Extinction egy egyszerű, de szórakoztató játék, ami bár közel sem mentes a hibáktól, de végső soron sem a lassabb tempó, sem a rosszul adagolt akció nem mondható olyan végzetes hiányosságoknak. Plusz ezekért bőven kárpótol a szórakoztató játékmenet, és maga a tény, hogy gépágyúval darálhatunk mutáns dinoszauruszokat, ráadásul barátaink oldalán. Épp ezért, ha egy könnyed, pihentető, de azért akciódús kooperatív címet kerestek, a Systemic Reaction alkotásával jó eséllyel nem fogtok mellélőni.
Plusz konzolokon a Second Extinction nemrég bekerült a Game Pass kínálatába, így gyakorlatilag ingyen tudjuk kipróbálni, mennyire tetszik nekünk ez az elborult dinoszaurusz vadászat.
