Oly távoli már a nyolcvanas-kilencvenes évek önfeledt, pezsgő Hollywoodja, ami sorra öntötte magából a mélyebbnél mélyebb és élvezetesebbnél élvezetesebb, különböző műfajú meséket, drámákat a mozivászonra. Alig néhány hírmondója maradt csupán ennek a korszaknak, akik az ezredfordulót követően is folytatták az Álomgyár legszebb hagyományait. Közülük is a legnagyobb és legsikeresebb a brit Christopher Nolan, aki nem pusztán csodálatos filmekkel örvendeztetett meg minket az emúlt évtizedekben, hanem egyből felismerhető, saját stílust hozott létre. Mi több, filmjeiben a XXI. század legégetőbb kérdéseit, népbetegségeit, slágertémáit vette elő és dolgozta fel.
Az életmű (egyik) csúcsának tekinthető a 2010-es Eredet, ami hihetetlen népszerűsége ellenére váltott ki értetlenséget a felszínesebb kritikusi körökben. Pedig nem pusztán hihetetlenül fordulatos műről van szó, ami egy árva pillanatra sem ül le (ezt azért még a filmtörténet legnagyobb alkotásai közül is csak kevésről mondhatjuk el), hanem nagyon fontos üzenetet is hordoz. Nevezetesen: a továbblépés fontosságáról beszél, hogy az ember ne ragadjon bele régi traumáiba, ne fussa újra, meg újra ugyanazokat köröket. Tekintve, hogy a kiégettség és a szorongás korában élünk, ennél aktuálisabb nem is lehetne ez a film.
Sokan félreértik az egész történetet, a film középponti elemeként az álomvilág bemutatását látják. Utóbbi kétség kívül izgalmas téma, ám Nolan valójában csak kulisszaként használja ezt a misztikus világot. Még csak nem is arról beszél, mint a fontos előzménynek kikiáltott Mátrix. Bizonyos feltételezésekkel ellentétben a küldetés igazi célja nem a Fischer vállalat feldarabolásának elérése, hanem hogy hősünk, Cobb végre hátrahagyja múltját. Valamennyi karakter egy-egy emberi attitűdöt jelképez, akik saját negatív személyiségjegyeikkel együtt válnak le Cobbról az álom különböző szintjein. Az izgalmas heist-sztori és az agy különleges útvesztőiben való keringés pazar élményt nyújtanak, a mögöttes tartalom viszont elképesztő mélységeket rejt.
Hogy kritikusok özöne miért nem értette meg a film igazi üzenetét, jó kérdés. Talán csak annyit láttak, hogy ismét egy különböző dimenziók között ugráló, határtalanul fordulatos művet készítettek a Nolan-testvérek. Pedig ha a 2001-es, kritika által is méltatott Mementonak van optimista szemléletű párja, az az Eredet. Aki egyszer látja, jól szórakozik. Aki kétszer, felszínesnek tartja majd. Aki harmadjára is rászánja magát, meglátja valódi mélységeit. Innentől pedig valamennyi újrázás más távlatait nyitja meg a műnek. Tipikusan az a film, amit akárhányszor meg lehet nézni, és mindig újat fedez fel benne az ember. Hogy emellett még egyszeri élménykét is bámulatosan izgalmas és látványos, csak különlegességét jelzi. Az elmúlt tíz év egyik legjobb alkotása, megtalálhatjátok a Netflix műsortárában.
