Üdvözlöm a kedves olvasókat! Engedjétek meg nekem, hogy bemutatkozzak, így a jövőben érkező cikkeimhez már nem csupán nevet, de arcot és személyt is tudtok majd társítani. Peti vagyok, azaz “írói álnéven” (és az internet különböző bugyraiban) czukker. Több mint 23 éve foglalkozom videójátékokkal, illetve a fizikai kópiákat is elég régóta gyűjtöm már – igaz, csak amatőr szinten. A "kockulás" mellett természetesen rengeteg minden érdekel és foglalkoztat még (filmek, sorozatok, animék, könyvek, mangák, képregények, társasjátékok, túrázás, természetjárás, barkácsolás, makettezés, írás, rajzolás és szinte minden, amihez kell némi kreativitás), de most elsősorban a játékok miatt vagyok/vagyunk itt.
A PC Guruval való kapcsolatom több mint 20 évre nyúlik vissza. A családomon belül keresztapám volt az, aki nyitottabbnak bizonyult a számítástechnikai eszközök irányába, így értelemszerűen ő volt az első, akinek lett számítógépe – és mellé jónéhány, a 2000-es évek elején megjelent PC Guru, amiket mindig lelkesen lapozgattam kisgyerek koromban. Az első saját magazinomat azonban nagypapámnak köszönhetem, akitől a 2006 júniusi számot (benne a “felejthetetlen” Deux Ex: Invisible Warral) sikerült kikönyörögnöm egy benzinkutas látogatás alkalmával. Bár nem mindenki nézte jó szemmel, hogy videójátékokkal töltöm a szabadidőmet, azt viszont nagyon szerették, ha olvasok, ezért is kaptam meg a fent említett magazint. Attól a pillanattól kezdve szinte állandó olvasója és vásárlója lettem a Gurunak, tinikoromban pedig aktív fórumozója és kommentelője voltam az akkori PGO-nak. A játékok iránti szenvedélyem kialakulásában tehát óriási szerepet játszott a családom szeretete, engedékenysége, valamint a PC Guru magazin, azóta pedig előszeretettel “fertőzök” meg mindenkit az imádott hobbimmal, legyen szó édesanyámról, öcsémről, barátaimról vagy kollégáimról.
Műfajokat tekintve eléggé mindenevő vagyok, nem hiszem, hogy létezik olyan stílus, amivel ne játszottam volna a "karrierem" során, vagy amiben ne tudnék megnevezni legalább egy kedvencet. A legnagyobb hatást azonban mindig is az FPS műfaj gyakorolta rám. Ennek okát nem igazán tudnám megmondani, talán azért van így, mert fiúnak születtem, de az is lehet, hogy egyszerűen csak szeretem a zsigeri, reflexekre és gyors helyzetfelismerésre építő akciódús programokat. Nem meglepő módon a három nagy kedvencem is ebből a zsánerből került ki: a Bioshock első része, a S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl és a Resident Evil Village. Ezek a programok hangulatban, történeteben és játékmenetben is tökéletesek a számomra, így ha nem is minden évben, de időről időre azért előkerülnek egy végigjátszás erejéig. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a belső nézetű lövöldéken kívül ne szeretnék más stílusokat, de a saját kis ízlésvilágomon belül az FPS műfaj az örök állandó.
Az, hogy én most cikkeket írhatok Nektek (és nem mellesleg be is mutatkozhatom), rengeteg apró véletlenek köszönhető (ha pedig valaki nem hinne a véletlenekben: így írta meg a sors). Kölyökkoromban sokat álmodoztam arról, hogy egyszer majd én is firkanthatok ezt-azt a Gurunak, azonban ilyen-olyan okok miatt sosem éltem a lehetőséggel (annak ellenére, hogy amúgy lett volna rá esélyem korábban is). Idén azonban újabb alkalom adódott, amit végül – hallgatva egy számomra nagyon fontos ember támogató szavaira – végül meg is ragadtam (Ezer köszönet neked! Te vagy a legcsodálatosabb ember, akit csak ismerhetek!). Sok esélyt akkor még nem láttam a bejutásra, mert egy hosszabb betegségből kilábalva, ráadásul közel kéthetes késéssel adtam le a Forgive Me Father próbatesztemet. Végül azonban csak sikerült a dolog, így most szerencsére itt lehetek. Böjtinek, valamint a többi Gurus szerkesztőnek pedig örök hála, amiért láttak fantáziát az írásomban, és megadták ezt az esélyt. Így végre lehúzhattam egy tételt a bakancslistámról.
Azt nem ígérhetem nektek, hogy mindig egyet fogtok érteni a véleményemmel, hiszen mindannyiunk ízlése különböző. Abban viszont egészen biztosak lehettek, hogy mindig az őszinte és egyenes véleményemet olvashatjátok majd – legyen szó bármiről. Találkozunk a legközelebbi cikkemben, és addig is: a Guru legyen veletek!
