A 2018-ban megjelent Project Warlock egy egyszemélyes szerelemprojektből egy kisebb stúdióvá cseperedett, sőt a szűnni nem akaró retró shooterek áradatában még egy folytatásra futotta. A tavaly augusztusban, Kickstarteren lezajlott, sikeres gyűjtést követően a Project Warlock 2 nemrégiben a korai hozzáférés szakaszába lépett. Ennek keretében az első dimenzió hat pályája és a hozzá tartozó karakter áll rendelkezésünkre, a tervek szerint egy évet felölelő fejlesztés végére pedig összesen három epizód készül el a hozzájuk tartozó három egyedi karakterrel, no és persze egy egész halom fegyverrel együtt, melyekkel aztán számolatlanul apríthatjuk majd a démonokat.
Meta a köbön
Mégpedig szó szerint számolatlanul: elsőre csak az tűnik fel, hogy a pályának csak nem akar vége szakadni – nem túloztak a fejlesztők, mikor azt mondták, hogy ezek tízszeres méretűre duzzadtak –, a végére pedig csak pörög és pörög a megölt ellenfelek számlálója, és több százas magasságokba tör már az első küldetéseken is. Célpontjaink leaprításához öt fegyverből és három varázslatból álló arzenálunk van segítségünkre. Fizikai eszközeinket két irányba és irányonként még egy lépcsőben fejleszthetjük tovább, így lesz például a gépfegyverből lézerpuska, kétcsövűből automata sörétes. A varázslatok hasznos kiegészítésként masszívabb hordák vagy szívósabb csapatok elintézését rövidíthetik le jelentősen, vagy tehetik teljességgel kockázatmentessé.
A Project Warlock 2 továbbra is főhajtás a régi klasszikusok előtt: a Shambler le sem tagadhatja, hogy a Quake ihlette, hisz a nevük is egyezik; de a Pigdaddy sem nagyon tudja álcázni, hogy a Bioshock ikonikus szörnyetege volt az eredetije. Sőt, még a szubzsáner kortárs nagyágyúit is sikerül megidézni a rejtett cameókkal. Találkozhatunk többek között az Amid Evil és a Prodeus balsorsú hőseivel is. Játékmenet szempontjából pedig az eszméletlen sebességnek és az ellenfelekből potyogó utánpótlásnak köszönhetően folyamatossá váló tűzharc mellett a Doom Eternaltól kölcsönzött quickswap (vagy quickswitch) is szerephez jut. Ha nem lenne ismerős, ez tényleg nem bug, hanem feature: az újratöltés kivárása helyett fegyvert váltva „kikerüljük” azt, és míg egyet lövünk egy másikkal, azalatt az előző fegyver újra használhatóvá válik – korábban, mintha végigvárnánk az animációt.
Mindez együtt sikerült egy olyan elegyet alkotni, melynek köszönhetően az akció alig áll le pihenni, maximum, ha kihagytunk egy kapcsolót, vagy az önmagába visszaforduló szakaszok miatt bolyongunk egy kicsit. Néhány vakvágányra futás mellett a pályákon a méretük ellenére nem nagyon lehet eltévedni, ami a dizájnt dicséri, bár a sokat emlegetett vertikalitást nem nevezném annyira kiemelkedőnek, viszont tény, hogy nagy előrelépés történt az elődhöz képest. A látvány a retrónál is retróbb, megjelenését elődjétől örökölte ugyan, de sokkal változatosabb, tágasabb, és talán furcsán hangzik, de látványosabb is a grandiózusabb elemeknek köszönhetően.
Jött is, ment is
És bár sokkal előrébb lendült a játékmenet, néhány apróságot el is hagytunk, melyek nem biztos, hogy visszatérnek a korai hozzáférés alatt. Ilyenek a szintlépés és a karakterfejlődés, ami már az előző részben is nagyon pehelysúlyú volt, mostanra pedig teljesen eltűnt. A karakterek közt szétszórva jutunk majd csak hozzá az előző felvonás teljes arzenáljához, ami feltehetően nem okoz problémát, de ezt csak azután állíthatom magabiztosan, ha mindent és mindenkit láttam. Ehhez pedig meg kell várni a korai hozzáférés végét, de az már most látszik, hogy a Project Warlock 2 szinte csak előnyére változott.
Persze van még rajta mit finomítani, a kihívást lehet fokozni, a varázslatokat módosítgatni, a főellenségeket keményíteni, a hibákat kigyomlálni. De annak, aki szereti a műfajt, nem fog csalódást okozni, és már korai hozzáférésben is megéri az elkért összeget, az óvatosabbak pedig várják meg a megjelenést. Ami biztos: mi itt leszünk és beszámolunk róla.
