Vannak, akik megdolgoznak a sikerért, felépítenek egy teljes karriert, majd azon belül tevékenykedve alkotnak vagy tesznek annak érdekében, hogy nevük a témában közismertté váljon. Nos, Rita Jenrette a ‘80-as években inkább a könnyebbik utat választotta, hiszen kissé alulöltözve feltűnt a Playboyban, botrányba keveredett politikus férje megvesztegetési ügye kapcsán, majd egy darabig végül ezek az ügyek tartották fenn iránta az érdeklődést. Pedig a ‘70-es években, diplomája megszerzését követően a republikánusok egyik kiemelkedő alakjává vált, akit később a Washington Post a politikai színtér négy legdinamikusabb fiatal nője közé választott. Nos, meglepő, hogy nem ezt az eredményét erősítette a továbbiakban, és teljes mellbedobással inkább a már említett irányba fordult. Ja, és elkészítette a Zombie Island Massacre című “horrorfilmet”.
Kalandos vakáció
Ott már éreztem, hogy ez egy nagyszerű film lesz, mikor a főcím alatt abszolút oda nem illő módon, halvány női mellek látszódtak, amolyan James Bond-os montázsban, majd az ezt követő első képsorokban Rita zuhanyzós jelenete következik, avagy újabb pár cici tölti be a kamerát. És ekkor még az első két perc éppen csak eltelt a teljes játékidőből. Gondoltam is, hogy ez aztán minőségi produktum lesz, amire ráerősített a művésznő párjának megjelenése, hogy az ágyon még évődjenek egy kicsit, belekezdve a koitálásba, ami végül sajnos nem történik meg, mivel párosunk vakációra indul, ami számos érdekes alak társaságában egy különleges szigetre vezeti őket.
Van itt füvező, fiatal hippi párocska, idős házaspár, afroamerikai jófiú és minden egyéb forma, akik picit húzzák a szájukat, mikor a szigeten aztán egy voodoo-előadásba csöppennek, melynél egy véres rituálé során egy halottat éleszt fel a pap. Legalábbis úgy tűnik, merthogy a halott körmei megnőnek, külseje egészen veszélyesnek látszik, ahogy felül, de ezzel vége is a mókának, vagyis az előadásnak, lassan mindenki megy a dolgára. Vagyis csak menne, mert a turistabusz sofőrje eltűnik, sőt mindenki lelécel, csak a szedett-vedett csoport marad, melynek tagjaira azonban a dzsungelben ólálkodó veszélyes alakok kezdenek vadászni, hogy végül alig maradjon valaki életben, mire véget ér az utazás. Nos, az biztos, hogy így kevesebb az esélye annak, hogy az utazási iroda negatív értékeléseket kap.
Zombimentes zombisziget
A szomorú helyzet az, hogy az elején meztelenkedés, később pedig egy-egy vérengzés ide vagy oda, a Zombie Island Massascre élőhalottakat egyáltalán nem tartalmaz. Sőt, a kialakuló történet is inkább egy eldurvult Miami Vice-ra hasonlít, nem pedig horrorfilmre. Pedig alapvetően volna potenciál a dologban, talán még a színészek egy jelentős részére sem mondanám, hogy rosszak, sőt egészen karakteres alakokat sikerült összeszedni, illetve az előadás során felélesztett hullával is lehetett volna mit kezdeni (mintha a Démonokat előzné meg a jelenet), de összességében néhány kellemesebb, véresebb halálesetet leszámítva alig történik valami. Így egyre inkább unalmassá válik még ez a csekély másfél óra is, ami a legvégére csak egy hatalmas kérdőjelet hagy, miszerint minek kellett ez az egész. És egyáltalán minek néztük meg?
Persze trash-rajongók így is jól szórakozhatnak rajta, a véresebb és a meztelenkedő jeleneteket lehet élvezni, más pozitívumot azonban nehéz felsorolni. Ehhez mérten a Vinegar Syndrome kiadása szokás szerint igen magas értéket képvisel, így a kép- és hangminőségbe nem lehet belekötni, van trailer, sőt még egy kis promociós vágást is kapunk, amivel 10+ percben élvezhetjük ki a film legfontosabb jeleneteit, amennyiben a 95 percet soknak éreznénk. És persze a BD+DVD kombó régiófüggetlen, angol felirat is választható, sőt még a limitált papírfeknis változat is elérhető, ha a gyűjtői szenvedély erősebb, mint az igény a jó filmekre.
A filmet köszönjük a rovatot támogató Vinegar Syndrome-nak!
