Mindenki szereti a vicceket. Ez egy olyan általános kijelentés, mint, hogy az ég kék, a fű pedig zöld (az RTL 2), így április elseje egy jó nap arra, hogy mindenki egy kicsit vicces legyen. Az üzleti világban ezt az alkalmat arra használják az év többi részében nagyon komoly cégek, hogy kiengedjék a hajukat -- vannak, akik minél hihetőbb anyaggal akarják csőbe húzni a hiszékeny embereket, míg mások valami rögtön átlátszó, de ötletes marhasággal állnak el. Természetesen a játékipar sem immúnis a bolondok napjával szemben, sőt igazából az ebben az iparban (és úgy általánosságban, a számítástechnikában) mozgó cégek szoktak jól szórakozni az év negyedik hónapjának első napján. Lássuk most az öt legjobb poént!

5. Alpine Legend

Pár évvel ezelőtt még mozdulni sem lehetett anélkül, hogy egy zenés partijátékba ne ütköztünk volna; ha eldobtál egy kavicsot, garantált volt, hogy az újabb Rock Bandet vagy Guitar Herót találtad el. A piac nagyon gyorsan túltelítődött olyan folytatásokkal, melyek a felhozatal és a játékmenet terén sem tudtak túlmutatni a divatot beindító elődökön, maximum csak finomítottak az élményen, de semmiképpen sem kavarták fel az állóvizet, hiába próbálkoztak komplex kezeléssel és új hangszerekkel. A játékosok ezt a stagnálást a magas árral és az unalomig ismételt számokkal együtt végül 2010 környékén unták meg véglegesen -- de még nem azelőtt, hogy vicctéma lett volna az ipar ezen múlandónak bizonyult trendjéből.

Számtalan poén született a zenejátékok kárára, mindközül azonban talán maga a Microsoft találta fején a legjobban a szöget, mikor április elseje alkalmából leleplezték az Alpine Legend című, Xbox 360-exkluzív játékukat. Már a nevéből is kitalálható, hogy a jódlizás örök értékű műfaját vette elő a cég, olyan módon, hogy a kevésbé tájékozott, s a naptárt nem ismerő alany akár el is hihetné: igen, ezt tényleg komolyan gondolhatták.

Attól szép ez a vicc, hogy 2009-ben már volt egy szakajtónyi, sokaknál csak porosodó Rock Band és/vagy Guitar Hero szett, sőt már úton volt a Hero-franchise első mellékhajtása, a végül nagyot bukó DJ Hero, szóval látszott, hogy a fejlesztők kezdnek kifogyni az ötletekből. Na, ennek állított görbe tükröt a Microsoft az Alpine Legenddel.

A Microsoft kevés áprilisi poént lő el, inkább a tréfák témája a cég, például az, hogy bezárnak, vagy Windows Vistát használ egy atomerőmű.

4. Az EGM imádja április elsejét

Ha áprilisi poénokról van szó, az Electronic Gaming Monthly valóságos sportot űz abból, hogy minden évben megpróbálják átverni az olvasóik minél nagyobb hányadát. A szerkesztőségben ülők nem teketóriáznak azzal, hogy az adott anyag még a vakok számára is jól láthatóan hamis legyen, hiszen jól tudják, hogy ez a nap az átverésekről szól, így, ha valaki a jelzések ellenére nem veszi lapot és még meg is sértődik, az tényleg csak magára vethet.

Az általános jelzés az, hogy a cikkbe valahogyan beleköltik a 41-es számot, ezzel utalva a dátumra, aztán gyakori az is, hogy egy rajongói levélre válaszolnak, melynek szerzője a fiktív HA rövidítésű államból írt, illetve elrejtik konkrétan az „Április bolondja!” mondatot a szövegben. Szóval tényleg nem lehet azt mondani, hogy lehetetlenség volna kiszúrni a turpisságot, de éppen eléggé meggyőzőek a szövegek ahhoz, hogy a hiszékenyebb olvasók mindent bekajáljanak, s aztán még panaszlevelet is írjanak. A stáb 1991 óta szedi az áldozatait, s az évek során számos klasszikussal bővítették az áprilisi tréfák nagykönyvét, illetve sikerült elérniük azt, hogy az egyik tréfa, konkrétan Sheng Long, módosítva ugyan, de bekerüljön a hivatalos Street Fighter harcosok közé.

2001-ben például azt találták ki, hogy a Sega rátalált egy elfeledett raktárépületére (gyakori az ilyen), ahol mozdulni sem lehet az eladatlan Sega Neptune konzoloktól, melyeket most, de csak most baráti áron 200 dollár helyett 50 dollárért vesztegetnek. A vicc kedvéért még egy weboldalt is felállítottak, ahol az érdeklődők leadhatták a rendelésüket, de a fizetésnél már kibújt a szög a zsákból. A másik emlékezetes, s talán legnagyobbat durranó viccük az volt, hogy elhitették az olvasóikkal: a Legend of Zelda: Twilight Princess előrendelői bónuszaként megkapják a Wind Waker realisztikus, tehát cell-shading grafika nélküli változatát. Ezt nagyon sokan elhitték, majd mikor leesett a tantusz, feldühödött leveleket írtak a szerkesztőségnek, annyira szerették volna, hogy igaz legyen a sztori. Vigyázni kell tehát az EGM-mel.

Az 1989-ben indult magazint 2010-ben kis híján bezárták, de az EGM Media megmentette, s azóta kéthavonta jelennek meg.