Két évvel ezelőtt azzal kezdtük a John Wick 3 kritikáját, hogy vannak színészek, akik idősebb korukra váltak akciósztárrá: ilyen Leam Neeson, aki sok-sok drámai szerep (Schindler listája, Nyomorultak, Kinsey: Mindenki másképp csinálja) után az Elrabolva-sorozattal bizonyította, hogy a szeretett lány és feleség megmentése érdekében, ötvenen túl is vállalhatja az ember a lövöldözést.
Leam Neeson Bryan Millsként sem vált nevetségessé, és bár azóta egy kicsit túlzásba vitte az akciózást, példaként szolgált más színészeknek, hogy igenis van élet a drámai szerepeken túl. Bob Odenkirk, akit főleg olyan televíziós sorozatokból ismerhetünk, mint a Breaking Bad és a Better Call Saul, legújabb filmjével, a Senkivel csatlakozott a legnagyobb akciósztárok csapatához: az alkotás pörgős, véres és látványos, éppen emiatt pedig pokolian szórakoztató is!
(A kép forrása: Port.hu)
A Senki a történet végével indul, hogy aztán visszatekintve bemutassa, hogy egy tehetetlen családapából hogyan válik főhőse, egy mindenkit lemészároló, véreskezű védelmezővé. Hutch Mansell (Odenkirk) élete cseppet sem izgalmas: munkája és családja van, azonban fia átnéz rajta, felesége elhidegült tőle, feladatai pedig napról napra ismétlődnek, verkli módjára, még a szemetet sem tudja időben kivinni. Egy éjszaka azonban minden megváltozik: otthonába betör két bűnöző, akik elviszik kislányának karkötőjét. És bár családjának nem esik baja, az eset elindít benne valamit, felidézi azt, aki egykoron volt, és akit nagyon szeretett volna háttérbe szorítani…
(A kép forrása: Cineart Studio Blog)
A történetről ennél többet nem érdemes mondani, de van benne egy kis John Wick, egy kis Elrabolva, illetve egy adag orosz gengszter is, akiknek cselekedete kiindulópontul szolgál Mansell bosszúhadjáratához. És hogy milyen ez a bosszúhadjárat? Nos, egyszerre hihető és hihetetlen: hihető azért, mert Mansell, bár egykoron profi volt, közel sem sebezhetetlen. Ebből a szempontból John Wick szöges ellentéte: őt is verik, de ez a verés csak még inkább feltüzeli. És hihetetlen, mert hiába vadászik rá egy teljes orosz gengszterbanda, öreg apjával (Christopher Lloyd) és egy segítővel mégis elintéz mindenkit.
És ezt hihetetlenül látványosan teszi. A Senki olyan, mintha egy klasszikus, a '80-as vagy '90-es években készült akciófilm lenne. A felek motivációi ugyanolyan tiszták, mint a Die Hardban, az akciójelentek pedig végig követhetőek: nincsenek idegesítő kamerarángatások, mindig lehet látni, hogy ki kit üt. Persze ahhoz, hogy Bob Odenkirk akciósztárként mutatkozzon be, a film pedig jól működjön, két dologra volt igazán szükség: rengeteg edzésre és egy tehetséges akciórendezőre. Előbbi majdnem két évig tartott, utóbbihoz pedig pedig Ilya Naishuller tette hozzá a magáét, aki a Hardcore Henryvel már bizonyította, hogy ért a mesterségéhez. És bár az akciókoreográfia nem éri el a John Wick szintjét (nem is ez volt a cél), a vér patakokban ömlik, a tízezer kilőtt golyó és a tucatnyi robbantás között pedig egy-egy üdítően szellemes poén simít végig a nézők idegein.
Bob Odenkirk könyvelő stílusú jelleméhez, külsejéhez (melyet fokozatosan vetkőz le) megfelelő ellenlábasok is kellettek. Naishuller nem fél saját népét negatív színben feltüntetni: Alekszej Szerebrijakov a pszichopata, az orosz maffia pénzét őrző gengszterként remekel, a többi szereplő pedig igazából csak asszisztál a főbb karakterek játékához.
A Senki 2021 egyik meglepetésmozija lett: nemcsak amiatt, mert a lecsengő pandémia után az első új filmek egyikeként debütált a vásznon, de azért is, mert abszolút hitelesen idéz meg egy letűnt kort. Egy olyan kort, melyről azt hittük, végleg eltűnt, éppen ezért örvendetes tény, hogy elkészült a Senki, ami egyszerű, nyílegyenes, nem túlgondolt mondanivalójával, akciószekvenciáival tökéletes szórakozásként szolgál az akcióműfaj szerelmeseinek.
