- A kritika minimális spoilert tartalmaz.
Több, mint egy évtizede folyik a MCU világépítése a mozikban. Két és fél hét múlva mozikba kerül a Bosszúállók: Végjáték, ami lezárja a moziuniverzum harmadik szakaszát, hogy nyáron egy teljesen újat nyisson, ami pénzügyileg valószínűleg ugyanolyan sikeres lesz, mint az előzőek. Nem tagadom, általában első nap rohanok a mozikba, ha egy új Marvel filmet bemutatnak, így amikor az Acélemberrel elkezdődött a DC Extended Universe világépítése, nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tud felmutatni a DC Films és Warner Bros. Keserű csalódás lett a vége. Henry Cavill Supermanjétől a falra másztam, a Batman Superman ellen: Az igazság hajnala vetítésről pedig egyszerűen kimentem. Ebből a rövid összegzésből talán látszik a viszonyom a DC filmekhez, amelyek legfontosabb feladatukban, a koherens univerzum megteremtésében közel sem olyan jók, mint a Marvel mozik. Wonder Woman persze üdítő kivételt jelentett a sorban, így felemás érzésekkel jelentkeztem a Shazam gálavetítésére, egyáltalán nem vártam sokat. Amit kaptam, az az eddigi legjobb DC film, amiért érdemes kifizetni a mozijegy árát!
Hogy miért? Shazam – eredeti nevén Marvel kapitány – rendelkezik mindennel, ami egy jó szuperhős filmhez kell. Vicces, okos, van benne dráma, gondolkodásra ösztönző jelenetek, és egy olyan karakter, ami merőben eltér az eddig látottaktól. Shazam a világmindenség igazságát őrző mágustársaság utolsó tagja, akinek feladata, hogy kordában tartsa a hét főbűn démonát. Ereje azonban folyamatosan gyengül, így folyton utódot keres magának. Sok jelölt után meg is találja: egy 14 éves fiú, Billy Batson személyében. A fiú árva, nevelőszülőktől nevelőszülőkhöz kerül, de soha nem marad egy helyen: meg akarja keresni igazi édesanyját. Amikor azonban legújabb családja befogadja, minden megváltozik. Több testvért kap egyszerre, akik mind különcök a maguk módján, emiatt pedig zaklatják őket. Ezt Billy nem nézheti tétlenül, így rövid úton megkapja a piros pizsamát, a gondok pedig elkezdődnek…
Az elmúlt évtizedekben jó néhány filmet forgattak, amelyek azt mutatták be, hogy mit csinálnának a gyerekek, ha felnőtt testbe kerülnének. Ilyen volt a Hirtelen harminc Jennifer Garnerrel, de a Shazam szempontjából jobb példa Tom Hanks örök klasszikusa, a Segítség, felnőttem! Ugyanis, ahogy a Tom Hanks alakította karakter, Josh 31 évvel ezelőtt gyerek maradt lelkében, úgy nem érti meg Billy „Shazam” Batson azt, hogy „a nagy erő nagy felelőséggel párosul”, pedig ezt a mantrát már lassan 20 éve ismeri mindenki. Ugyanis a Shazam pont emiatt szerethető: a harmincas szuperhős (Zachary Levi) testvéreivel, de főleg a képregények főszereplőiért rajongó mostoha öccsével, Freddy Freemannal (Jack Dylon Grazer) való kapcsolata, annak alakulása adja a poénok nagy részét. Tökéletes párost alkotnak, ahogy próbálják felfedezni Shazam erejét, azt, hogy mire képes. A két főszereplő szívét-lelkét beleteszi a filmbe, állandó és egészséges humort adagolva a több, mint két órás játékidőbe, ami észrevétlenül és pillanatok alatt elszáll. Persze szuperhős mozi nem létezhet szupergonosz nélkül: a rendező, David F. Sandberg okos módon a Shazam fő antagonistáját, Dr. Thaddeus Sivanat (hogy ő ki, az csak fél óra után derül ki) tette meg Shazam ellenlábasának.
A Mark Strong alakította tudós azonban egy picit üresnek hat, noha a színész tökéletesen passzol a karakterhez, ugyanakkor az általa birtokolt hét főbűn démonáról semmit nem lehet megtudni, ezzel pedig nagy lehetőséget szalasztott el a direktor (talán a második részben?), akinek munkáját csak dicsérni lehet. Ami egyébként közel sem olyan látványos, mint egy Zack Snyder féle pusztítás, de ez nem is meglepő: hírek szerint a Shazam maximum 100 millió dollárból készült (az Acélember 225 millióból, a Batman Superman ellen költségvetése pedig 250-300 millió dollár között volt). Persze ahol szükség van rá, ott a látvány megvan, különösen a film végi nagy összecsapásban, de nem ez viszi el a hátán a filmet. Akkor mi?
A film gyermeki naivitása, helyzetkomikuma, a család üzenetének fontossága, illetve a kezdetben felelőtlen, majd erejének fontosságát felismerő, megértő főhős karaktere őszinte, derűs pillanatokat adhat mindenkinek, kisebbnek és idősebbeknek. Persze semmi sem lehet tökéletes, a Shazam sem az, vannak benne logikai bukfencek, hülyeségek, de ezeket szó nélkül meg lehet bocsátani, mert a fent említett összetevők állandó mosolygásra késztetnek. Ez egy szuperhős ruhába bújtatott komédia, amely megérdemli, hogy jól szerepeljen a pénztáraknál. A Rottentomatoes értékelései azt vetítik előre, hogy erre minden esélye megvan. Különben is, nem jó dolog, ha egy zsúfolt nézőtéren többszáz ember önfeledten nevet? Jó volt megtapasztalni, hogy a DC a rombolás mellett képes egy ilyen filmet is összehozni, ami az eddigi filmektől függetlenül is működik. Ne féljetek megnézni, nem fogjátok megbánni a kiadott pénzt. Mondjátok, hogy Shazam!, és élvezzétek ezt a remek alkotást!
Érdemes megnézni!
