Oscar-díjas filmekkel szemben mindig elvárásokkal ül le az ember. Különösen akkor, ha a cím is olyan pikáns, mint a Még egy kört mindenkinek esetében. A legjobb idegen nyelvű film kategóriájának friss győztese nem csapja be a nézőket, minden ízében ajánlott alkotás. Története egyszerre szórakoztató és tanulságos, vicces és drámai, családi és személyes, sajátosan dán és mégis egyetemes, általános, mindannyiunk számára releváns. Stílusában európai, de – amint a fenti példa bizonyítja – hollywoodi mércével is befogadható mű. A Születésnap és A vadászat rendezője, Thomas Vinterberg ezúttal az alkohol rejtelmeiben merül el. Talán sosem volt annyira időszerű ez a téma, mint a korlátlan fogyasztás társadalmaiban, amikor minden korosztály alaposan érintett az alkohol és más tudatmódosító szerek által. A történet szerint négy középiskolai tanár elhatározza, hogy megpróbálnak színt vinni életükbe és növelni munkavégzési hatékonyságukat. A teljesítménynövelést eleinte apró alkoholbevitellel érik el, később azonban életük sarkalatos pontjává válik az ital, ami súlyos következményekkel jár az iskolában és magánéletükben is.
(A kép forrása: Vertigo Media Facebook)
Nem prevenciós jellegű leépüléstörténetet és nem is szabadságharcos lelkületű alkotást látunk. Vinterberg munkája sokkal árnyaltabban mutatja be, hogy adott személyre, adott életszakaszban, adott helyzetben hogyan hat a manapság az emberek döntő többsége által rendszeresen fogyasztott alkohol. Ebbe a sztoriba ágyazódik bele a drámai körítés, a főhősök személyes életének kibontása. A négy jóbarát története példázatszerűen tükrözi, hogy milyen problémákkal nézhetnek szembe a XXI. században családi életük midennapjaiba beleszürkült vagy korosodó, egyedül maradt férfiak. Ugyanakkor ezen a ponton érheti kritika a filmet, ugyanis a főszereplők közül kettejük életében az alkohol-tematikán túlmenően is részletesen elmerülünk. Korunk népbetegsége, a kiégés, a fiatalkori célok és érdeklődés elvesztése, illetve a magány is előkerül. Utóbbi sorsát egészen különleges módon, külső szemszögből, nem az adott karaktert közelről követve láthatjuk, amitől még lehangolóbbá válik a róla alkotott kép. A „négyesfogat” másik feléről viszont elnagyolt, vázlatszerű karakterrajzokat kapunk csupán. Pedig az ő figuráikban sokkal több tanulság rejlik, mint amennyit bemutattak az alkotók.
(A képek forrása: Port)
Thomas Vinterberg filmjét rettenetesen nehéz megfejteni. Olyan munkát látunk, amiben végig feszült, adott esetben tragikus, valamint szabadszellemű és humoros részek váltogatják egymást. Az alkotók valami olyasmit akarhattak közvetíteni, hogy mindenkiből mást vált ki az alkohol. Semmiképp sem ítélik el a fogyasztását, sőt olyan pozitív oldalát is megmutatják, ami a munkában segíthet, illetve a hétköznapokban a közvetlenebbé tesz és az érzelmeinkre felszabadító módon hat. Ugyanígy láthatjuk azonban a függőség halálos tétjét, amint zárkózottá tesz, túlzó tettekre sarkall és az ember életét romokba dönti az ital. Ha van üzenete a filmnek, azt úgy fogalmazhatnánk meg röviden, hogy nem szabad megijedni az alkoholtól, mert nem szörnyeteg. Ám amint használatból cselekvéssé válik, már nem segít az embernek. Közhelyesnek tűnhet az előbbi megállapítás, a Még egy kört mindenkinek zsenialitása viszont pont abban mutatkozik meg, hogy ezt életszerű és izgalmas szituációkon keresztül mutatja be (nem mintha sok film közvetítette volna már ezen álláspontot). Az alkotók szépen, sorjában végigveszik az alkoholfogyasztás lehetséges hatásait, kimeneteleit, végül pedig azt a választ adják, hogy mindannyiunknak egyénileg kell megtalálni az ideális mértéket, társaságot és helyet hozzá.
Kevés film boncolgat ennyire könnyed és közvetlen, de egyáltalán nem obszcén módon ilyen pikáns témát. Olyan témát, amihez valamennyiünknek köze van, a többségnek közvetlenül, és ami – akár betegség formájában – döntő mértékben áthatja az európai társadalmak mindennapjait. Thomas Vinterberg mozija egyébként érezhetően bővelkedik a dán kulturális utalásokban. Főként az alkohol és a szabad önkifejezés, illetve az északi társadalmak viselkedési mintáinak kapcsolatát illetően. Jóllehet ezeknek valószínűleg töredékét sem értjük, más nemzetiségűeknek is tökéletesen élvezhető és tartalmas a film. A lokális utalások mellett ugyanis azt érezzük, hogy valamennyi jelenet játszódhatna akár a saját városunkban, munkahelyünkön vagy családunkban. A Még egy kört mindenkinek abból a szempontból is jeleskedik, hogy mer formáját és tartalmát tekintve igényes és intellektuális lenni, miközben egyértelműen a széles közönéget célozza meg. Manapság ritkán kerül nagyvászonra ilyen koncepciójú alkotás. Talán nem ez a valaha készült legárnyaltabb és legszórakoztatóbb film, főleg a karakteralkotás terén találni hiányosságokat, de épp elég nívós és elgondolkodtató ahhoz, hogy jogos Oscar-tulajdonosnak nevezhessük és bizalmat szavazzunk neki csütörtöktől a hazai mozikban.
