A 2014-es Watch Dogs bár nem tudta hozni azt a szintet, amit az előzetesek alapján mindenki elvárt tőle, egy teljesen korrekt, a hackelésre kiépített GTA-klón lett, amely idehaza ráadásul magyar feliratozással került a boltokba. Nekem nagyon bejött a sztori is, de bármennyire is szórakoztató volt mindez, a Watch Dogs legjobb része a többi játékos játékába való behatolás volt. Egy teljesen random NPC-ként megjelenni, és elkezdeni feltörni az adataikat, miközben ők eszeveszetten rohangálnak, hogy megtaláljanak, na, az valami fergeteges élmény mind a mai napig! Semmi sem volt izgalmasabb, mint egy ideális rejtekhelyet találni, és nézni, ahogy a célpont teljesen kiborul, hogy valaki épp megpróbálja meghackelni Chicago virtuális utcáin.
Elmesélem az én két kedvenc személyes élményemet. Az egyiknél engem akartak meghackelni és a furfangos illető egy kocsiban rejtőzött el, teljesen szabályosan leparkolva az út mentén álló autók között. A motort is leállította és elbújt a kocsiban, beleolvadva a környezetébe. Mikor már csak az utolsó másodpercek pörögtek, valahogy sikerült észrevennem, mire gyorsan beindította a motort, és megpróbált lelépni. Némi autós üldözés következett, de végül sikerült győztesen kijönnöm a szituból. A másik alkalommal én hackeltem meg egy játékost, és elbújtam egy kisbolt pultja mögé. Szerencsétlen úgy szaladgált körbe-körbe, mint egy mérgezett egér, de valahogy nem gondolt arra, hogy a boltba is be kéne néznie, pont a pult mögé. Ezek azok az élmények, amik a Watch Dogs-ot igazán szórakoztató játékká tették a számomra, és biztos vagyok benne, hogy nektek is vannak hasonló emlékeitek vele kapcsolatban! Ha igen, írjátok meg kommentben!
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
