Nem változik az sem, hogy minden cégnél van egy Józsi, aki elintézi. Aki megoldja. No, ebben a játékban is van, de a rossz hírem az: mi leszünk az a bizonyos, klasszik olajos-szakadt műhelykabát helyett sárga robotba öltözött Józsi. Eltartott egy darabig, míg ezt megemésztettem – vagy én néztem félre valamit, de rettenetesen. Na, hogy előre leadjam a riasztást: tömény logisztika, ami vár a bátor játékosra. Aki a Dyson Sphere Programot végigviszi és mondjuk még németül is tud, annak adok egy nevet-címet, várja sok szeretettel a regensburgi BMW-gyár köré települt cégek bámelyike. Én mondjuk, először hevesen anyáztam. Sokadszorra is, majd most hajnali három van. Igen, durván rá lehet kattani erre a dologra, még úgy is, hogy egy árva puskalövést, entschuldigungbitte, lézerzümmögést sem fogsz hallani.
A sztori ugyanis teljesen egyszerű: adott egyetlen űrszonda, Józsival, a szinte mindenre képes főmunkatárssal. Józsit (aki itt egy böszme nagy robot) mi irányítjuk. Segítségével és rettentő sok molyolással, kombinálással, építkezéssel, türelemmel és káromkodással (óóóóó, fogsz, hidd el, ha máskor nem, akkor az első rendes, háromszintes szállítószalag-rendszerednél…) először a bolygót, majd az egész naprendszert kell beépíteni a bányákkal, üzemekkel, raktárakkal és kutatóintézetekkel. Mint már említettem, katonai ellenfél nincs, csak a perfekcionizmus. No kiddin’, bro. A szokásos képgalériába leszedtem a játék Steam-es közösségi oldaláról egy képet, mely az egyik, összetettebb alkatrész tökéletesnek tartott előállításának sematikus ábrája. Ezek az emberek nem hülyéskednek… Mások a „hogyan csikarjuk ki a legtöbb megawattot a olajkútjainkból szerzett hordónyi nyersolajból”-kérdést járják körül – korrekt matematikai levezetésekkel. Beteg világ ez, szavamra.
Szerencsére maga a játék a BME Anyagmozgatási és Logisztikai Rendszerek Tanszékén szerzett diploma nélkül is élvezhető. Az eleje egészen barátságos, amolyan ember-, akarom mondani, robotközpontú. Józsi jön, lát, felderít, kitermel és épít. Persze hamar elkezdődik a megfelelő épületek kifejlesztése is, hiszen bár robotunk serény és okos fajta, de lassú és egyedül van. A nyersanyagok teljesen egyértelműek, de ne tévesszen meg az, hogy igazán nem változatosak: ahogy egyre fejlettebb technológiát sikerül véres verejtékkel és rengeteg költséggel kifejleszteni, úgy lesz ugyanabból az alapanyagból egyre több minden kinyerhető. És akkor még a gyakran 5-6 lépcsőből álló, összetett gyártási folyamatokat meg sem említettem. Vér, verejtékek és termelési folyamatok optimalizálása vár ránk. Ja és az elektromos energia menedzselése is: erőműtől a vezetékekig, minden. Ha nincs áram, nincs termelés sem. Ahogy haladsz előre, csak úgy repkednek majd a gigawattos igények…
Korrekt, átgondolt a fejlesztési fa is, szépen nehezedő követelményekkel lehet okosabb épületeket (amelyek amúgy kellő upgrade után egymásra is pakolhatóak: még több teljesítmény még kisebb helyen!), új alkatrészeket, még fejlettebb anyagokat építeni és termelni. Nem mellesleg Józsit is szénné lehet tuningolni. Alap.
Amilyen cuki a grafika, olyan komoly a tudomány a Dyson Sphere Program mögött. Nem véletlen a cikk írásának pillanatban 6000+ értékelés „Overwhelmingly Positive” összesítése. Meg a hatezres subreddit sem. Mindezt úgy, hogy még csak az Early Access van kint, ami korántsem hibátlan. De már most látni, hogy egy olyan játék készül meghódítani a világűrt, amire régen nem volt példa. Szállítószalag vagy halál!
