Az indie berkekben évek óta tomboló retró-láz amennyire izgalmas és érdekes játékokat produkál, annyira kiszámítható már egy jó ideje. Platformjátékokkal, felülnézetes, régi Zeldát idéző kalandjátékokkal, boomer shooterekkel a legenyhébb túlzással is Dunát lehetne rekeszteni, míg számos mostoha sorsú műfaj esetében legfeljebb egy-egy magányos próbálkozásról beszélhetünk. Ezek közé tartoznak a régi szerepjátékok is – nem a Baldur’s Gate vagy régi Final Fantasy jellegű címek, hanem a korai, belső nézetes kalandok, mint az első Elder Scrolls-részek, vagy a FromSoftware-féle, a Souls-széria ősének tekinthető King’s Field. A Lovely Hellplace jóvoltából azonban örülhetnek az említett címek rajongói, ugyanis a 2020-as Haunted PS1 Demo Discen megjelent horror-fantasy szerepjáték, a Dread Delusion, már néhány hete elérhető Steamen, Early Accessben, és gőzerővel halad a teljes változat felé.
A Dread Delusion helyszíne egy szebb napokat látott, teljes megsemmisüléshez közelgő, darabokra szakadt világ. Depresszív, tébolyba hajló szigetei felett a zsarnoki inkvizíció uralkodik, melynek haragja elől nem sokáig menekülhet az, aki a végidők alatt az eretnekség számos formájának egyikére adja a fejét. Így jár hősünk is, akit a játék kezdetén alkothatunk meg a különböző kasztok és eredettörténetek kombinációjával, hogy aztán a klasszikus Elder Scrolls-részekhez híven, egy börtöncella mélyén ébredjen, egy magas rangú inkvizítor fogságában. Szerencséjére fogvatartójára igen nehéz idők járnak, ugyanis azt a feladatot kapta, hogy embereivel fogassa el egy, a régi Istenháborúból megmaradt erőd mélyén rejtőző rablóbanda fejét. Azonban az erőd védelmének köszönhetően katonái jelentős részét lemészárolták. Így hősünknek ajánl fel egy egyszerű alkut: teljesítse parancsait az említett bandavezér elfogása érdekében, cserébe részben visszanyerheti szabadságát, és bebarangolhatja a lebegő szigeteket, még mielőtt azokat végleg elnyelné a megsemmisülés.
Rémálmok szigetein
Vizualitását és hangulatát tekintve a Lovely Hellplace alkotóit elsősorban a Morrowind hatalmas gombákkal teli vidéke és bizarr élővilága inspirálhatta, a tervezés során ugyanis látványosan azt a kérdést tehették fel maguknak, hogy mégis hogyan lehetne azt még bizarrabbá és nyomasztóbbá tenni. A Dread Delusion vöröses vidékein ugyan fellelhetőek egy egykori mesés fantasy világ nyomai, ám a pusztulásra ítélt szigetek, az eltorzult, bizarr kreatúrák és tragikus sorsú helyi lakosok révén sokkal inkább dominál a fenyegető végzet atmoszférája. A játék szándékosan keveset árul el a pusztulás és a világégés pontos részleteiről, a játékoson múlik többek között az is, hogy az NPC-kel beszélgetve, illetve a világban elszórt romokat vizsgálva, naplófeljegyzéseket gyűtjve kiderítse, mi is vezetett ehhez a katasztrofális állapothoz.
A felfedezésre azonban ezen felül még számos további játékelem motivál. Kis túlzással, ha a Dread Delusion világában, valamit megpillantasz a távolban, oda, ha nem is azonnal, de előbb vagy utóbb el lehet jutni, a felfedezésekért cserébe pedig a legrosszabb esetben is értékes nyersanyagok, életerő- vagy manaitalok, esetleg új mellékküldetések, vagy ami a legfontosabb, "csalódások" üthetik a játékos markát. A Dread Delusion ugyanis bár szerepjáték, nem a hagyományos fejlődési rendszerekkel dolgozik. Alaptulajdonságainkat a már említett csalódások, avagy delúziók begyűjtésével növelhetjük, felszereléseinket pedig leginkább úgy, ha időt fordítunk arra, hogy kitapasztaljuk az alkímia és kovácsmesterség mechanikáinak csínját-bínját. A játék minimális mértékben fogja csak a kezünket, az alap és a játéktér adott, a játékmenet maga nem a legkönnyebb, kettőnél több ellenfelet magunkra húzva pedig garantáltan fűbe haraphatunk.
Mindez az egyedi világképpel együtt garantáltan imponálni fog számos játékosnak (engem kis túlzással kilóra megvett), azonban tény, hogy az Early Access-verziónak még van hová fejlődnie. Egyelőre csak az első pár sziget járható be, a fejlesztők pedig az elkövetkező hónapokban még szinte az összes játékmechanikán terveznek csiszolni, amire szükség is van. Apróbb glitchek és bugok mellett a térképkészítés egyáltalán nem működött, és feltűnt az is, hogy a játék elején felkínált skillek jelenleg a legnagyobb jóindulattal sincsenek egyensúlyban. Egy alkalommal például azért nem foszthattam ki egy fegyverraktárat, mert nem tudtam rábeszélni az azt őrző zsoldost, hogy nyissa ki nekem. Azt pedig nem igazán értettem, hogy kudarcom ellenére például miért nem lophatnám el tőle a kulcsot, miért ne próbálhatnám meg feltörni a zárat, vagy ha már egyszer harcos a fő kasztom, felfeszíteni az ajtót.
Ha ezeken a problémákon a készítők sikeresen javítanak a végleges változatig, akkor a Dread Delusionből a retró, '90-es éveket, PS1-es játékokat idéző címek iránt rajongó közönség számára újabb klasszikus válhat. Addig, ha mással nem is, a Haunted PS1-ben megjelent ingyenes demóval érdemes tenni egy próbát!
