- Az elrabolt világ március 21-től lesz látható a hazai mozikban
- A magyar nyelvű előzetest itt nézhetitek meg
Az idegen invázió, mint téma egy meglehetősen gyakran előkerülő alap a science fiction-alkotásokban, így hiába van szó egy teljesen eredeti műről, első pillantásra nem feltétlenül tűnhet úgy, hogy A majmok bolygója: Lázadás rendezőjének új filmje, a mifelénk Elrabolt világ címmel mozikba kerülő Captive State bármi újat tartogatna. Rupert Wyatt alkotása azonban nem is feltétlenül ilyen szempontból okoz csalódást, hiszen az emberiség vs. földönkívüliek felállást egyáltalán nem a legnyilvánvalóbb oldalról közelíti meg. A gondok ennél jóval mélyebben gyökereznek: nevezetesen ott, hogy az Elrabolt világ kétórás cselekményét egész egyszerűen nem sikerült úgy és olyan tartalommal megtölteni, hogy ez a nap végén igazán számítson.
Kilenc év telt már el azóta, hogy a sokak által egyszerűen csak csótányoknak csúfolt idegenek betették a lábukat a Földre, és bár a „hivatalos álláspont” szerint az ő segítségükkel sikerült létrehozni egy kontrollált társadalmat, a nullára szorítva a bűnözést, jól tudjuk, hogy emögött a legalapvetőbb disztópikus klisé húzódik, ahol a szegények és a gazdagok között valójában nagyobb a különbség, mint valaha. Maga sztori is inkább erre a kvázi rabszolgaként tartott társadalmi rétegre fókuszál: ebből a chicagói nyomorból szeretne kiszakadni a főhős, Gabriel (Ashton Sanders) is, amikor is a halottnak hitt testvér, Rafe (Jonathan Majors) felbukkanásával hamar új fordulatot vesznek az események. Frontális támadás helyett egy lassú, alulról szerveződő lázadás kiépülésének lehetünk szemtanúi innentől, melyet a körzet rendőrfőnöke, a korábban Gabriel apjával együtt dolgozó Mulligan (John Goodman) igyekszik lefülelni és megállítani.
Miután tehát a társadalom és az elnyomás oldaláról közelíti meg a témát az Elrabolt világ, ezért számtalan lehetőség lett volna arra, hogy így, alulról szemlélve az alkotók felépítsék és megismertessék velünk a világot, illetve magukat az idegeneket. Hiába várjuk azonban a film ilyen jellegű elmélyülését – ha már az akció alternatív megközelítési módként szinte egyáltalán nincs jelen -, a hiányérzet sajnos mindvégig megmarad. Azt már az első pillanattól kezdve érezzük, hogy az Elrabolt világ szándékosan eltitkol előlünk dolgokat, hogy aztán a megfelelő pillanatban előhúzva ezeket büszkén hangoztassa: lám, itt a Váratlan És Okos Csavar, amire biztosan nem számítottál! Amivel önmagában nem is lenne gond, csak éppen az addig vezető út annyira vérszegény, semmitmondó és fókuszálatlan, hogy a néző pont addigra veszíti el az érdeklődését, amikor épp a legnagyobb szükség lenne erre.
Bosszantó, hogy Wyatt mennyire kevés kapaszkodót ad a színészeinek, akiknek gyakran a semmiből kellene kihozniuk valami emlékezeteset – nem meglepő, hogy ez nem igazán sikerül nekik. A legjobb példa Vera Farmiga, akinek a karakteréről már az első találkozás során egyértelműen lejön, hogy fontos szerepe van, mégsem tudunk meg róla semmit, a legnagyobb csalódás azonban mégis Sanders, aki hiába alakított emlékezeteset a Holdfényben, itt egész egyszerűen nincsenek meg azok a mélységek, amikre támaszkodhatott volna. Goodman valamelyest még megmenti a filmet ilyen szempontból azáltal, hogy az aprócska utalások miatt az ő jelleme talán a legérdekesebb, és hát mégis csak egy karakteres figuráról van szó. Összességében azonban nagyon komoly gondok vannak színészvezetés terén, ami persze nagyban felróható a forgatókönyvnek is.
Magát a szkriptet egyébként Wyatt és felesége hozták tető alá, melyet más okokból is nyugodtan szét lehetne cincálni, hiszen nemcsak a párbeszédeknek képtelen igazi súlyt adni, de az egyensúlyt sem tudja eltalálni az egyes szálak között – Gabriel karaktere például nemes egyszerűséggel eltűnik a film közepén. Ami miatt viszont igazán zavaros élménnyé válik az Elrabolt világ, az a vágás, ami olyannyira zavaró, hogy túlzás nélkül kényelmetlen miatta nézni a filmet: úgy ugrálunk az egyik snittből a másikba, hogy időnként komoly szellemi erőfeszítés helyben és időben elhelyezni a szereplőket, annyira rosszul bánik a Captive State az alapvető filmes eszközökkel.
Az Elrabolt világ még a felsorolt negatívumok ellenére sem mondható kifejezetten rossznak, hiszen atmoszférája és nyilvánvaló titkolózása még az unalmas és zavaros cselekmény ellenére is képes valamennyire fenntartani az érdeklődést – a film egyik csúcspontjának szánt stadionos jelenet például sikeresen megvillantja, hogy egy igazán izgalmas és feszült thriller is kerekedhetett volna az egészből. A felszínes megvalósítás miatt azonban nem tudunk hibáztatni senkit sem azért, ha a történetet lezáró csavart inkább puszta átverésként fogja megélni, mintsem jól felépített fordulatként, hiszen ez utóbbi jelző sajnos a film egészére sem aggatható rá. Nincs mit szépíteni: akik egy izgalmas és eredeti sci-fit várnak az Elrabolt világtól, azok jó eséllyel csalódni fognak.
Elrabolt világ (Captive State)
Rendezte: Rupert Wyatt
Játékidő: 110 perc
Hazai premier időpontja: március 21.
