Miközben mindenki azt várta, hogy Guillermo del Toro (már Oscar-díjas alkotóként) hamarosan megkapja a lehetőséget Hellboy-trilógiájának befejezésére, a rajongókat derült égből villámcsapásként érte a reboot híre. A mexikói direktor szívügyének tekintette a Dark Horse Comics ördögi kinézetű védelmezőjének megfilmesítését, de az adaptációk Ron Perlman karakteres alakítása ellenére sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A 2004-es első rész egy hajszálnyival megelőzte az azóta már teljes fordulatszámon pörgő képregény-adaptációs reneszánszot, azonban a négy esztendővel későbbi Az Aranyhadsereg már olyan gigacímek társaságában érkezett a mozikba, mint pl. A hihetetlen Hulk, A vasember vagy A sötét lovag. A kedvező álomgyári trend ellenére egyik Hellboy-film esetében sem beszélhetünk túlzott anyagi vagy kritikai sikerről, sőt, mindegyik alkotásra elmondható, hogy még a gyártási költségek sem térültek meg az USA-ban.
Ilyesformán nem lenne óriási meglepetés az újragondolás ténye, viszont az eltelt években az eredeti alkotók komolyan lobbiztak a harmadik rész elkészítésének érdekében, ráadásul időközben kialakult egy egész tisztességes rajongótábor is. A kezdeti sokkot kiheverve aztán szépen lassan érkeztek biztató hírek is a projekt felől. Neil Marshall (Démoni harcosok, A barlang, Végítélet) szerepvállalásának a horror műfaj szerelmesei örülhettek, az alkotók pedig megerősítették, hogy a korábbi filmekkel ellentétben ezúttal az R-es korhatár-besorolást célozták meg. Miután del Toro nem kapta meg a rendezés lehetőségét, Ron Perlman is elhagyta az akkor még süllyedőnek tűnő hajót, de David Harbour (Stranger Things) leigazolása nagyszerű döntésnek tűnt. Az előkészületek során az alkotók nem győzték hangsúlyozni, hogy jóval sötétebb tónusú audiovizuális élményben gondolkodnak, mint amit a korábbi filmek nyújtottak, az előzetes kedvcsinálók azonban nem tűntek annyira meggyőzőnek.
A történet Artúr király idejében indul, így senki se csodálkozzon az Excalibur felbukkanásán! A Milla Jovovich alakította Vérkirálynő hamar csúnya véget ér, testrészeit pedig Britannia szerte elrejtik. Nem nehéz kitalálni, hogy a sztori főszála ezen puzzle-darabkák újra összerakásának megakadályozása lesz. Azonban főhőseink mindig lépéshátrányba kerülnek, így nem marad más választásuk, mint a kármentés és a közelgő apokalipszis megállítása. A film hosszú, 120 perces játékideje ellenére ezzel gyakorlatilag mindent el is mondtunk a cselekmény főszáláról. Természetesen közben akad még egy csomó akció, Pokolfajzat kipróbálja a lucha librét (mexikói pankráció), rengeteget káromkodik, veszekszik egy csomót, iszik, barátkozik, óriásokat öl, alkut köt a vasorrú bábával, találkozik Merlinnel, és majdnem megházasodik. Nem állíthatjuk tehát, hogy nincs pörgés, de valahogy a legtöbb esetben elég gyorsan és mindenféle meglepetéstől mentesen lezajlanak ezek az események. Az óriásokkal való harc egy üdítő ellenpélda, ami kifejezetten kreatívra sikeredett, illetve Hellboy sárkányos belépője is egész impresszív. Az alkotók által belebegtetett gore szinte elnyomja a film összes többi aspektusát, bár horrorrajongóként ez egyáltalán nem zavart. A vizuális megvalósítást nem érheti jelentősebb kritika, a CGI a legtöbb esetben remekül működik, valóban sötét és nagyon véres a végeredmény.
Sajnos azonban az összkép még így is erősen felemás lett, emiatt nem érzem úgy, hogy sikerült megugrani a korábbi két film minőségi szintjét. Az egyértelműen látszik, hogy mindenképpen egy más stílusú Pokolfajzatot igyekeztek készíteni, de sok mindent feláldoztak a fanservice oltárán. Próbálták jobban átadni az eredeti képregények hangulatát, de túlzottan sok lényt és melléktörténetet dobáltak be, aminek kapkodás lett a vége. Nem jut elég idő a központi események kibontására, hiába merül fel többször is a drámai vonal, ezek a belső konfliktusok nincsenek megfelelően lezárva. Helyszínről helyszínre rohannak főhőseink, de igazából nincs komoly tétje a tetteiknek, hiszen pontosan tudjuk, hogy a végén hova fogunk kilyukadni. Káromkodás akad bőven, néhány frankón eltalált egysoros is, de az állandó humorizálás egy idő után visszafelé sül el.
Del Toro fantasy-akciója után ezúttal inkább a horror fele húz az alkotás, azonban az új Hellboy egy ízig-vérig trash, igazi bűnös élvezet a B-filmek szerelmeseinek. Ez persze egyáltalán nem baj, csak nem árt vele tisztában lenni, mielőtt megnézzük. Mindettől függetlenül senkit sem szeretnék eltántorítani a megtekintéstől, egyszeri szórakozásnak megteszi, de az elvárásszintünket érdemes alacsonyabbra kalibrálni. A stáblista utáni jelenetet pedig ne hagyjátok ki!
Hellboy
Rendezte: Neil Marshall
Játékidő: 121 perc
Hazai premier időpontja: április 11.
