Nem igazán állíthatjuk, hogy Gerald Butler karrierje pozitív fordulatot vett az elmúlt években, hiszen a skót színész alakításával készült alkotások többsége a kritikusoknál és a kasszáknál sem teljesített kiemelkedően ebben az időszakban. Az akció irányába hajló hollywoodi produkciók után most úgy gondolhattuk, hogy itt a lehetőség bizonyítani egy jóval kisebb, már-már radar alatt mozgó drámában. És bár Az eltűntek azt egyértelműen megmutatja, hogy Butler messze van a tehetségtelentől, azt nem igazán mondhatjuk, hogy ideális alapanyagot kapott ahhoz, hogy ezt bizonyítsa.
A Külső-Hebridákon, Skócia északnyugati részén található Flannan-szigetek nevét talán már hallottátok néhányan, hiszen egy rejtélyes eltűnésről híres: 1900-ban egész egyszerűen nyoma veszett az itt található világítótorony három őrének. Ez a misztikus történet adja Az eltűntek alapját is, hiszen a cselekmény azzal indít, hogy James (Butler), Thomas (Peter Mullan) és Donald (Connor Swindells) hajóra szállnak, hogy letudják hathetes műszakjukat a messzi és zord sziget világítótornyában. Hamar kiderül azonban, hogy több lesz ez az út egy unalmas, eseménytelen kiruccanásnál, nem sokkal a megérkezésüket követően ugyanis egy partra vetett testre és egy lezárt ládára bukkannak, ami aztán – mondani sem kell – teljesen új irányba tereli a cselekményt.
Hőseinken egyre inkább eluralkodik a bizonytalanság, amikor rájönnek, jó eséllyel nincsenek egyedül, és bár a film viszonylag gyorsan megválaszolja a nézőben felmerülő kérdések többségét (egy-két homályos folt azért marad), azt sajnos nem mondhatjuk, hogy a helyükre kerülnek a dolgok. Ami ugyanis egy rejtélyre épülő thrillernek indul, az a film második felében színtiszta karakterdrámává vált át. Amivel önmagában természetesen semmi gond nincs, hiszen mi lenne ideálisabb erre, mint egy olyan helyzet, ahol három ember össze van zárva másfél hónapig egy isten háta mögött lévő, aprócska szigeten, ahol az égvilágon semmi érdekes nincs. A gond csak az, hogy Az eltűntek nem ágyaz meg kellően ennek a váltásnak, ezért a nap végén kis túlzással nem kapunk többet vontatott szenvedésnél.
Pedig nem mondhatjuk, hogy a karakterekben nincs potenciál. Butlernek jól áll a kiegyensúlyozott, kemény, de ugyanakkor szeretetteljes apa szerepe, aki mellett ott van a családját nemrég elveszítő, ezáltal teljesen megtört Mullan, illetve a filmben mindvégig a fiatalságot és az ártatlanságot képviselő Swindells. A gond csak az, hogy az első két-három percet leszámítva a film szinte semmit nem törődik a karakterek felépítésével – a jelenetek többségének nem az ő megismerésük adja a létjogosultságát, hanem csak előre gördítik a cselekményt, vagy éppen teljesen átlátszó foreshadowing-eszközök valami későbbi esemény előkészítésére. Éppen ezért amikor eljutunk odáig, hogy minden erről a három figuráról, az ő lelki megpróbáltatásukról kellene, hogy szóljon, akkor egyszerűen nem érezzük magunkhoz elég közel őket. Pedig már egy-másfél órája hármójukat bámuljuk, mégsem tudjuk igazán átélni a drámát, amit Kristoffer Nyholm rendező, illetve a Celyn Jones, Joe Bone írópáros át szeretett volna adni nekünk, nem tudunk kellőképpen azonosulni a toronymesterek vívódásával.
Van az a mondás, miszerint a rejtélyeket sokszor nem érdemes megmagyarázni, mert lehet, hogy ezzel sokkal több kérdést vetünk fel, mint amennyit megválaszolunk. Nos, Az eltűntek esetében ez az eset nem áll fenn: egy egészen hihető, és egyébként több ponton kétség kívül izgalmas történetet húz rá a titokzatos alaphelyzetre. Egy kérdés azonban mégis velünk marad: hogy mégis mi értelme volt ennek az egésznek. Hiába ugyanis a korrekt alakítások, az erős atmoszféra és a film első felében jó érzékkel adagolt feszültség – mert hogy kár lenne elvitatni Az eltűntek pozitívumait –, a lényegi rész, a dráma a gyenge alapozás miatt nem működik igazán. Pedig a potenciál megvolt, és bár Az eltűntek igazán komoly hibákat nem vét, összességében senkit nem tudunk hibáztatni, ha csalódottan sétál ki a moziból, mert ebből bizony valami sokkal maradandóbbat is ki lehetett volna hozni. Nem is hiányzott olyan sok hozzá.
Az eltűntek (The Vanishing / Keepers)
Rendezte: Kristoffer Nyholm
Játékidő: 101 perc
Hazai premier időpontja: március 28.
