Érdemes a multiverzum fogalmát közelebbről is megvizsgálni, hiszen bár ez korábban már trendi volt a Marvel képregényeiben, az MCU-ba csak az utóbbi időben kezdték szervesen beépíteni (lásd például a horrorral kacérkodó Doctor Strange az őrület multiverzumában). A multiverzum azért is izgalmas, mert ebben bárkit elő lehet húzni, és pontosan ez a siker receptje. Hiszen nem valószínű, hogy egy Peni Parkert előtérbe helyező Pókember-mozi önállóan sikeres lenne, de a 2018-as Pókember: Irány a Pókverzum! című filmben mégis működött a karakter (a többi mellékszereplővel együtt). Nagyon jól tudják a Marvel marketingesei, hogy a stáblista utáni jelenetet várva mennyien maradnak bent a moziteremben, és azt is jól tudják, hogy ilyenkor a legtöbben abban bízunk, hogy egy jól ismert karakter tűnik fel – még ha csak néhány másodpercre is. Akkor pedig miért ne lehetne összehozni őket? Adott a multiverzum, a Marvelnek akad több mint 8000 (!) karaktere, akikből lehet válogatni és máris ott tartunk, hogy a siker receptje előre meg van írva. Hasonló koncepciót követett a már említett Irány a Pókverzum!, bár a multiverzum koncepcióját nem használta ki teljes mértékben. Jött egy másik Peter Parker, és persze a jópofa mellékszereplők (Pókember Noir önálló élőszereplős sorozatot kap!), de nem sokat kezdtek azzal, hogy végtelen számú univerzum létezik, mind saját Földdel és persze saját Pókemberrel. Nos, A pókverzumon át épp ezt az űrt kívánja betölteni. Méghozzá piszkosul látványos módon!
Egy év elteltével Miles (Shameik Moore) sikeres igazságosztóvá vált New Yorkban, és jóformán egymaga felel a város teljes biztonságáért, ami viszont elég időrabló feladat. Nemhogy a sulira és a szobatársára (aki amúgy a Marvel’s Spider-Mannel játszik a szobájában), de a saját családjára sincs ideje, ami néha azért eléggé vissza tud ütni, pláne, ha szóba kerül a továbbtanulás és az esetleges költözés. Eközben Gwen Stacey (Hailee Steinfeld), azaz Póknő a saját univerzumában (a 65-ös Földön) próbál dűlőre jutni az apjával, aki elszántan üldözi Póknőt, mivel meg van róla győződve, hogy ő a felelős Peter Parker (mármint az abban az univerzumban létező Peter Parker) haláláért. Mikor Miles világában feltűnik Folt (Jason Schwartzman) – aki képes portálokat nyitni a saját testén –, hamar felgyorsulnak az események. Folt ugyanis korábban tudós volt: Dr. Jonathan Ohnn az Alchemax épületében dolgozott (az előző filmben Miles őt dobta meg egy bagellel) és a részecskegyorsítós baleset folytán gonosszá vált, aki bosszút akar állni azon, aki ezt tette vele. Erejével bezavar a pókverzum működésébe és kánon-eseményeket hiúsít meg, ami ahhoz vezethet, hogy előbb-utóbb minden univerzum megsemmisül és a világmindenség atomjaira hullik. Miles ezért Gwen segítségével dimenziókat ugrik, és miközben Folt nyomában járnak, ellátogatnak a futurisztikus Nueva Yorkba a Pókemberek központi bázisára is, amit Miguel O'Hara (Oscar Isaac), azaz Pókember 2099 vezet. Miles-ra és a többiekre nem kisebb feladat vár, mint megállítani Foltot, mielőtt végleg szétzúzza a teljes pókverzumot és kitöröl mindenkit a létezésből.
A 140 perc ellenére A pókverzumon át iszonyatos tempóban pörög. Már az előző részben is nagyszerűen megrajzolt, látványos jeleneteket kaptunk, de ezekre most rátettek jónéhány lapáttal. A világ kinyílt és az ember nem győzi kapkodni a fejét a rengeteg impulzustól, amit szinte másodpercenként dobál rá a film. Mikor a csapat ellátogat a Pókemberek bázisára, ott annyi easter egg és jópofa utalás található (a videójátékok is megjelennek!), hogy már előre látom, hogy csak ebből a részből több száz olyan cikk lesz, amelyek azt elemezgetik, hogy mennyi valódi Pókember látható azon a helyen. Míg az előző rész inkább szólt Miles-ról és az ő szuperhőssé válásáról, addig a folytatás immár más karakterek hátterét is sokkal jobban kibontja. Végre nagyobb szerepet kap Gwen, de Miles és a családja közti kapcsolatot is elmélyítették. A közös párbeszédeik annyira természetesnek hatnak (mindez az írók nagyszerű munkáját dicséri!), hogy egy percre sem érezni izzadtságszagúnak a nagy családi fejmosásokat vagy Miles kifogásait, amiért nem képes időben megjelenni valahol. Amitől viszont még nagyobb hátast dobtam a moziteremben ülve, az a látvány.
A sztoriban meglátogatott univerzumokat direkt úgy tervezték, hogy úgy nézzenek ki, mintha mindegyiket más-más művész rajzolta volna. Hat különböző animációs stílus kapott helyet a filmben, és tényleg elképesztő, amit összehoztak. Gwen otthona például olyan, mint egy akvarellfestmény, amely mindig az aktuális lelki állapotához mérten változtatja a színeket. Ez a megvalósítás pedig a karakterekre is átterjedt, hiszen némelyikük szimpla 2D-s – már-már papírmasé-szerű – figura a 3D-s animált szereplők között, de akadnak élőszereplős betétek és egy olyan világ is, ami instant humorforrásként funkcionál mindenki számára. A zenék újfent ehhez igazodnak. Már az intro is zseniális Gwen dobolásával, de az egész soundtrack bővelkedik a fülbemászó dalokban. A magyar szinkront ezúttal is kiemelném, ugyanis nem elvesz a filmből, hanem hozzátesz. Ritka az ilyesmi, de tényleg tökéletes lett, és egy-egy poén még nagyobbat üt magyarul.
Látványos, vicces, szórakoztató, izgalmas film lett A pókverzumon át, amely tömve van easter eggekkel és megannyi önreflexív poénnal, amiken egyszerre képes felnevetni az, aki félévente egyszer ül be a moziba, és az is, aki A-tól Z-ig ismeri a Pókember-univerzumot a legutolsó mellékes karakterig. A film minden korosztály és minden közönség számára működik. Friss, fiatalos, trendi és gyönyörűen megrajzolt. Nemcsak az idei év eddigi legjobb Marvel-filmje, de egyben az idei év egyik legjobb produkciója is, amit vétek lenne kihagyni. Nem kell a megnézéséhez Marvel-rajongónak lenni, de még Pókember-rajongónak sem, hiszen minden fronton működik. Jövőre érkezik a harmadik rész, Spider-Man: Beyond the Spider-Verse címmel. Elképzelni sem tudom, hogy innen merre fejlődik tovább a széria, mert úgy érzem, ezzel a filmmel mindent kimaxoltak, amit ki lehetett. Ettől függetlenül természetesen kíváncsian várjuk, addig viszont tessék beülni A pókverzumon átra, mert ez az a fajta élmény, amiért 100%-ban megéri moziba járni!
Képek forrása: The Hollywood Reporter, Gizmodo, Looper
