Tettem valami olyasmit, ami nem jellemző rám és teljesen vakon ültem be a Dumbó előszereplős változatának sajtóvetítésére. Az eredeti mesét számtalanszor láttam, az egyik kedvencem volt annak idején, viszont nem néztem meg a feldolgozás előzetesét, de még az IMDB oldalára sem hoppantam fel, hogy megtudjam, mire számíthatok. Az eredeti mese ismeretében, de minden más tudás hiányában röviden azt kell mondanom, hogy számomra felemásra sikeredett az új Dumbó, és spoiler-mentesen el is mondom miért.
50-50
A film története két részre bontható: az első, ami vándorcirkuszról szól és az eredeti animáció sztoriját követi szorosabban, illetve a második fél, ami onnan folytatja a cselekményt, ahol a mese véget ért. Meglepő, vagy sem, meglátásom szerint az utóbbi működött jobban. Az 1941-es Dumbóban kevés a dialógus, a fókusz teljes mértékben az állatszereplőkön van szemben a remake-kel, ahol fordul a kocka és az adalék élőszereplőkre tevődik a hangsúly; ezért az olyan ikonikus jelenetek, mint amikor Dumbót elringatja a láncra vert és ketrecbe zárt anyukája közel sem bírnak ugyanazzal a súllyal mint az eredetiben. Ráadásul érződik a filmen, hogy az említett rész csak azért kapott helyet a remake-ben, mert az a mese legemlékezetesebb jeleente volt, nem azért, mert beleillett volna az új forgatókönyvbe. Mindez persze a cselekményhez toldott kiegészítéssel helyre billen, itt már a cirkuszon és az emberi karakterek szerepén van a hangsúly.
Az új szereplők eljátszására igazi sztárgárdát rittyentett össze a Disney, itt van mindjárt Danny DeVito, Dumbó cirkuszának vezetője, Michael Keaton, a tehetős vállalkozó, aki New Yorkban egy óriási élményparkot igazgat, Eva Green, a légiakrobata, Keaton cirkuszának egyik csillaga, Colin Farrell, a megözvegyült veterán, és az ő két drága porontya, akikkel engem a világból ki lehetett volna kergetni. Nem szeretném bántani a gyerekszínészeket, de az utóbbi években ennyire durván nem castingolt félre egyetlen stúdió sem, ráadásul a karaktereiknek semmi szerepe nincs azon felül, hogy motiváló erővel hatnak az apjukra és Dumbóra, valamint a filmet megtekintő kisgyerekeknek szolgálnak azonosulási pontként. Régen erre elég volt a kiselefánt, de annyi baj legyen. Ennek tetejébe a színészpalántáknak alapból nem volt egyszerű dolguk, hiszen ilyen színészgárda mellett nehéz érvényesülni. Mindenki remek formáját hozza, Eva Green hamar elvetkőzi azt a megszokott szerepét, amiben oly sokszor látjuk, Farrell tökéletesen emberien, eltúlzott, karikaturisztikus gesztusok nélkül alakítja az egyedülálló apát és Michael Keaton egyenesen lubickol a nagyzoló gonosz szerepében. Kalkuláló, manipulatív, egocentrikus és jól áll neki.
NE BÁNTSÁTOK A KISELEFÁNTOT!
Ami Dumbóval kapcsolatban a legmegdöbbentőbb volt számomra az a rendező kiléte. A film nézése közben gyakran elmerengtem azon, vajon ki ülhetett a vezetői székben, aztán ahogy elindult a stáblista meglepetten ráncoltam a homlokom, amikor megpillantottam Tim Burton nevét. Meglepő, de sok mindent megmagyaráz -- gondoltam magamban. A Dumbo kicsit sem érződik Burton filmnek, leszámítva néhány apróságot, kezdve azzal, mennyire eltér a remake az eredeti filmtől, a szereposztáson át egészen a díszlet egyes elemeiig. A harsányság, a mély kontraszt, a geometrikus formák mind jellemzőek a cirkuszra, ahova most Tim Burton betette a lábát, és a direktor úr köszöni szépen, jól érzi ott magát. Ha már díszlet, a CGI helyenként roppant zavaró, másutt pedig nagyon ötletesen és passzol az atmoszférához. Dumbó már a plakátokon is műnek érződik, nemhogy a vásznon, viszont amikor repül egyszerűen megbabonáz a varázslatosságával. Furcsa kettősség ez, ami az egész filmre igaz. Egyrészről igyekszik földhöz ragadott lenni a karját vesztett, megözvegyült veterán apukával, aki foggal körömmel kapaszkodik, hogy talpon maradjon, és azzal, hogy (mini spoiler) a film eleji baleset, ahol az anya elefánt megvadul nem marad emberáldozat nélkül. Valószínűleg ezért kapott 12-es karikát az egyébként messzemenően családbarát film. Másrészről pedig a Dumbó egy mese egy repülő elefántról és egy karikaturisztikus főgonoszról, akit csak a pénz és a siker hajt. Hiányzik az egyensúly.
Összességében véve a Dumbó bátran ajánlható kisgyerekes családoknak, viszont az idősebbeknek kevésbé merném javasolni. Élvezetes, de nem kiemelkedő, a biztonságra játszik, mint oly sok Disney film. Remélem, hogy a hamarosan érkező Aladdinra nem ez lesz a jellemző.
