A magyar Vakondok-sorozat közel másfél évtizedes története alatt már bebizonyította, hogy lehet széles közönségnek készíteni szórakoztató kvázi-dokumentumfilmet. Igen, hiszen az eddigi részek a magyar szubkultúra egy-egy szeletét mutatták be, legyen az a zene, a videójáték, vagy éppen a demoscene. A héten mozikba kerülő, stílusosan Stamps Back címet kapott alkotás egy sikeres Indiegogo-kampány eredménye, és bár a koronavírus miatt elhúzódtak a munkálatok, a pénteki díszbemutató és az azt követő tapsvihar bebizonyította, hogy Matusik Szilárd és csapata az eddigi legszórakoztatóbb Vakondok-mozit készítette el, amit minden kockának kötelezően meg kell néznie!
A Stamps Back egy időutazás a múltba, abba az időbe, amikor a vasfüggönyön innen megkezdődött az Amigák, Commodore-ok elterjedése, amit legtöbbször a „fejlett” Nyugatról csempésztek be. Igen ám, de mit ér egy számítógép program nélkül? Erről beszélnek a kor ikonjai, nagy nevei, miközben rengeteg korabeli archív felvételt mutatnak be, természetesen a Vakondokra jellemző megoldások kíséretében. A Stamps Back nem más, mint egy óriási, két és fél órán át tartó interjú, amiben a résztvevők kb. a 2000-es évekig mesélik el történetüket, azt, hogy milyen stikliket kellett csinálniuk ahhoz, hogy a mai magyar számítógépes/videójátékos szcéna olyan legyen, amilyen.
Játékosok, újságírók, jogászok és mérnökök, intézetigazgatók, egykori crackerek és swapperek beszélnek arról, hogy milyen volt az élet a Csokiban, hogyan alakultak ki a swapper csoportok, hogyan terjesztették a másolt játékokat, hogyan jöttek be a legújabb címek az országba és azokat hogyan küldték tovább, sőt arról is, hogyan csaltak a postai bélyegekkel (innen ered a film címe). Megismerjük az akkor 15-16 éves srácok mindennapjait és azt, hogy a játékmásolást ők egyáltalán nem érezték elítélendő dolognak, méghozzá azért sem, mert a hatóságok sem tudtak mit kezdeni a kialakulóban lévő jelenséggel.
Az interjúk remek ütemben pörögnek, a megszólalók egyszerre nem mondanak pár percnél többet, mégis, az egész olyan jól meg van vágva, hogy annak ellenére, hogy a Stamps Back-nek ötvenhét szereplője van, az egész alkotás egy tökéletes kerek egésznek érződik. A Guru részéről Shy, Bear és Gaborca mesél a lemezújságos kezdetekről, CovBoy arról, hogy milyen nehéz volt engedélyt kapni egy magazin indításához, mások pedig arról, hogy a TerrorNews nevű lemezújság miért élt meg majdnem 100 számot, és hogy miért volt számukra siker az, hogy egy másolt játék elé színes-zenés intrókat készítettek.
Az egész Stamps Back egy szerelemlevél a múlthoz. Olyan játékok kerülnek szóba, mint a The Last Ninja, a Mission Impossible 2, de ezen kívül is rengeteg legendás-ikonikus programról tesznek említést a szereplők, és arról, hogy a játékok tömeges elterjedése után milyen új kihívásokat találtak maguknak. Telefonkártyák feltörése? Simán! A Westel 450 hálózatának meghekkelése? Ezt is megcsináljuk! A kor fiataljai előtt nem volt lehetetlen, nem volt olyan technikai akadály, amelyet a céljuk elérése érdekében ne győztek volna le.
A Stamps Back egy kiváló korrajz. Színes és érdekes, mint egy bulvármagazin cikke, mégis elképesztően őszínte és lenyűgöző, ahogy az interjúalanyok mesélnek arról, hogy az első emeleti panellakásban történt játékkazetta-másolás hogyan vezetett el olyan karrierekhez, melyeken hőseink végigmenve, most az ötvenhez közeledve, vagy azon túl vissza tudnak tekinteni saját fiatalságukra.
Matusik Szilárd, a film rendezője, a vetítés előtt elmondta, hogy összesen 57 ember adott interjút és ebből 72 órányi tartalom született: ennek hála született meg a végső verzió, amit Budapesten kívül több vidéki nagyvárosban (pl. Pécs és Debrecen) is bemutatnak majd. Remélhetőleg a Flame Film a Vakondok – Végigjátszáshoz hasonlóan a Stamps Back-et is kiadja Blu-Rayen, amit mi is a polcra fogunk rakni. Ráadásul a film utolsó jeleneti azt sugallják, hogy az a történet a jövőben még folytatódni fog. Nagyon várjuk!
