A kezdet kezdetén (értsd: az IBM PC megjelenésekor) a Microsoft csak egy rakás, egyetemet sem végzett álmodozó kocka gyülekezete volt, akik olcsó hotelekben aludtak és enniük is alig volt mit. Aztán jött az IBM-mel megkötött üzlet a DOS nevű operációs rendszerről, és egy csapásra minden megváltozott. Bill Gates és barátai milliomosok lettek, a DOS pedig, bár kódjának alapjai sosem láttak microsoftos programozót, a vállalat cégérévé, a modern informatika ikonjává vált. A Microsoft gyakorlatilag minden konkurenst ellehetetlenített a piacon, és miután a videojátékok készítői is rájöttek, hogy a PC többet tud, mint amit elsőre mutat magából (ebben nagy szerepe volt az id Software alapítóinak, de az egy másik történet), megállíthatatlanul tört a csúcs felé.
A Microsoft azóta is a világ valaha létezett legsikeresebb vállalata. A vezetőség egyszerűen nem tud akkorát hibázni, hogy beletörjön a bicska, pedig a cég korai időszakában aztán mindent találunk, egyszer még az amerikai állam is széttördeléssel fenyegette a dollármilliárdosra duzzadt óriást. És mégis, az MS máig itt van, nemsokára új operációs rendszerrel rukkol elő, játékok terén pedig lassan fontosabbá válik, mint a Nintendo vagy a Sony.
Az első Xboxról maga Bill Gates beszélt először egy 1999-es interjúban. Már akkor kifejtette, hogy cége szerint a játékoknak csak egynek kell lennie a megannyi szolgáltatás közül, hisz a konzol tulajdonképpen egy médiacenter. A már egy teljes éve fejlesztés alatt álló DirectXboxot a megjelenésére átnevezték Xboxnak, és bár a 2000-es GDC-n leleplezett gépért mindenki odavolt, mai szemmel kijelenthető, hogy nem volt több ügyes reklámhadjáratnál. A Microsoft tisztában volt vele, hogy egy olyan erős ellenféllel, mint a Sony, nem bír el, hisz utóbbi még a Segát is a sarokba küldte, holott a DreamCast korát megelőző konstrukciója jobb sorsot érdemelt volna.
Így aztán az MS ravasz módon összeszereltetett egy nem túl drágán gyártható PC-t, vett rá pár játékot (mint az Apple elől elhappolt Halót, ugyebár), és piacra dobta a gépet 2001 végén. Az eredmény szolid siker: a gép 2006-os gyártásstopjáig 24 millió darabot értékesítettek, míg a PS2-ből ugyanennyi idő alatt cirka 100 millió fogyott. Amit viszont akkor még nem sejthettünk, az az, hogy az MS tudta, mit csinál, és az egymilliárdos Xbox-bukást csak azért vállalta be, hogy a következő generációra már egy bejáratott branddel készülhessen.
Az első Xbox idején a Microsoft tett egy próbát az online szolgáltatások bevezetésével. Az Xbox Live 2002-es indulásakor negyedmillió játékos csatlakozott a fizetős rendszerhez, mely barátlistát, élő kommunikációt és multiplayert garantált. Utóbbi a Halónak köszönhetően még helyi kapcsolaton át is virágzott. Akkoriban ez forradalmi megoldásnak tűnt, hiszen előtte a DreamCast és a PS2 is igyekezett előállni internetes lehetőségekkel, de olyan rendszert, amit tényleg érdemes lett volna használni, egyik gép sem villantott.
Az Xbox 360 első szériái persze számtalan hibával küzdöttek. Máig legendás a hírhedt RRoD, amit a gép abszurd hardveres elrendezéséből adódó túlmelegedés okozott. Lehet utálni az MS-t a sietségért (hisz az ilyen gondok nyilván kapkodás eredményei), de utólag be kell látni, hogy ha nem adja ki az Xbox 360-at egy évvel a Wii és a PS3 előtt, lehet, hogy nem húzza nyolc évig a gép. Így viszont volt idő elhúzni a konkurencia mellett. Az Xbox Live a 360-nak már szerves része volt, az olyan trükköket pedig, mint az achievementek vagy az olcsóbb játékokat árusító online piactér, a konkurensek is sorra átvették -- mi több, PC-n is meghonosodtak ezen szokások, elég csak a Steamet felhozni példaként. Sőt, Amerikában több médiapartnernek hála az Xbox 360 már-már tényleg a nappali legfontosabb része, gondoljunk csak a Netflixre vagy a Hulura. Nincs mese, az Xbox 360 jókor volt jó helyen, ez viszont nem szerencse, hanem a gondos, több éves tervezés eredménye.
A Microsoft azóta is a világ valaha létezett legsikeresebb vállalata. A vezetőség egyszerűen nem tud akkorát hibázni, hogy beletörjön a bicska, pedig a cég korai időszakában aztán mindent találunk, egyszer még az amerikai állam is széttördeléssel fenyegette a dollármilliárdosra duzzadt óriást. És mégis, az MS máig itt van, nemsokára új operációs rendszerrel rukkol elő, játékok terén pedig lassan fontosabbá válik, mint a Nintendo vagy a Sony.
A TÖKÉLETES TRÜKK
Holott volt idő, amikor a microsoftos játékokat senki sem vette komolyan. Akármilyen jó szaglása volt Ballmernek és Gatesnek a felhasználói szoftverek és az üzletkötés terén, ha játékokról volt szó, cserbenhagyta őket a szimatuk. Sorolhatnánk a ’90-es évek MS-es baklövéseit, de nem lenne értelme, hisz 1997-ig alig akadna a horgunkra bármi, amire érdemes szót vesztegetni. Elég annyit tudni, hogy csak az új évezred közeledtével talált alkalmat a cég arra, hogy frontjait a játékipari háborúban is megerősíthesse.Az első Xboxról maga Bill Gates beszélt először egy 1999-es interjúban. Már akkor kifejtette, hogy cége szerint a játékoknak csak egynek kell lennie a megannyi szolgáltatás közül, hisz a konzol tulajdonképpen egy médiacenter. A már egy teljes éve fejlesztés alatt álló DirectXboxot a megjelenésére átnevezték Xboxnak, és bár a 2000-es GDC-n leleplezett gépért mindenki odavolt, mai szemmel kijelenthető, hogy nem volt több ügyes reklámhadjáratnál. A Microsoft tisztában volt vele, hogy egy olyan erős ellenféllel, mint a Sony, nem bír el, hisz utóbbi még a Segát is a sarokba küldte, holott a DreamCast korát megelőző konstrukciója jobb sorsot érdemelt volna.
Így aztán az MS ravasz módon összeszereltetett egy nem túl drágán gyártható PC-t, vett rá pár játékot (mint az Apple elől elhappolt Halót, ugyebár), és piacra dobta a gépet 2001 végén. Az eredmény szolid siker: a gép 2006-os gyártásstopjáig 24 millió darabot értékesítettek, míg a PS2-ből ugyanennyi idő alatt cirka 100 millió fogyott. Amit viszont akkor még nem sejthettünk, az az, hogy az MS tudta, mit csinál, és az egymilliárdos Xbox-bukást csak azért vállalta be, hogy a következő generációra már egy bejáratott branddel készülhessen.
A SIKER OKA
Észak-Amerika leginkább azért szerette az Xboxot (16 millió fogyott arrafelé), mert az amerikai piacra tervezett gép jobban megértette az ottani felhasználókat, mint az addigi keleti portékák. A Halo is attól lett sikeres, hogy megfelelő közönséget talált magának -- összehasonlításképpen Japánban, a konzoljátékok hazájában a gamerek hátán feláll a szőr Master Chief kalandjaitól. A szigetország egyébként sosem feküdt a Microsoftnak, az első Xboxból ugyan 2 milliót ott is eladtak, de a 360-ból bő öt év alatt is csak 1,5 millió ment el. Már nem is árulják, ez van.Az első Xbox idején a Microsoft tett egy próbát az online szolgáltatások bevezetésével. Az Xbox Live 2002-es indulásakor negyedmillió játékos csatlakozott a fizetős rendszerhez, mely barátlistát, élő kommunikációt és multiplayert garantált. Utóbbi a Halónak köszönhetően még helyi kapcsolaton át is virágzott. Akkoriban ez forradalmi megoldásnak tűnt, hiszen előtte a DreamCast és a PS2 is igyekezett előállni internetes lehetőségekkel, de olyan rendszert, amit tényleg érdemes lett volna használni, egyik gép sem villantott.
AZ ÚJ GENERÁCIÓ
Aztán eljött az 2005-ös év és révbe ért a Microsoft összes addigi erőfeszítése. A gyártó megjelentette az Xbox 360-at, mely minden téren felülmúlta elődjét. Azazhogy felülmúlja, hisz ez a gép még most is a csúcson van (tavasszal járt 67,2 milliónál), és utódja leghamarabb 2013 végén várható. Bár ekkor a Microsoft még nem volt a játékvilág legfontosabb szereplője, két kulcsfontosságú dolgot is bebizonyított: az első, hogy eltökélt és nem fél pénzt veszíteni; a másik, hogy meg tudja vetni a lábát a játékiparban, sőt, még igazi rajongókat is szerez (megint csak a Halóval kell, hogy példálózzunk). Egyértelmű jel volt ez a Sonynak, a japán óriás azonban túl arrogáns volt, hogy kapcsoljon, és mivel a PS3 csak 2006-ban indult útjára eszméletlenül drágán (599 dollárba került), a redmondi gyártó előtt szabad volt az út.Az Xbox 360 első szériái persze számtalan hibával küzdöttek. Máig legendás a hírhedt RRoD, amit a gép abszurd hardveres elrendezéséből adódó túlmelegedés okozott. Lehet utálni az MS-t a sietségért (hisz az ilyen gondok nyilván kapkodás eredményei), de utólag be kell látni, hogy ha nem adja ki az Xbox 360-at egy évvel a Wii és a PS3 előtt, lehet, hogy nem húzza nyolc évig a gép. Így viszont volt idő elhúzni a konkurencia mellett. Az Xbox Live a 360-nak már szerves része volt, az olyan trükköket pedig, mint az achievementek vagy az olcsóbb játékokat árusító online piactér, a konkurensek is sorra átvették -- mi több, PC-n is meghonosodtak ezen szokások, elég csak a Steamet felhozni példaként. Sőt, Amerikában több médiapartnernek hála az Xbox 360 már-már tényleg a nappali legfontosabb része, gondoljunk csak a Netflixre vagy a Hulura. Nincs mese, az Xbox 360 jókor volt jó helyen, ez viszont nem szerencse, hanem a gondos, több éves tervezés eredménye.
Elnézést, de a sekélyes gondolkodástól ver a víz.
A wii valóban egy bóvli volt, de persze aki nem igazi játékos, annak bőven megfelelt, meg azoknak is, akik szentül meg voltak győződve róla, hogy a "mario az igazi játékélmény", meg hogy "zelda nélkül nincs jó konzol", meg a "partyyzzunk konzollal, ecsém"
Ezek az emberek mondjuk jó sokan voltak, abból a szarból eladtak jó pár milliót, de nem baj, legalább így már összegyűlt a pénze a Nintendonak egy normális hardverre.
Talán a még élő Fat géppel rendelkezők hajtják erre a fejüket