A legendás amerikai rendezőnek, Spike Lee-nek, nem egy nagyszerű filmet köszönhettünk már a múltban, gondoljunk csak a Szemet szemértre vagy a Malcolm X-re, melyek nem féltek a kényes témák feszegetésétől sem. Első pillantásra a négy vietnámi veterán történetét elmesélő Az 5 bajtárs (avagy eredetileg Da 5 Bloods) is pont ilyen alkotás, azonban mégsem volt teljesen őszinte a mosolyunk, mikor a Netflix új produkcióját néztük. El is áruljuk, miért.
Retúrjegy
Az 5 bajtárs története napjainkban játszódik, a főszereplői pedig négy fekete vietnámi veterán, akik úgy döntenek, hogy annyi év után visszatérnek a dzsungelbe, papíron csak azért, hogy egykori szakaszvezetőjük maradványait hazavihessék. A valóságban azonban ezeknek a veteránoknak van egy sokkal gyakorlatiasabb céljuk is: még a háború idején elástak a szakaszvezető sírja mellett egy ládányi aranyrudat is, és ha már arra járnak, természetesen ezt a vagyont is szeretnék megszerezni maguknak.
A dolog azonban egyáltalán nem alakul olyan simán, mint ahogy azt ők elképzelték. Először a kapcsolatukkal zördülnek össze, amiért az túl sokat kér, utána az egyikük fia is feltűnik a színen, aki szintén be akar szállni a kalandba, és ha ez önmagában nem lenne elég, az utazás és a kincskeresés közben még a saját belső konfliktusaikkal is meg kell küzdeniük, ha másodjára is élve (és ezúttal már kőgazdagon) szeretnék elhagyni a dzsungelt.
Sokat markol, keveset fog
Talán már a sztori fenti rövid vázolásából is érződik, hogy Az 5 bajtárs bizony tele van izgalmas kérdésekkel, melyeket egy pillanatig sem fél felvetni. Előkerül itt a ’60-as évek rasszizmusa, a Vietnámban szolgáló fekete katonák helyzete, a PTSD, az egyszerű civil életbe való visszatérés nehézségei, a vietnámi háború hatása a vietnámiakra vagy épp az embereken lassan elhatalmasodó őrület, csak hogy néhányat említsünk a témák közül, melyekbe a film belekap nagyjából két és fél óra alatt.
Külön érdemes kiemelni, hogy a legtöbb probléma korántsem egyoldalúan van bemutatva, így például Az 5 bajtársban nem csak a fehérek rasszisták, hanem a vietnámiak és a feketék is, ráadásul a film attól sem riad vissza, hogy néha azért az „ellenségnek” is megmutassa az emberi arcát. Az a visszaemlékezés például, amikor a vietkong katonák arról beszélgetnek, hogy ki várja őket haza, közvetlen azelőtt, hogy az amerikaiak lesből lelőnék mindet, Az 5 bajtárs egyik legerősebb jelenete szerintem.
Viszont hiába a sok remek kérdés és ezek propagandamentes tárgyalása, Az 5 bajtárs egyszerűen nem tud egy koherens egésszé összeállni, ugyanis túl sok mindenbe kezd bele, de csak kevés gondolatot visz végig, emiatt pedig kegyetlenül szétcsúszik a forgatókönyv és elveszti minden ritmusát a film is. Igaz, a végére azért sikerül összerántani a szálak javát egy feszes fináléba, de az embernek így is az az érzése támad, hogy Az 5 bajtárs sokkal jobb és ütősebb is lehetett volna, ha kihagynak belőle pár témát, és feszesebben, fókuszáltabban készítik el.
Azt is itt érdemes megjegyezni, hogy a forgatókönyv is hajlik helyenként a túlságosan is kényelmes megoldásokra. Az a jelenet például, amikor az egyik főszereplő elmegy végezni a nagydolgát, és véletlenül pont ott ás gödröt a dzsungelben, ahol az egyik keresett aranyrúd is meglapul, enyhén szólva túltolja a deus ex machinát.
Gyönyörű dzsungelláz
Ami a színészi játékot illeti, ezen a téren átlagosnak érződik Az 5 bajtárs, mindenki hozza a kötelezőt, de senki se emelkedik ki úgy istenigazából a szereplők közül. Az egyetlen kivétel talán Delroy Lindo, aki a film vége felé leszállít egy igazán ütős monológot, azonban az igazsághoz hozzátartozik, hogy messze az ő karaktere a leghálásabb, hiszen ő rendelkezik a legtöbb belső és külső konfliktussal egyaránt.
Ami viszont abszolút kiemelkedő Az 5 bajtárs kapcsán, az a képi világ: a vietnámi dzsungel egyszerűen gyönyörű, és az is nagyon érdekes, ahogy a készítők a különböző képarányokkal játsszanak. A háborúban játszódó visszaemlékezéseket például 4:3-ban vették fel, és ennek hála, mikor az egyik szereplőnél beüt a PTSD, és újra a harcmezőre képzeli magát, szó szerint leszűkül körülötte a világ a képarány megváltoztatásának köszönhetően.
Jöhet az újabb kiküldetés?
Mindent összevetve Az 5 bajtárs egy nagyon érdekes és sok esetben a mai napig aktuális témákat feszegető film, ami ráadásul nagyon okosan áll az alapanyagához, és arra is képes, hogy demagógia nélkül politizáljon, mindkét oldalt bemutatva, ami, valljuk be, elég nagy ritkaságnak mondható napjainkban. Ennek viszont akad egy árnyoldala is: mivel a film sok kifejtést igénylő kérdést és témát vet fel, ezért a végeredmény nem áll össze, sőt, helyenként kicsit már túl lassúnak és vontatottnak is érződhet, arról nem is beszélve, hogy a forgatókönyv sincs mindig a helyzet magaslatán.
Épp ezért Az 5 bajtárs elsősorban azoknak lehet érdekes, akiknek felkeltették az érdeklődését a fent feldobott témák, és nem bánják, ha egy film kicsit lassabban építkezik. Nekik viszont jó eséllyel valódi csemege lesz majd Spike Lee új alkotása, mely hibái ellenére is egy nagyon kellemes darab tud lenni a maga nemében. Ráadásul Az 5 bajtárs hazánkban felirattal is elérhető (szinkron sajnos nincs), így az angol nyelvtudás sem jelenthet akadályt senkinek, aki meg szeretné nézni.
