A Metal Gear-sorozat híresebb pillanataihoz képest meglepően csendes, szolid jelenet az, amely sok rajongó emlékezetébe belevéste magát. A Metal Gear Solid 3: Snake Eater hírhedt létra-jelenete közvetlenül a The Enddel való harc után következik. Ez egy kimerítő, 1v1 mesterlövész-harc, amely olyan, mint egy lassú macska-egér játék a buja, orosz vadonban. A legtöbb akcióorientált játékkal ellentétben a lopakodós Metal Gear-sorozatban rengeteg olyan pillanat van, amikor leülhetsz és elgondolkodhatsz a tetteiden – a The Enddel való harc pont az egyik ilyen pillanat.
Ahogy közeledsz a létra felé, még nem tudhatod, milyen magas. Ez csak egy létra, nem? Rengeteg létrát másztál már meg a játékokban! De amint elkezdesz felfelé haladni, érzed, hogy valami nem stimmel. A létra egyre csak feljebb és feljebb vezet – nem akar elfogyni. Nem tudod megmondani, hogy milyen közel vagy a tetejéhez, így nem tudsz mást tenni, mint bámulni Snake-et, miközben egyre nehezebb megmondani, hogy milyen messze is vagy már az aljától. Aztán a főcímdal kísérteties, csak énekhangra épülő változata szólal meg. A rajongók évek óta vitatják a létra "jelentését". Vajon Snake elszigeteltségét jelképezi, vagy egyszerűen csak egy hangulatos közjáték, egy intenzív bossharc után? Nem igazán számít. A létra mindenkinek más jelentéssel bír, és pont az ilyen apróságok teszik a Snake Eater-t a sorozat egyik legjobb részévé, és a Metal Gear Solid örökségének megkerülhetetlen, kihagyhatatlan darabjává.
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
