A Philips már egy ideje felismerte, hogy a konzolok piacán is van igény kifejezetten játékra tervezett, nagy képátlójú monitorokra. Tavaly járt nálunk a 436M6VBPAB fantázianevet viselő, hasonló elképzelések mentén megalkotott monitor, ami nem volt rossz próbálkozás, de nem sikerült igazán kiemelkedőt alkotni. Azóta viszont sok víz lefolyt a Dunán, nyakunkon az új konzolgeneráció és a viszonylag újonnan alakuló piaci rést felismerve (vagy inkább kihasítva magának) a Philips több fronton is emeli a tétet: bemutatkozik az, amit igazi zászlóshajóként lehet jellemezni... az 558M1RY.
Elő a farbával
A roppant méretes dobozban nem egy kisebb doboz, hanem egy roppant méretes monitor lapul, ahogyan neve is utal rá, képátlója 55 hüvelyk, vagyis kis híján 140 centiméter. Mellette csak a legszükségesebbeket találjuk, a felhasználói kézikönyv és egyéb papíráru mellett egy életünket minden fronton megkönnyítő távirányító, egy HDMI, egy DisplayPort és természetesen egy tápkábel is meghúzódik. Ugyan szerelni semmit sem kell, a kibontás és kipakolás folyamata már csak a súlya miatt sem egyszemélyes manőver, plusz ez már az a méret, amit az ember egymagában nem igazán tud átérni. De ha egyszer a helyére izzadtuk a kicsikét, akkor a masszív talp már stabilan tartja.
A hátoldalon nehezen hozzáférhető helyen találjuk a portokat, melyek mennyiségét abszolút a jelenkor igényeihez szabták: az egy szem DisplayPort (1.4) mellett négy darab HDMI (2.0), egy sztenderd jack audio kimenet, egy upstream és négy downstream USB csatlakozó is megtalálható, utóbbiak közül pedig kettő töltésre is alkalmas. Itt jegyezném meg, amit mindannyiszor elmondok, de hátha valaki még nem hallotta: ha mindent ki akarunk sajtolni az 558M1RY-ból, akkor csak a DP-csatlakozás jöhet szóba, ez rendelkezik a portok közül (amíg egy modellfrissítéssel nem kapja meg a HDMI 2.1-et) kellő sávszélességgel ahhoz, hogy maximális felbontáson, maximális képfrissítéssel, HDR minőségben, hanggal együtt átpréselhető legyen a jel, ami a jövő konzoljainak annyira nem jó hír.
Ami igazán megragadja a szemet, az a képernyő és a lábazat közt hivalkodásmentesen lapuló soundbar, mely fölött nem mehetünk el szó nélkül, lentebb alaposabban kivesézzük. További extraként foghatjuk fel a Philips Ambiglow technológiáját, mely itt az egész képernyőt körbeérő LED „szigeteket” jelent, melyek vagy előre meghatározott színben, vagy a képernyő adott területén domináló árnyalatban ragyognak, ezzel még egy kicsit hozzáadva az élményhez. Igény esetén persze ez a funkció is kikapcsolható.
A látszat nem csal
Maga a panel egy 4K felbontású VA egység, mely igen figyelemreméltó módon már 120 Hz képfrissítésre is képes, méghozzá igen alacsony válaszidővel. Ehhez természetesen a 16:9-es képarány dukál, méghozzá kávamentes kivitelben. Megjelenése ennek megfelelően letisztult, elegáns, szélein ezüstös fémszínű csík fut körbe. A hatalmas panelt tartó lábazat könnyedén simul bele a dizájnba, amellett, hogy masszív és igény szerint leszerelhető, mögötte egy sztenderd VESA 200 rögzítőfelület lapul meg.
A kijelző teljesítményét nézve abszolút nem lehet okunk panaszra, túlzás nélkül állíthatom, hogy az elérhető legjobb VA panelt kapjuk, melynek nemcsak a képfrissítése és felbontása lenyűgöző, hanem mindemellett a színhűség is kiváló. Bár a háttérvilágítás unifromitása teljesen sötét háttér előtt nem teljesít túl jól, figyelembe véve, hogy messzebbről szemléljük, mint egy átlag eszközt (kettő, de inkább három méterről elképesztően immerzív egy ekkora kijelző), mozgás közben ez abszolút nem feltűnő. A kontraszt is roppant meggyőző, VA panelen ennél jobbat még nem láttam, és ahogy az egy HDR-képes eszköznél elvárható, a fényerő még alapbeállításoknál is kiemelkedően magas. Mind PC-s, mind konzolos játéknál nagyszerű az élmény és az elérhető eredmény, így kép tekintetében mindenképpen jól járunk, ha a Philips készülékét visszük haza. De mi a helyzet a hangjával?
Szóljon hangosan az ének
Ha maga a panel nem lenne elég meggyőző, akkor alig két centivel kell csak alánéznünk, és garantáltan elégedetten fogunk csettinteni. Az elsőre semlegesnek tűnő, fehér szálakkal átszőtt, szürke szövetborítású hangfal név nélkül, szerényen húzódik meg a kijelző alatt. De a látszat itt már csal, a Bowers&Wilkins által szolgáltatott 2.1-es hangrendszer összesen 40W teljesítményre képes, mely egyenlő arányban oszlik meg a speakerek (2×10W) és a mélynyomó (1×20W) közt. Aki kicsit is jártas a témában, az a gyártó nevén túl már az összteljesítményre felkapja a fejét, de nemcsak hangosan (nagyon hangosan) tud szólni a kicsike, hanem egy 2.1-es hangrendszerhez képest elképesztően tisztán is, az élményt pedig a Dolby Surround teszi még teljesebbé.
Hogy egy konkrét példával éljek, a Project CARS 3 kipróbálásakor az alagutakon áthúzva, az azok faláról visszaverődő hangot ténylegesen oldalról-hátulról “éreztem” érkezni. Csodát azért ne várjon tőle senki, mert nyilván nem érhet utol egy 5.1-es, ténylegesen térbeli hangzású rendszert, de egy megtévesztően kicsi hangfaltól ez meglepő teljesítmény. Annak fényében pedig különösképp örömteli a minőség, hogy állandó vesszőparipám a beépített hangrendszerek milyensége, vagyis általában inkább annak hiánya.
Hova tegyelek?
Mindezen szép szavak ellenére a Philips 558M1RY nem mindenkinek való, és nem hiba nélküli. Ha már van egy bevált hangrendszered, a Bowers&Wilkins csodagyereke önmagában nem biztos, hogy elég meggyőző lehet. Ha konzolról játszanál, akkor 4K felbontás mellett, HDMI 2.1 híján nem lesz meg a 4K/120 HZ, amíg a várható termékfrissítéssel az 558M1RY meg nem kapja a portfrissítést - vagy valami csoda folytán nem kerül mégis DisplayPort a újgenerációs konzolokra.
Végső soron az 558M1RY több szempontból sem egy hétköznapi eszköz, de véleményem szerint a Philips piaci stratégiája most már a helyes ösvényen jár. Mire gondolok? Ahhoz, hogy egy márkára, piaci résre felfigyeljenek a vásárlók, kell egy zászlóshajó, egy igazi luxustermék, mely a lehetőségekhez és igényekhez mérten a maximumot nyújtja, ami után megfordulnak az emberek és azt mondják „ez nekem is kell”. Az 558M1RY pedig éppen ilyen, és bár a realitás talaján maradva a többségünk maximum csak álmodozhat róla (mi is sírva adtuk vissza a Philipsnek), a 430 ezer forintos árcédula ezért a teljesítményért cserébe abszolút nem irreális vagy éppen megfizethetetlen.
