Egészségtelen videojátékok: junk food reklámok

Belegondolni is észveszejtő abba, hogy ma már bármerre fordítjuk fejünket, reklámok tömege bombáz bennünket. Nem véletlenül közkedvelt jövőkép a sci-fikben, hogy szorgalmas vásárlókká hipnotizálnak minket a legváltozatosabb módszerekkel, a cél érdekében egészen a tudatalattinkig hatolva. Cikkünkben persze nem a reklámpszichológia bonyolult titkait próbáljuk feltárni, hanem egy kicsit könnyebb témát boncolgatunk: bizony, a videojátékok sem kerülhették el azt, hogy táptalajává váljanak a vásárlásösztönzésnek.

Ahogy a játékok az idők során egyre népszerűbbé váltak, úgy látták meg bennük a dörzsölt marketingszakemberek a hirdetési felületet is. Egészen kézenfekvőnek tűnt tehát, hogy a gyanútlan játékos jól kigondoltan itt-ott belefusson pár logóba, vagy a termék durvább reklámozásába. Nem ritka az sem, hogy jóságos hősök képviselik az adott márkát, ezzel szimpatikussá téve a terméket. Meglepő, de már az Atari kora óta fellelhetők olyan játékok, melyekben felfedezhetjük az első próbálkozásokat: pár közülük ravasz utalásokkal tömött, ám teljes értékű program, akadnak azonban olyanok, amelyek kimondottan csak promóciós célból születtek meg.

Főleg az üdítőital- és ételgyártó cégek azok, amelyek a játékost meghódítandó célszemélynek tekintik, és nem kimondottan búzafűlét vagy avokádósalátát próbálnak isteni mannaként ránk tukmálni. Bár kétségkívül csábító délutáni programnak tűnik, hogy két kill között sebtiben tunkoljunk egy kis nachost, aztán Mountain Dew-val bizsergessük meg reflexeinket (lásd aktuális példaként az Xbox One és az említett márkák partnerkapcsolatát), a nulla tápértékű ételekért testünk nem lesz hálás, a gyártók pénztárcája viszont annál inkább. Nem hogy ennénk inkább egy emberes pörköltet…

Cikkünkben érdekességként pár program közül szemezgettünk a videojátékok korai szakaszából, melyek néhol már pofátlanul próbálnak ránk erőszakolni dolgokat, és még attól sem riadnak vissza, hogy jól lehúzzák a konkurenciát.

Pepsi Invaders (Atari 2600, 1983)

Nincs olyan gamer, aki ne ismerné a kultikus Space Invaderst, de a Pepsi Invadersszel valószínűleg kevesen játszottak. A játékot a Coca Cola kérte megrendelésre, amolyan fricskaként (Coke Wins néven is ismert a program). Az Atari az eredeti Space Invaders cartridge-et hackelte meg, így hivatalos modnak is tekinthető. Míg az eredeti játékban hat űrlényekkel teli sor van, a PEPSI szó ötbetűs hossza miatt egy sornak a helyén kellett maradnia. Emellett a játékos végtelen élettel rendelkezik, a cél pedig így a „PEPSI” elpusztítása minél rövidebb idő alatt. Igazi kuriózumnak számít, mivel összesen csak 125 másolat létezik a világon, melyeket a cég dolgozói kaptak meg eredetileg. A gyűjtők igyekeznek borsos összegekért kicsikarni ezeket a ritkaságokat, nemrégiben az eBayen bukkant rá egy szemfüles elvetemült egy példányra. Ha már a nekünk nagy valószínűséggel nem is lesz hozzá szerencsénk, ezen a gameplay videón meglepődhetünk.

Kaettekita Mario Bros (Famicon, 1988)

A 80-a években kevés dolog számított menőbbnek a NES-nél. A hirdetők sokszor próbálkoztak épp ezért a sikeres címeken keresztül megszólítani játékosokat. A Nintendo ezt kimondottan szívesen fogadta, több játékával is készségesen asszisztált ahhoz, hogy virtuális hirdetőtáblákként használják fel programjaikat. A Kaettekita Mario Bros. (nyers fordításban: A Mario fivérek visszatérnek), a Mario Bros. újra-újrakiadása. A játékban a „Nagatanien World mode”-ot választva rögtön láthatóvá válnak az ocsazuke-nori, furikake és currys rizs hirdetések. Amúgy 1988 és 1989 között a játék egy verseny része volt, melyet a Nagatanien szponzorált: a résztvevők minél több pont elérésével Mario trading kártyákat nyerhetek, valamint a Super Mario Bros 3-t. Ez az ösztönzés persze magával hozta azt is, hogy így több időt töltöttek el a Nagatanien hirdetéseivel teli Mario-világban, mely elég jópofán lett megvalósítva.

Yo! Noid (NES, 1990)

A Domino’s Pizza a '80-as, '90-es években egy kedves és szerethető kabalafigurát szerepeltetett reklámarcaként, Noidot. Noid ebben az időszakban két játékban is feltűnt: az Avoid the Noidban (Commodore 64, DOS), valamint a Yo! Noidban, ami már NES-re készült. A Yo! Noid ezek közül a legérdekesebb cím, hiszen kimondottan azzal a céllal lett teljesen átalakítva, hogy reklámozzon: a játékban egy pizzaevő versenyt is lehet játszani. A program eredeti mintája Japánban lett kiadva és fejlesztve Masked Ninja Hanamuru címen -- teljesen más grafikával, és akkor még extra sajt nélkül.

Zool (Amiga, DOS 1992)

Erre a játékra valószínűleg csak a korai '90-es évek Egyesült Királyságában élő egyedek emlékezhetnek, akik bőszen amigáztak akkoriban. Ebben az időben a platformerek a Sonic: The Hedgehog babérjaira pályáztak, így többek közt a Zool is. Úgy tűnik, a játékosok nem csak sebességre éheztek -- az első pálya Európa népszerű Chupa Chups nyalókáival volt borítva, ami annyira nyilvánvalóan szembeötlő volt, hogy több kritika is érte emiatt.

Biker Mice from Mars (Super Nintendo, 1993)

A Biker Mice From Mars több mint emlékezetes a videojátékok történelmében hirdetések szempontjából. Az európai verzióban hatalmas és kirívó Snickers bannerekbe és szeletekbe lehetett botlani mindenfelé. Mindezek tetejébe Snickers-szeletek is helyettesítették a fejlesztéseket az egerek motorjainak számára, köszönhetően a mogyoró és a nugát csodálatos erejének. Túlzás nélkül állítható, hogy már több volt benne csokoládéból, mint idegen egerekből… Győzelemkor a győztes egér jutalma rengeteg Snickers lett, ráadásul a képernyőn felvillant az „A győzteseknek is csillapítaniuk kell az éhségüket valamivel!” felirat. A játékos már kezdi azt hinni, hogy a gyártó minden egyes kis csokis pixelért jól megfizette a fejlesztőket: a többi verzióban változatosabbnál változatosabb bannerek szerepelnek, az európain viszont már túlontúl eluralkodott a Snickers-láz, nevetségessé téve az egész programot.

Fighting Vipers (Arcade, Sega Saturn, 1995)

A Sega legelső küzdősportos tematikájú játékai közt nyilvántartott Figting Vipers a Pepsi szponzorálásával jött létre. Nem meglepő hát, hogy a japán arcade verzióban Pepsi logók szerepelnek a háttér grafikáján, a karakterek fegyverein, a legemlékezetesebb viszont (dobpergés): Pepsiman. A hirdetés nem terjedt ki Japánon kívül, így a nyugatiak verziójában nincs Pepsi. Pepsiman később feltűnt egy saját Sony PlayStation játékban is.

Chex Quest (PC, 1996)

Nem elég, hogy reklámot zúdít ránk, még más játék ötletét is nyúlja a Chex Quest... Egyenesen egy moddolt változata a Doomnak, minden idők egyik legnagyobb PC-s klasszikusának. A játékot gabonapelyhes dobozban terjesztették ajándékként, így a gyerekekre tekintettel kevésbé erőszakos és brutális, mint az eredeti. A történetben Chex Warrior bőrébe bújhat a játékos, aki ártatlan civileket ment meg a flemoidok támadásaitól. A gyerkőcök azóta valószínűleg kreatív modderekké cseperedtek...

Darkened Skye (Gamecube, PC, 2002)

A legbecsapósabb játék az eddigiek közül kétségkívül a Darkened Skye, mely első ránézésre teljesen átlagos fantasytörténetnek tűnik a doboz és a leírás alapján. Azonban senkit se csapjon be a kedves külső, a programot valójában a Skittles: Darkened Skye projektnév alatt fejlesztették, és csak abból a célból lett kitalálva, hogy a szivárvány minden színében pompázó cukorkákat népszerűsítse. Ezt nem akármilyen módon teszi: a mágiával operáló harcrendszer a Skittles cukorkák használatán alapszik. Skye különböző varázslatokkal támad attól függően, milyen kombinációban használja a cukorkákat (amiknek közepén ott virít a jellegzetes S betűcske). Olyan elképesztő mutatványokat hajt így végre, mint a láthatatlan tárgyak észrevétele, tűzönjárás, lebegés, védőmező generálása. Minél több Skittlest szerez meg a játékos Skye-vel, annál több varázslat nyílik meg.

Te is ismersz olyan játékokat, amik pofátlanul nyomják a reklámokat az arcodba? A kommentek között szívesen várjuk hasonló észrevételeiteket!