A Capcomnak számtalan remek és patinás múltra visszatekintő videójáték-sorozata van a Resident Eviltől kezdve egészen a Monster Hunterig, és ilyen felhozatal mellett az ember bizony könnyen megfeledkezik a kiadó 2012-es akció-RPG-jéről, a Dragon’s Dogmáról. Pedig a játék maga nagyon is jól sikerült, annyira, hogy a rajongók közül sokan a mai napig rágják a kiadó fülét egy folytatásért, és bár ez a második rész egyelőre még várat magára, helyette nemrég befutott a Netflixre a Dragon’s Dogma sorozat. Csak ez sajnos közel sem olyan acélos, mint az alapjául szolgáló játék.
Sárkányok szívügye
A Dragon’s Dogma sorozat története, akárcsak a játéké, Cassardis halászfalvában kezdődik. Itt él ugyanis Ethan, a halk szavú, magának való fickó, aki leginkább azzal tűnik ki a többiek közül, hogy halászat helyet az erdőt járja íjával, vad után kutatva. A férfi csendes, visszahúzódó életet él: van egy szerény háza és egy felesége, akivel épp gyereket várnak, neki pedig ennyi tökéletesen elég is, csakhogy rövid úton mindent elveszít. A falu felett feltűnik ugyanis egy sárkány, és rövid úton végez mindenkivel, Ethan feleségét is beleértve, a férfinek pedig kitépi és felfalja a szívét.
Ez a meglehetősen drasztikus halálnem azonban a Dragon’s Dogma világában nem a vég, hanem épp ellenkezőleg: egy új kezdet. Ethan hamarosan magához tér faluja romjai között immár szív nélküli, kiválasztott harcosként, és nem sokkal később megjelenik mellette egy úgynevezett Pawn, Hannah, akinek az a feladata, hogy megóvja a férfit útja során. Ethan pedig nem vesztegeti az időt, azonnal fel is kerekedik, hogy megölje a sárkányt és megbosszulja szeretteit.
Pörgős antológia
Maga a sorozat innentől kezdve lényegében rövid, önállóan is értelmezhető sztorik gyűjteménye, ahol Ethan és Hannah minden részben valamilyen új bonyodalomba keveredik, amit jellemzően némi vérontással és egy-két nagyobb szörny kinyírásával tudnak megoldani. Maguk a történetek meglehetősen egyszerűek (bár azért néhol akad bennük egy-egy érdekesebb megoldás, például a második rész végén), és általában a Dragon’s Dogma küldetéseit veszik alapul, valamint a szörnyek java része is a játékból került át a sorozatba, ami egy komoly pluszpont lehet a rajongóknál.
A végeredmény azonban sajnos így is igen gyenge lett. Az egyes részek ugyanis meglehetősen rövidek (a legtöbb 25 és 30 perc között mozog, de ebben már az intro és a stáblista is benne van), így hiába vetnek fel néha nagyon érdekes kérdéseket az alkotók, egyszerűen nincs idejük kibontani azokat. Ugyanez igaz a karakterekre is, akik között bőven találni izgalmas arcokat, de senki sem tölt annyi időt a képernyőn, hogy alaposabban is be lehessen mutatni. A legjobb példa erre talán a két főhős jellemének a változása, ami két rész között egyszerűen csak megtörténik egy pillanat alatt.
Épp ezért az embernek végig az a benyomása támad, hogy a Dragon’s Dogma sorozat sokkal jobb is lehetett volna, ha az alkotók csak egy kicsit több időt szánnak rá. Egyrészt néhány sztori bőven elbírt volna még 10-15 perc játékidőt, hogy az egyes csavarokat legyen hely felépíteni, másrészt pedig pár epizód pluszban szintén jól jött volna a főszereplők jellemének kibontásához, jelenlegi állapotában ugyanis a sorozat sajnos eléggé felszínesnek és elsietettnek érződik.
A sárkányvadászat technikája
Ami a Dragon’s Dogma sorozat technikai oldalát illeti, erre javarészt nem lehet panasz. Az egyes karakterek és szörnyek abszolút hűek a játékbeli kinézetükhöz, ahogy a tájak is nagyon szépen festenek. Egyedül az animációk tűnnek néha kicsit furának, főleg a harcjeleneteknél, illetve szerencsétlen sárkány is úgy néz ki helyenként, mint akin áthajtott a négyes-hatos egy erősebben sikerült éjszaka után a bulinegyedben.
Talán itt érdemes azt is megjegyezni, hogy a szérián található 16+-os korhatárt abszolút érdemes komolyan venni. A harcjelenetek például igencsak véresre sikeredtek, ezen kívül pedig a sorozatban a drogozástól kezdve a meztelenkedésig sok minden előfordul, néha premier plánban mutatva, így a Dragon’s Dogma fiatalabbaknak nem feltétlen ajánlható.
Ebből nem lesz kultklasszikus
Mindent összevetve sajnos a Dragon’s Dogma sorozat nem tudott felnőni az alapjául szolgáló játék minőségéhez. Igaz, a táj és a szörnyek szépen visszaadják a Capcom alkotásának világát, de a sztori sok esetben nagyon egyszerű és sietős, ahogy a karakterek sem az igaziak. Épp ezért a sorozat megtekintése elsősorban a játék rajongóinak lehet ajánlott, de talán azoknak is tetszeni fog, akik egy laza, egydélutános szériát keresnek, és nincsenek túl magasan az elvárásaik. Legalább a nyelvtudás nem lehet akadály a Dragon’s Dogma megtekintéséhez, a sorozathoz ugyanis magyar felirat is van.
