Vin Diesel azt ígérte, hogy a Halálos iramban 9 a korábbi epizódoknál tartalmasabb cselekménnyel készül és az unásig ismételt akciójelenetek helyett is új és látványos szituációkat mutatnak majd az alkotók. Tisztességes olasz-amerikaiak, hatalmas kereszttel a nyakukban, pedig sosem hazudnak. A 2001 óta íródó széria legújabb epizódja valóban mindent megtett, hogy felfrissítse a családi történetet. Ennek ellenére stílusában és gondolkodásmódjában pontosan ugyanolyan maradt, mint a korábbi részek, amiért a rajongók megszerették a franchise-t. Az új elemek igazából nem átformálni akarták a történet jellegét, kísérletezni, esetleg mélységeket keresni, hanem kizárólag arra szolgáltak, hogy lehetőséget kapjunk kilencedik alkalommal is átélni ugyanazt, amit már nyolcszor megtapasztaltunk. Aki vagány akcióözönre és autófétisre vágyik vagy lemaradt a széria korábbi pontján, de kedve támadt folytatni a történetet, az a kilencedik részt válassza. Az előzmények ismerete nélkül is tökéletesen élvezni fogja Justin Lin rendezését – aki egyébként valószínűleg a sorozat két záróopuszát is készíti majd (a spin-offokról itt olvashattok).
(A kép forrása: Port)
„Hát ez új volt” – hangzik el a filmben Letty szájából egy egészen meredek légi-szárazföldi mutatvány után. De miben is új a Halálos iramban 9 a régi epizódokhoz képest? Egyrészt formailag kellett valami váratlannal előrukkolniuk az alkotóknak. A látványra, ahogy azt meg lehetett jósolni, nem érkezhet panasz. Ám ezúttal sikerült vizuálisan is meglepetést okozni, ugyanis a visszatérő flashbackek során más objektívekkel és más stílusban rögzítették a képet, mint a cselekmény többi részében. Kicsit retrós jellegű stílust alkalmaznak, de ez kicsit sem pejoratív jelző, annyira gyönyörűek a snittek. Indokolt annak a közhelynek a felemlegetése, miszerint ezt a művet moziban kell látni. Ezen felül a film teljesíti, amit korunk jobban sikerült kortárs akciófilmjeitől elvárunk, hogy az elmúlt évtizedekben milliószor elpuffogtatott kliséken túl mutassanak valami újat is az akciójelenetek során. Ezekben a produkciókban hatalmas stáb dolgozik egy-egy új fegyver vagy eszköz megálmodásán, a koreográfusok pedig szakadatlan keresik azt a mozdulatot vagy szituációt, amit még egyetlen harcművészeti vagy akciófilmben sem sütöttek el korábban. Nem állítható, hogy a Halálos iramban 9 igazán egyedi munka volna, de tud újdonságot mutatni az előbbiek terén, ami mindenképp hozzáad a film élvezeti értékéhez.
(A képek forrása: IMDB)
A másik újítás az volt, hogy az eddigieknél részletesebben kidolgozott történetet írtak az új részhez. Ki kell mondani, hogy objektíven nézve (vagy a nyolcvanas-kilencvenes évek klasszikus akciófilmjein felnőtt szem számára) a forgatókönyv messze a leggyengébb pontja a filmnek. Különösen zavaró lehet, ha valaki meg akarja érteni azt a bűnügyi szálat, amire felhúzzák a cselekményt. Olyan látványosan nincs kidolgozva sem a thriller-/kémsztori, sem a cselekmény másik oszlopát adó családi háttértörténet, hogy előbbi a kellő mennyiségű információ közlése híján élvezhetetlen (és egy pont után szinte követhetetlen), utóbbi esetében pedig felszínessége miatt képtelenség mélyen átélni az egyébként rapszodikusnak tűnő testvérkonfliktust. De a Halálos iramban 9 nem is akar sem kémfilm, sem igazán drámai lenni. Ezek csak tematikai vázak, formák, amibe ismét bele lehet helyezni azt a sok látványosságot, amit már nyolc alkalommal megmutattak nagyvásznon. Illetve a családtörténet, még ha tartalmatlannak vagy sekélyesnek is tűnik, megadja azt az élményt, amit például a Marvel Moziverzum olyan szépen felépített: akárcsak a több évados sorozatok, a Halálos iramban esetében is várjuk az életünk részévé vált hősök – a „Család”, ahogy a filmben mondják – visszatérését. Szinte mindegy is, hogy mennyire élvezetes, amit tesznek, pusztán vágyunk a jelenlétükre. Ezt az érzést tökéletesen megteremtik a HI alkotói.
Justin Lin rendezése a „mindent is”-élményt nyújtja a nézőknek. Rengeteg népszerű zsáner elemeit olvasztja össze, ezzel sokszor egymással nem is teljesen koherens részek váltakozását előidézve. Az akciófilmes alapra épül egy Bosszúállók típusú crossover képe, megidéződnek a szuperhősfilmek vizuális technikái, továbbá a bosszúfilm, a családregény (főleg a testvérharc), az apokaliptikus sci-fi (a világuralomra törő milliárdostól a mad scientist karateréig), az űrsci-fi, a James Bond típusú kémthriller, a bosszúthriller és az akcióvígjáték műfaja. Utóbbi terén odáig jutnak az alkotók, hogy posztmodern művészfilmeket idéző módon nyíltan lenevetnek a vászonról, kizökkentve a nézőt a film illúziójából. Látványos autó- és a nyolcvanas éveket visszaidéző izomfétis zajlik, előkerül az alvilági filmek „piszkossága”, szubkultúrák és különböző nációk, de mindvégig konzervatív ideológiájú hollywoodi tematika keretein belül maradunk. Az amerikai mozi klasszikus konfliktusa, a családszeretet és az individualizmus-önmegvalósítás közti ellentét is megjelenik, meglehetősen hollywoodiánus módon tisztelegve mindkét érték előtt, azok kibékíthetőségét hirdetve.
A Halálos iramban 9 igazi rétegfilm, ráadásul epizódszáma azt sejtetheti, hogy sok izgalmat vagy kreativitást nem hordoz a mű. A prekoncepciókra részben rácáfoltak Vin Dieselék. Justin Lin rendezése nem ad új rétegeket a franchise-nak, viszont a saját világán és műfaján belül kifejezetten játékos, kalandozó alkotással van dolgunk. Története nem kifejezetten árnyalt, a sorozatokat idéző univerzumépítésben azonban nagyot lépett előre a produkció, és sikerül igazán látványos és friss jeleneteket mutatni. Utóbbiak miatt kifejezetten mozikban ajánlott megtekintése – ezt mától kezdve ti is megtehetitek a hazai filmszínházakban.
