Elképzelhetetlen, hogy bármilyen szórakoztatóipari termékhez ne készüljön zene; e nélkül üres és teljesen lelketlen lenne minden -- ám nem mindegy, hogy milyen zeneszerző dolgozik a programon. Sajnos gyakori az, hogy megrendelésre készül egy olyan szerzemény, aminek csak nagyjából van köze a játékhoz, vagy egyszerűen licencelnek valamint a Top 100 listáról -- ez persze rendben van, hiszen nem minden programhoz kell korszakalkotó muzsika, de ha azt akarja az adott cég, hogy játéka egy kis pluszt kapjon, egy olyan zeneszerzőt kell találnia, aki igazi szenvedéllyel készíti el a darabokat. Ilyen hozzáállásból születnek az olyan klasszikusok, amik évek vagy akár egy évtized múltán is azonnal felismerhetők, s még a játék ismeretének hiányában is élvezhetők. Lássunk hát most öt mestert, akik karrierjük során rengeteggel járultak hozzá ahhoz, hogy ne elégedjünk meg egy jellegtelen aláfestéssel!

5. Jamaoka Akira

Az nem vitatható, hogy a Silent Hill-sorozat egyes részei, de különösen a korai darabok sokkal kevesebbek lettek volna Jamaoka Akira munkája nélkül. A japán származású zeneszerző 1993-ban kezdte a pályafutását, s pár kisebb program zenéjének összeállítását követően abban a csapatban találta magát, amely a Konami legújabb, a nyugati piacra szánt játéka, a Silent Hill elkészítését kapta feladatul. Akárcsak a játék többi részének fejlesztése során, itt is a különcködés, a normáktól való eltérés volt a jellemző -- Jamaoka nem volt hajlandó megnézni a játékot, s inkább a saját feje után ment, a végeredmény pedig, ahogy mondani szokás, már történelem.

Jamaoka stílusát a saját bevallása szerint legnagyobb mértékben a Nine Inch Nailsszel elhíresült Trent Reznor inspirálta, de sok elemet átvett a Metallicától és a Depeche Mode-tól, illetve a Silent Hill játékok során Angelo Badalamenti is a követendő példák közé tartozott, akinek többek között a legendás Twin Peaks főcímdalát is köszönhetjük. Ilyen inspirációk mellett egyáltalán nem meglepő az, hogy Jamaoka zenéiben központi szerepet kap a gitárhangzás, valamint a hosszú szólók, de nem áll tőle távol az industrial, s persze az ambient stílus sem, amik elengedhetetlen kellékek egy atmoszférikus horrorjáték hangulatának csúcsrajáratásában.

Silent Hill - Main Theme / Silent Hill 2 - Theme of Laura / Shadows Of The Damned - Take Me To Hell

4. Martin O’Donnell

Ritka az, amikor egy mainstream akciójátékkal kapcsolatban említésre került a zene, elsősorban azért, mert a szerzemények nagy része elvész a fegyverropogás és a robbanások tengerében, vagy egyszerűen annyira jellegtelenek, hogy nem is érdemes szót ejteni róluk -- ez nem áll fenn a Halo-széria esetében. Nem volt még olyan a Bungie-féle Halo-játékok értékelése során, hogy ne került volna megemlítésre, még ha csak egy fél mondat erejéig is, Marty O’Donnell munkája. Az amerikai származású zeneszerző már gyerekkora óta zenél, s noha tinédzserkorában mindenképpen egy rockbandát szeretett volna alapítani (ki nem?), végig nagy vonzalmat érzett a klasszikus stílus iránt, ami felnőttkorában, a játékiparhoz való csatlakozása után bontakozott ki csak igazán.

O’Donnell pályafutása elején a film- és a tévéiparban dolgozott apróbb munkákon, majd miután közelebbről megismerkedett a Myst-szériával, meglátta, hogy a játékok terén egyre nagyobb jelentősége van a zenének, s nem is szakadt el azóta sem ettől az ágazattól. Neki köszönhetjük az egyik legkönnyebben felismerhető, a csupán három irányelv (ancient, alien, epic) alapján elkészült betétdalt az eredeti Halóhoz, s persze az ő, valamint országos cimborája, Michael Salvatori nevéhez fűződik szinte valamennyi, a Bungie műhelyéből kigördült játék zenéje.

Halo - Main Theme / Myth 2: Soulblighter - Salvation / Halo 3 - One Final Effort