Amikor a 2011-es Limbo-ban először látod meg a hozzád képest ház méretű pókot, az semmi mást nem csinál, mint egyszerűen csak akadályoz a továbbjutásban. Ha túl közel merészkedsz, akkor felnyársal a lábaival, de egyébként békén hagy téged. Az egyetlen módja az átjutásnak, ha visszamész egy medvecsapdáért, és annak segítségével szépen lenyesed a lábait. Miután három lábat levágtál, az óriáspók elmenekül. Amikor másodszor is találkozol vele, egy gubóba csavar és eltesz uzsonnának, hogy a gyermekei később megegyenek. Természetesen elmenekülsz, de az iszonyú rémség visszatér.
Miközben menekülsz, találkozol a Legyek Urát idéző gyerekekkel, akik mindenképp ártani akarnak neked. Közben a pók ismét visszatér és egy nagyon izgalmas szakasz veszi kezdetét, amiben a legkisebb hiba is halálos lehet. Végül egy hatalmas kősziklát kell rágurítani, de még ez sem végez vele teljesen. Egy lába még marad, amivel leszúrhat, és közben szánalmasan vonszolja magát. Meg kell ragadnod ezt a lábat, ki kell rántanod a törzséből, majd el kell görgetned szőrös testét, amíg el nem éred az átugorhatatlan gödröt. A teste lesz a híd a szabadságodhoz, amint azt a tüskékre lököd. Sok videójátékban szerepelnek pókok, de talán egyik sem olyan félelmetes, mint a Limbo-ban lévő. Egyszerre rettegsz és undorodsz tőle, amire a készítők direkt rá is játszottak az utolsó szakasszal, amiben lényegében meg kell csonkítanod a félholt tetemet, hogy továbbjuthass. Akármikor újrajátszottam ezt a játékot, mindig kirázott a hideg, amikor a pók megjelent.
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
