2020 decemberének elején megérkezett a már egy jó ideje messiásként várt Cyberpunk 2077, amelynek PC-változata is tömve volt bugokkal, de a PlayStation 4-es és Xbox One-os verziókkal adódtak az igazán nagy gondok, mert ezek szinte játszhatatlannak bizonyultak. Azóta kaptunk jelentéseket a CD Projekt RED berkein belül uralkodó káoszról és konfliktusokról, magyarázkodást a kiadótól és a fejlesztőstúdió képviselőitől, na meg rengeteg játékos panaszkodott és kérte vissza a pénzét. A fejlesztők megígérték, hogy a bugok ki lesznek javítva, és a sci-fi RPG-t optimalizálják az előző generációs alapgépekre is. De miért is hónapokkal a megjelenése után?! Egyrészt ilyen minőségben semmilyen produktumot nem szabadna kiadni, másrészt a technikai problémák sűrűjében, ha nem is egy világmegváltó, de egy igen összetett, részletesen kidolgozott, immerzív világgal megáldott játék lapul – kár lenne érte, ha csak úgy eltűnne a süllyesztőben.
Nem kizárt, hogy január elején több kiadó is a Cyberpunk 2077-botrányt látva döntött úgy, hogy elhalasztja saját játékát: 2022-re tolták a Harry Potter-univerzumban játszódó Hogwarts Legacy-t, de az Outriders és a Ubisoft extrém sportos címe, a Riders Republic sem mostanában fog megjelenni. Az indok mindhárom esetben az volt, hogy még csiszolni kell rajtuk, hogy a lehető legjobb minőségben kerüljenek a játékosok elé. Úgy fognak? Ebben a Cyberpunk 2077 fiaskója után egyre kevésbé hiszünk, hiszen a játékosközösség egyik utolsó reménye, a tisztességes játékfejlesztés mintapéldája volt a CD Projekt RED, és bár a csapat korábbi alkotása, a The Witcher 3 sem volt a megjelenésekor bugmentes, de ekkora botrányt nem kavart.
Ám tegyük a szívünkre a kezünket: ha most eltekintünk attól, hogy CD Projekt, akkor ez annyira kirívó eset? Nem igazán. Régóta kvázi bétateszterek vagyunk, vagyis nem ez az egyetlen játék az utóbbi 10–15 évből, ami hibákkal teletömve, gyakorlatilag félkészen, „Early Access-minőségben” jelent meg. A Ubisofttal ez rendszeresen előfordul a sok apró, idegesítő hibát tartalmazó Prince of Persia: The Two Thrones óta. A The Elder Scrolls- és a Fallout-sorozat tagjaiból – különös tekintettel az idén 10 éves Skyrimre – sorra születtek a vicces mémek és videók a hajmeresztő programhibáik miatt, de a biztosítékot igazán csak a Fallout 76 csapta ki, ami nemcsak bugos, hanem ronda és üres is volt megjelenésekor. Sőt, ha már Fallout, emlékezzünk csak a klasszikus Fallout 2-re, amely még mentési hibát is tartalmazott (akár a Cyberpunk 2077), és ezt bizony a rajongóknak kellett rendbe tenniük! Mégis erre hivatkozik mindenki, ha arról van szó, hogy a Bethesda milyen cudarul elbánt az egykoron remek Fallout-szériával, ami sokak számára a Fallout 1-2-t jelenti.
Ugyanígy a fanoknak köszönhetően a 2004-es Vampire: The Masquerade – Bloodlines is kultjáték lett, holott premierjekor lehúzták, mert szinte játszhatatlanul optimalizálatlan volt, és még küldetésbugokkal is lehetett találkozni benne. De ott a Gothic 3 vagy a S.T.A.L.K.E.R. is, melyek szintén hemzsegtek a hibáktól, ám mint játékok, igencsak élvezetesek voltak, főleg miután hivatalos és nem hivatalos patcheket kaptunk hozzájuk. És bár közel sem vált belőle sem klasszikus, sem kultjáték, de jómagam mostanában játszom az Assassin’s Creed Unity-vel, amelyben már nyoma sincs azoknak az ormótlan hibáknak, melyek egykor még élvezhetetlenné tették a történelmi kalandot.
Ha egy AAA kategóriás játékért kiadunk 20, de most már inkább 30 ezer forintot, ami magyar pénztárcákhoz képest igen borsos ár, akkor elvárjuk, hogy a pénzünkért és a fejlesztőknek megszavazott bizalomért cserébe minőségi, közel hibamentes produktumot kapjunk. Ilyen módon minden bugos játék joggal bosszantja fel a vásárlókat, és az is teljesen jogos, ha valaki visszakéri a pénzét, mert mondjuk nem tud a Cyberpunk 2077-tel PlayStation 4-en vagy Xbox One-on játszani. Na, de adjunk-e egy második esélyt ezeknek a címeknek? A Vampire egy játszhatatlan szemétkupac volt 2004-ben, aztán később kipróbálva pozitívan csalódtam benne. A The Witcher Enhanced Editionje annak idején szignifikánsan javított a borzalmasan hosszú töltési időkön, így nem bántam meg, hogy újra elővettem és végig is játszottam Geralt első kalandját. A Gothic 3 is sokat fejlődött a hivatalos és a rajongói patcheknek köszönhetően, és bár az AC Unityvel idén játszom először, ahhoz képest, hogy a 6 évvel ezelőtti kritikai fogadtatása miatt úgy féltem tőle, mint a tűztől, pozitívan csalódtam benne, mert közel sem olyan rossz, mint amilyennek 2014-ben írták le a kritikusok. Vannak igen friss példák is: megjelenéskor a The Division és a Rainbow Six Siege sem voltak a helyzet magaslatán, de kikupálódtak. Sőt utóbbi jelentős esportág lett, amelyet máig komolyan támogatnak a fejlesztők.
A Cyberpunkot nagyon kedveltem, ráadásul Xbox One X-en játszottam vele, és a 2020-as toplistámon még így is előkelő helyen szerepelt. Számos bugja és az előző generációs alapkonzolos verzióinak minősége botrányos, de láttam, hogy a játék maga nagyon is jó, nagyon is magába szippant. Akár a Vampire vagy a S.T.A.L.K.E.R. Nehéz persze ilyen botrányok közepette meglátni a fa mögött az erdőt, de engem a Cyberpunk 2077 már a karakterkészítéssel megvett kilóra, és bár én is találkoztam benne lelombozó hibákkal, tapasztalataim szerint ezek nagy részét a patchek eltüntethetik.
Szóval remélem, lesz ennek a játéknak egy reneszánsza, amikor már nem annyira a botrányos startjára vagy bugjaira fogunk koncentrálni, hanem magába szippantó, őrületesen részletesen kidolgozott játékvilágára. Hosszú még az út odáig, de ha a CD Projekt RED ráfekszik, akkor visszanyerheti a játékosok bizalmát. Természetesen eddig el sem kellett volna jutni, de ahogy más esetben, úgy ezúttal is érvényes, hogy olykor nem árt adni egy második esélyt, még akkor is, ha mindig a vásárló az igazán nagy károsult. Vannak játékok, amelyek megérdemlik, hogy eltűnjenek a süllyesztőben, és mint a fenti példák is bizonyítják, vannak olyanok is, amelyekért érdemes küzdeni, mind a felhasználói, mind a fejlesztői oldalról. Úgy gondolom, hogy társaihoz hasonlóan a Cyberpunk 2077, amely játékmenet szempontjából nagyon is rendben van, ez utóbbi kategóriába tartozik.