Tarantino nagy haverja, Robert Rodriguez nem igazán hallatott magáról az utóbbi időben. A 2020-as, netflixes Mindenkiből lehet hős olyan szinten silány lett, hogy az elménk azonnal kilökte magából a látottakat. Mondjuk a negatív kritikák nem gátolták meg a rendezőt abban, hogy nekiálljon a Kémkölykök új részének, a Spy Kids: Armageddonnak, amely idén landol a Netflixen. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy Rodriguez utolsó értékelhető filmje a 2019-es Alita: A harc angyala volt, amely mind kritikailag, mind a számokat tekintve elég nagyot ment. Az idők változnak, a filmművészet fejlődik és átalakul. Az 1995-ös Desperado ma már nem ütne akkorát, ahogy a 2010-es Machete is remek trash-élmény volt 13 éve, de ma már ennél több kell (bár a régóta halogatott Machete Kills Again... In Space végül talán mégis összejöhet). Rodriguez viszont az a fajta rendező, aki bátran mer kísérletezni a műfajokkal. Egy csipet grindhouse, némi horror, vagy épp Star Wars. Igen, konkrétan A Mandalóriban egyet, a Boba Fett könyvében pedig három részt rendezett. Számomra mindig is nagyon furcsa volt az a kettősség, amit Rodriguez a filmiparban képvisel. Ő az, aki képes rendezni egy pokolian szórakoztató trash-mozit leszakadó végtagokkal és szétrobbanó fejekkel, majd egy családbarát Kémkölykök-filmet. Legújabb produkciója a Konstrukció (Hypnotic), amely egy csavaros thrillernek próbál látszani.
Daniel Rourke (Ben Affleck) egy lelkileg megtört rendőrnyomozó, aki pszichológushoz jár, mert képtelen feldolgozni lánya elvesztését. Minduntalan csak az a borzalmas nap jár a fejében, amikor egy játszótéren a kislánynak örökre nyoma veszett – mint később kiderült, elrabolták. A tettest elfogták, azonban semmire nem emlékezett, így arra sem, hogy mi történt Rourke lányával. Egy bankrablás viszont azonnal visszarántja Rourke-ot a valóságba. Megjelenik egy furcsa alak (William Fichtner), aki látszólag bárkire képes hatni csak annyival, hogy beszél az illetőhöz. Egy nőnek azt mondja, hogy tikkasztó hőség van, amire az nekiáll levetkőzni, és félmeztelenül rohangál az utcán. Az egyik banki alkalmazottnak azt mondja, hogy már későre jár (holott kora reggel van), így az rögtön bezárja a kasszát. Ez a pasas hipnózissal képes embereket egymás ellen fordítani, és könnyen kipakol úgy egy bankot, hogy semmi megerőltetőt nem kell csinálnia. A veszélyes hipnotizőr (ahogy nevezik: "hipnota") viszont valamiképp kapcsolódik Rourke múltjához és eltűnt lányához. Az említett bankrablás során ugyanis a nyomozó rábukkan egy polaroid fényképre. Rajta a kislánya és egy üzenet: "Keresse meg Lev Dell Rayne-t". Az események ezután egyre furcsább fordulatokat tartogatnak, a szálak pedig egy jósnőhöz, Diana Cruz-hoz (Alice Braga) vezetnek, aki felfedi az igazságot a férfi előtt.
A legnagyobb probléma a filmmel, hogy borzasztóan sablonos és rettenetesen kínos párbeszédek találhatóak benne. Mintha Rodriguez és a stáb készített volna egy nyolcrészes tévésorozatot, amiből aztán összevágtak egy másfél órás filmet és egybegyúrtak ötleteket a Truman Showból vagy a Mementóból. Akad egy üldözéses jelenet a mexikói utcákon, amikor konkrétan a városrész elkezd magába fordulni, pont mint az Eredetben. Látszik, hogy próbáltak Christopher Nolan nyomába érni, de ez sem a megvalósításban, sem a forgatókönyv minőségében nem jött össze, holott utóbbit (állítólag) már 2002 óta rakosgatta össze a rendező. Az Oscar-díjas Ben Affleck jól láthatóan kicsit sem erőltette meg magát a szerepben, pedig a kiégett, lelkileg megtört rendőr karaktere nagyon jól állna neki – viszont az ostoba párbeszédeken ő sem tud javítani. Olyasmik hangzanak el a filmben, mint például "A fájdalom ébren tartja az elmét", miközben elvétve megvillan a 2007-es Terrorbolygó túltolt, grindhouse-os bája (például mikor valaki megpróbálja letépni a saját kezét), viszont mindezek egy magát teljesen komolyan gondoló thrillerben kaptak helyet, nem egy trash-filmben.
A Konstrukció tipikusan olyan produkció lett, amit egy álmos vasárnap délután kiválaszt az ember valamelyik streaming-szolgáltatáson és 94 percig legalább elduruzsol valami a háttérben. Valahol a gyenge, már a 2000-es években is cikinek számító monológok és méretes klisék mögött húzódik egy koncepció, amiből egy sokkal okosabb, csavarosabb thriller születhetett volna, de az ilyesmihez nem Robert Rodriguez a legmegfelelőbb rendező Hollywoodban. Hiába kerülnek elő olyan ismerős helyszínek, mint a Bone Shack barbecue a Terrorbolygóból (hiszen ez a film is Austinban forgott), a Konstrukció teljesen szétesik, és egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a belógatott folytatásnak bármiféle létjogosultsága lenne.
Képek forrása: Mafab
