Az Ürömapám egy nagyon rossz film. Ezt így, elsőre ki kell jelenteni, és az még rosszabb, hogy Robert De Niro, Hollywood egyik nagy öregje, aki lassan 60 éves karrierrel rendelkezik, ilyen filmekben szerepel. Szomorúan látjuk, hogy a színész, aki egykor eljátszotta a fiatal Vito Corleónét, Noodlet a Volt egyszer egy Amerikában, Al Capónét, és más nagyon jó karaktereket, idősen ilyen filmeket vállal el.
Az Ürömapám elvileg egy romantikus komédia, de igazából se nem romantikus, se nem komikus, de mielőtt még többet szapuljuk a részben Sebastian Maniscalco által írt filmet, bontsuk ki a részleteket. Sebastian Maniscalco egy olasz bevándorló egyetlen gyermekét (Sebastian) játssza, aki már Amerikában nő fel, és egy amerikai lányba szeret bele, akinek a családja vagyonos (nagyon) és szintén bevándorló. Csak éppen ők a Mayflowerrel jöttek Angliából, nem Szicíliából a 20. század közepén. Sebastian meg akarja kérni a barátnője (Leslie Bibb) kezét, azonban az apja (De Niro) azt akarja, hogy fia egy igazi olasz lányt vegyen el, nem egy puttanát, akit ő nem is ismer… A július 4-ei hétvége tökéletes időpontnak tűnik, hogy a szülők végre megismerkedjenek, a nagy kérdés pedig elhangozzon.
Nagyjából ez a történet veleje: Maniscalco - aki Amerika egyik legelismeretebb komikusa - a megírásakor a saját életét vette alapul, ennek megfelelően pedig a kultúrák összecsapásáról kellene szólnia, de ehelyett az egész film az idegesítő és túljátszott karakterekről, valamint a manapság népszerű PC témákról szólnak. Szegény és gazdag, olasz-amerikai, és angol-amerikai ellentétekből lehetett volna egy valóban jó és élvezhető filmet készíteni, de az Ürömapám sajnos olcsó poénokkal és sztereotípiákkal próbál nevettetni, kevés sikerrel. Az egész film kb. öt helyszínen játszódik, és inkább a lány családja idegesítő, mintsem Sebastiané és apjáé. Különcök és bolondok, teljesen eltérő személyiségek: a legkisebb gyerek például gyógyítónak tanul, hanggömbökön játszik, egy afrikai lánnyal levelezik, és rendszeresen bocsánatot kér az ősei által a feketék ellen elkövetett bűnökért. Nem hiányozhatnak az altesti és az étkezési szokások különbségéből eredő viccek sem: olyan az egész, mint egy rosszabb stand-up fellépés, egymást követő, viccesnek szánt, de inkább szánalmasnak ható, összedobált mondatok sorozata az Ürömapám, melynek vége sokkal inkább megváltást, mint egy kellemes filmélményt ad.
Laura Terusso, akinek rendezői munkáját eddig egy díjjal és több jelöléssel ismerték el, ezúttal nem végzett jó munkát: biztos nem az Ürömapám lesz a film, amire büszkén fog gondolni öt, tíz év múlva. Egyetlen jó dolog van benne, a tanítása. Az, hogy egy apa mindig apa marad, akkor is, ha öreg, akkor is, ha néha cikinek érezzük a viselkedését. Ezen kívül semmi emlékezetes nincs benne, elvesztegetett másfél óra, ami után csak azon lehet elgondolkodni, hogy Robert De Niro öregkorára teljesen eszét vesztette, hogy egy fényes színészi pályafutást, karriert ilyen semmire nem jó filmekkel tesz tönkre?
