A Porsche Design nem első alkalommal működik együtt más cégekkel, profiljuktól talán szokatlan technikai eszközök megalkotásában (volt már Porsche-Huawei együttműködés is), és nem ez az első eset, hogy az AOC nyújtja a fejlesztés hátterét. Az eggyel ezelőtti modellhez, a Q27T1-hez képest az AGON PD27 viszont számos ponton komoly előrelépést mutat, és nem csak dizájnban. Ez utóbbira mondjuk külcsín terén nem volt panasz, de a két monitor között a panel felbontásától eltekintve nagyjából ég és föld a különbség.
Száguldás
Kezdjük talán a legszembeötlőbb ponton, mely ezúttal is a monitor lábazata: az aszimmetrikus, elegáns dizájnt egy nem kevésbé látványos, robosztus fémváz váltja, mely a Porsche sportkocsik hátsó spoilereinek a tartóoszlopait vagy a bukókeretet idézi. Persze a csillogó, szemet megragadó dizájnelemnek ára is van: egyrészt súlyban is jelentős tényező, és a monitor elhelyezésében is okozhat némi fejtörést a leendő tulajdonosoknak. Szerencsére a mérnököknek ezúttal arra is jutott ideje, hogy a masszív tartóoszlopon a billentést (4° előre, 21.5° hátra), forgatást (±15°) és magasságállítást (150 mm) is lehetővé tegyék.
Esztétikai szempontból ezen felül az erősen ívelt kijelzőn a keskeny kávák mellett már csak a Porsche Design logója feltűnő – egészen bekapcsolásig, ekkor ugyanis alul aktiválódik a „logó projektor” mely az alsó kávába lett elrejtve és asztalunkra vetíti választásunknak megfelelően a Porsche Design vagy éppen az AOC logóját. De ezzel még nem ér véget a fényáradat, egy egész sor RGB LED alkotja az AOC más monitoraiból már ismert LightFX rendszer lelkét.
Maga a kijelző egy 27” képátlójú, agresszíven ívelt (1000R) 2560×1440 (QHD, avagy 2K) pixel felbontású VA (helyesebben szólva SVA) panel. Az erős íven túl kifejezett erőssége a képfrissítés, mely egészen magas, 240Hz-en, rendkívül alacsony, mindössze 0,5 ms válaszidővel fut. Persze ez utóbbit mérhetjük többféleképpen is, de az 1 ms GTG sem egy szégyellnivaló eredmény, éppen ellenkezőleg. Az 550 nites fényerejű háttérvilágítás nevében HDR, de azért azt hozzátennénk, hogy az igazi HDR 1000 nit környékén kezdődik, és egyébként is az olyan egységesen világított paneleknél, mint amilyen ez, sokat nem ér sajnos.
Csatlakozási lehetőségek terén is bőven el vagyunk látva, az igényeket tökéletesen kiszolgálja a kettő darab DisplayPort (1.4) és további kettő HDMI (2.0). De akad további négy USB, ebből kettő USB 3.2 Gen1 (egyikük töltésre is alkalmas), valamint kettő USB 3.0, egy sztenderd 3.5 mm jack kimenet és kettő 3.5 mm jack bemenet. Felszereltség tekintetében tehát nem nagyon lehet okunk a panaszra, egyedül talán csak a HDMI 2.1 hiányát róhatnánk fel, de az egyelőre nem annyira elterjedt, hogy hiányosságnak tekintsük.
Porsche
Gyakorlati teljesítményét tekintve a monitor jobb oldala kicsit sötétebbnek hatott, a háttérvilágítás uniformitása szemmel láthatóan nem volt egyenletes, ezt a monitor íve még jobban kihangsúlyozta. Minden más tekintetben azonban szó nem érheti a ház elejét, a színhűség és a kontraszt is kiemelkedően jó (más VA panelekhez viszonyítva is), a felépítésének köszönhetően kontrasztban pedig messze jobb, mint hasonló TN és IPS panelek. A gyors képfrissítésnek hála (már amennyiben ki is tudjuk használni) a gyorsan mozgó objektumok elmosódása és csóvahúzása elenyésző, de az overdrive beállításokat továbbra is fölösleges túlerőltetni, csíkozódás és túlszaturált színek nélkül legföljebb a medium szintig lehet elmenni. Személy szerint az elmosódás csökkenését célzó MBR (Motion Blur Reduction) bekapcsolását egyáltalán nem bírom elviselni, mert nagyon zavar a háttérvilágítás vibrálása és a technológiából adódó, elkerülhetetlen fényerővesztés. Ezenfelül a mozgó tárgyak „szellemképet” hoznak létre (külföldiül ez a strobe crosstalk, ha úgy jobban tetszik), ami fokozatosan tűnik el, ahogy egyre magasabb képfrissítési gyakoriságra váltunk. Magyarán, ha téged nem zavar a vibrálás, akkor érdemes feltornászni a maximumra, némi fényerővel fizetve a kiemelkedően éles mozgó objektumokért.
És ha már a beállításoknál tartunk, külön megér egy misét az OSD (On-Screen Display) is, mely kitakarja a kijelző jobb oldalát, de grafikai dizájnban még csak hasonlót sem láttunk; az volt a benyomásunk, hogy az operációs rendszer szerves részét képezi a több oszlopban felsorolt menürendszer. Ráadásul nemcsak a hátul elrejtett joystickkal, hanem a monitor mellé csomagolt, vezeték nélküli távirányítóval is navigálhatunk benne, ami újabb pluszpont.
A 2×5W-os hangrendszerre sem panaszkodhatok a kelleténél jobban, bár a mélyhangokat hírből sem ismeri, egynek elmegy, de nagy csodát ne várjunk tőle. Nagyjából egy felső-közép kategóriás laptop hangzásvilágához tudnám hasonlítani a képességeit.
Szerelem
Mindent összevetve az AGON PD27 tényleg olyan, mint egy Porsche: szexi, sportos és elképesztően gyors. Személy szerint az 1000R görbületet kicsit jobban szoknom kellett, mint az enyhébb íveket, a 16:9-es képarányon pedig kiváltképpen, de egy nap múlva egyáltalán nem volt zavaró. Igaz, gyakorlati hasznáról lehet vitatkozni, de a többi képessége mellett sem nevezném kompromisszumnak a dolgot. A minden ízében prémium kategóriás anyaghasználat és dizájn pedig végképp feledteti minden bánatunkat.
A cikk leadásakor a hazai boltok kínálatában egyedül a Samsung Odyssey G7 volt elérhető amivel össze lehetne mérni, maga az AGON PD27 még nem, így árban összehasonlítani egyelőre semmivel sem tudjuk. Mindenesetre arra számítani lehet, hogy dizájnomnitor lévén a hasonló képességű társainál valamivel többet kell majd érte leszurkolni, tudását és kinézetét tekintve azonban még így is megéri, ha valakinek pont ilyesmi készülékre fájna a foga, a költség pedig belefér a keretbe.
