Aiden persze nem önkényességből tette, amit tett: célja, hogy felszabadítsa városát az azt uraló árnyékhatalomtól, ami mindent tud mindenkiről, és úgy manipulálja az átlagpolgárok életét, hogy azoknak fogalmukl sincs az egészről. A Watch Dogs sci-fi környezete tehát nemcsak érdekes, de ijesztő és előrevetítő is: korunkban egyre több kérdést vet fel a digitális világ információs biztonsága, amire remekül reflektál a Ubisoft Montreal akció-kalandjátéka.
Akció-kaland, ugyanis a Watch Dogs rengeteg dolgot örökölt a GTA-sorozattól, az Assassin's Creedtől és a Far Crytól. Aiden számára Chicago hitelesen lemodellezett nagyvárosa egy hatalmas játszótér, ahol saját okostelefonjával randalírozhat. Aiden mobilja nem sima okosteló, hanem egy még tovább okosított kis kütyü, ami minden elektronikus rendszerre azonnal rá tud kapcsolódni. Az összes chiacagói polgár bankszámlájához hozzáférhetünk, minden utcán parkoló autót elköthetünk, sőt, akár a városirányító-rendszer olyan dolgait is megbuherálhatjuk, mint a busz- és vonatmenetrend, vagy a lámpák működése.
A sztori és a küldetések GTA-s rendszerben követik egymást, megoldásuk pedig sokféle lehet, igazából rajtunk múlik, miként teljesítjük őket. A Watch Dogsban lehet eszetlenül lövöldözni, lopakodni, hackelgetni... tényleg, szinte mindent. Mi több, a szólista kampányt átszövő multiplayer azt is lehetővé teszi, hogy barátaink a saját hacker karatereikkel átjöjjenek a mi városunkba, és megnehezítség vagy megkönnyítsék a dolgunkat.
A Watch Dogs PC-re, PS4-re, Xbox One-ra, PS3-ra, Xbox 360-ra és Wii U-ra készült.
Még jó, hogy ingyen szereztem be mert ha pénzt adtam volna érte mérgelődnék!
Az autók szinte vezethetetlennek tűnnek, főleg a gyorsak. A lassúbbakkal még csak elevickélek.
A játék pedig igencsak Assassins Creed-szerűnek tűnik, csak ugye a körítés más. De egyébként eddig bejön, ellentétben az új AC-kkal, amiket már nagyon unalmasnak találtam, mert egyforma az összes AC rész.