Az Aki bújt (Ready Or Not) premier előtti vetítésére úgy ültem be, hogy egyetlen trailert sem láttam és nagyjából fogalmam sem volt arról, hogy mire is számítsak. Összevissza annyit csíptem el róla, hogy egy balul elsült esküvőről szól és hogy nagyjából horror. Előbbi nagyon enyhe kifejezésnek bizonyult, utóbbiról viszont még most sem döntöttem el, hogy mennyire igaz.
Nászéjszaka
A film bevezető képsorain gyerekek menekülnek egy férfi elől, de csakhamar kiderül, hogy nem is annyira menekülés ez, és az öltönyös üldözőről csakhamar megtudjuk, hogy valójában áldozat. Gyorsan tekernek harminc évet azi idő kerekén, és napjainkban találjuk magunkat, ahogy Grace (Samara Weaving, Ash vs Evil Dead) és vőlegénye Daniel (Adam Brody, Sikoly 4, Shazam!) a házassági esküre készülődnek. Ahhoz, hogy a gazdag família tagja legyen, egy beavatáson kell átesnie: pontban éjfélkor játszania kell egy játékot, melynek felvezetése során kiderül, hogy minek is köszönhető a család vagyona. A titkolózás rosszat sejtet, és talán nem lövök le nagy poént azzal, hogy a hitvesi ágy helyett máshol fog bújócskázni.
Működik a kémia
A rendezői székben Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett mára már összeszokott rendezőpárosa foglalt helyet, hiszen rendezői karrierjük kezdete óta elválaszthatatlanok, a V/H/S, Az ördög ivadéka és a Southbound mind az ő kezük alatt készült. A gyenge kezdetek után mostanra bizony remek ritmusérzékkel vitték vászonra a forgatókönyvet, mely ugyan hamar elpuffogtatja ütőkártyáit, mégis leköt. És bár a fordulatokat is előre látjuk miután árulkodó alapossággal és gondossággal megágyaznak nekik, a jól adagolt érzelmi tölteteknek és szituációknak hála mégis együtt szorítunk a bajba került Grace-nek, hogy csak ezt élje túl, csak innen sikerüljön elmenekülnie. Az Aki bújt egy újabb remek példa arra, hogy legyen az alapfelállás bármilyen egyszerű is, nem minden filmnek kell bonyolultnak lennie ahhoz, hogy szórakoztasson. No persze jelen esetben nem árt, ha az ember bírja a véres jeleneteket (nem egyszer szívtam a fogam a premier plánban mutatott, néha igen brutális sérülések láttán) és a köréjük felhúzott fekete humort, melyekkel néha talán túllőnek a célon, de mégis tökéletes időzítéssel szórták el őket a filmben. Ugyan sikerült túltolni néhány snittet, ennek ellenére sehol sem válik öncélúvá, alpárivá a film brutalitása és humora (na jó, azért van egy olyan cifrakáromkodás, amit le kellett volna jegyeznem), sokkal inkább hozzájárul ahhoz az érzelmi hullámvasúthoz, ami a 95 perces játékidő során végig fel-le liftezik, olykor gyomrunkkal együtt.
A rendezői munka mellett a színészi játék is a helyén van, Samara Weaving tökéletesen átadja Grace karakterfejlődésének nüanszait. A színésznő tehetsége az ami elviszi hátán a flmet, és bizony szükség is van a magával ragadó játékra, mert a többiek mind háttérbe szorulnak. A férj, Daniel mellett még annak testvére, Alex (Mark O’Brien, Érkezés) és anyja, Beckie (Andie MacDowell, Idétlen Időkig) az, aki annyira nem egysíkú, de sokra még így sem igazán számíthatunk tőlük. No nem azért, mert nem értenének szakmájukhoz, csupán a sok menekülés meg sikoltozás közepette már a szkriptben sem jutott elég idő rájuk. Mégis úgy gondolom, hogy legalább az ő jellemüket alaposabban kibonthatták volna, ha már a család többi tagja teljesen egydimenziós és a főszereplő veszélyeztetése mellett csak egy-egy poén postázása hárul rájuk.
Műfajok házassága
Attól, hogy valami véres, még nem lesz horror, és bár az Aki bújt megpróbál egyfajta félelemre alapozni, mégsem ez a fő motívuma. Egyedül a házasságtól, az elköteleződéstől való félelem az, amivel kapcsolatban kommentárt fejthetne ki, de az ötlettel szemmel láthatóan még csak el sem játszanak, ennek helyét hamar átveszi a már sokat emlegetett feszültség és a fekete humor. A kibontatlan szál mellett ugyancsak felveti a már sokat látott kliséket arról, hogy a gazdagok mindent megtehetnek, a pénzért egyesek még a lelküket is eladják, az ember a szerelméért bármire képes, életéért pedig még annál is többre, de mindezek kibontatlanok maradnak, csupán a forgatókönyv eszközei a helyzet megteremtéséhez, és a cselekmény mozgatásához. Végső soron talán éppen ez az, amitől az Aki bújt “csupán” egy szórakoztató egynyári kaland, nem pedig egy komoly házasság.
