A Little Nightmares talán a valaha készült egyik legijesztőbb videójáték a groteszkebb, kicsavart borzalmak miatt, és a játék végi lakoma tökéletesen jelképezi mindazt, amitől a Tarsier Studios 2017-es alkotása olyan átkozottul különleges. Undorító és frusztráló, vér és ijesztgetések nélkül – sokkal valóságosabb, mint bármelyik átkozott kísértet egy Phasmophobia szellemvadászat során. Szinte megsajnálja az ember a henteseket, akik keményen dolgoznak a konyhán, és már-már csodálatra méltó figurák ebben a szörnyű hierarchiában. Végtelen energiával fáradoznak a titokzatos húsételek elkészítésén, na, nem azért, hogy magukat teletömjék, hanem az asztaloknál várakozó telhetetlen rémségeket, akik felfalják a steaket, a kolbászt, a bélszínt, és ha lehet, még téged is – ők a Vendégek.
Bár nincs kimondva vagy megmutatva egyértelműen, de minden jel arra utal, hogy a Vendégeket direkt hizlalják, hogy aztán lemészárolják és megetessék őket a soron következő Vendégekkel. Ez egy jól működő tápláléklánc, amiből a Hölgy (The Lady) folyamatosan gyűjti az erejét. Pokolian jó metafora az uralkodó osztály kizsákmányoló természetére, de egyben baromi undorító is. Kolbász, hal és sajt sorakozik a tányérokon, egymásra halmozva. Csengők is akadnak, hogy a Vendégek még többet kérhessenek. A tányérhalmok úgy magasodnak, mint egy torz városkép a távolban – és neked át kell jutnod közöttük. Ez egyben a Little Nightmares egyik legjobban megírt és legnehezebb szakasza is, ami egyáltalán nem biztos, hogy elsőre sikerülni fog. Elég egy óvatlan mozdulat, egy elvétett ugrás vagy egy kevéske hezitálás és már be is kapott az egyik Vendég. Nagyon sokszor újrakezdtem ezt a szakaszt és a szívem végig a torkomban dobogott.
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
