3. THE ELDER SCROLLS
Mostanában kifejezetten jó az Elder Scrolls-széria rajongójának lenni, hiszen 2011-ben megjelent a régóta várt ötödik rész, valamikor pedig idén érkezik az MMOG, ami az eddig látottak alapján egyáltalán nem tűnik csapnivalónak, még ha a keményvonalas tábornak barátkoznia is kell a gondolattal, miszerint lesz egy multiplayer élményre kihegyezett új játék.
Persze egyáltalán nem meglepő, hogy rendszeresen újabb és újabb részekkel jelentkezik a Bethesda, hiszen nagyon sokan szeretik Tamrielt, ami annak köszönhető, hogy kevés olyan világ van, amit ennyire részletesen sikerült volna kidolgozni. Igaz ugyan, hogy több játék és egyéb, mellékes anyag kellett ahhoz, hogy a készítők kellően elmélyítsék az univerzumot, ám ez mit sem von le az értékéből -- kis túlzással az évek során Gyűrűk ura-szintre sikerült emelni mindezt.
Oldalakon keresztül lehetne írni arról, hogy mit érdemes tudni egy zöldfülűnek a sorozat világáról, de most inkább maradjunk annyiban, hogy aki egy varázslatos lényekkel teli, komplex, nagyon messzire visszanyúló történelemmel bíró világra, és érdekes fajok még érdekesebb viszályaira kíváncsi, annak fokozottan ajánlatos elmerülni ebben a birodalomban -- garantáltan nem fog csalódni.
Úgy tűnik, hogy az Elder Scrolls Online-ban Tamriel teljes világát bejárhatjuk; ilyet az 1994-es The Elder Scrolls: Arena óta nem tehettünk.
2. HALF-LIFE
A Valve fejlesztőinek a Half-Life sorozattal sikerült egy többnyire reális világot készíteniük, ahol az akció közben nem nagyon vakarjuk a fejünket azon, hogy jobbra óriási, három lábon járkáló robotok, balra pedig egzotikus fegyvereket szorongató idegen lények várnak minket. Az egész egy bizonyos szintig hihető, hiszen a különböző elemek, karakterek és helyszínek a felállított logika mentén megférnek egymás mellett -- a történet teljességéhez azonban hozzátartozik az, hogy egy icipicit azért félre kell tenni az agyunkat, mint egyébként minden más játék esetében.
Már az alapfelütésnél is rezeg egy kicsit a léc, hiszen finoman szólva irreálisnak hatnak egy mindent legyőző tudós kalandjai, de ne felejtsük el, hogy egy idealizált helyzetről van szó, ahol a normál esetben az idegenek legyőzésére tejesen alkalmatlan Gordon Freeman a lehetetlen szituáció közepette megtalálja magában az erőt ahhoz, hogy véghezvigyen hihetetlen tetteket -- eme belső mozgatórugó pedig természetesen mi magunk vagyunk. A hős tudós gyakorlatilag a játékos, aki első kézből, Gordonnal együtt ismeri meg a kalandjai helyszínéül szolgáló világot, így a történet eseteges furcsaságai nem tudnak kizökkenteni minket az elénk táruló helyszín csodálatából, hiszen teljesen a részei vagyunk.
Azt hiszem, azzal nem vagyok egyedül, hogy amikor először kiléptem City 17 utcáira, borsózott a hátam a távolból vészjóslóan figyelő torony láttán, vagy csodálkoztam rá a Black Mesa kutatóintézet nyüzsgő életére, hogy aztán lássam romba dőlni az egészet. De említhetném még Ravenholmot, a White Forestet vagy a Xent, ugyanis mind-mind olyan helyszín, amelyek a hibáik ellenére is velünk maradtak, egy olyan világban, ami egyszerre idegen, de mégis nagyon ismerős -- pont annyira, hogy be tudjon szippantani.
Pontos helyszínt nem tudunk, de valahol Kelet-Európában található City 17. Az eredeti neve a hét órás háború előtt Birkutgrad volt.
1. MASS EFFECT
Lehet mondani azt, hogy a sorozat harmadik része tönkrevágta a történetet, meg azt, hogy valójában semmi értelme nem volt az utolsó jeleneteknek, ám bármennyi vélt vagy valós problémája is van befejezésnek (szerintem korántsem érdemelt meg ekkora felhajtást), az az állítás továbbra is tartja magát, hogy a BioWare által megteremtett univerzum egy stabil és lenyűgöző helyszín.
Sci-fi rajongók ritkán találkozhatnak egy ilyen részletesen és gazdagon kidolgozott világgal, amiben az ember el tud veszi. A valódi alapokon nyugvó, de fiktív galaxist a sok millió éves fennállása során háborúk sokaságai tépázták meg, melyek rendkívül gazdag történelmet rejtenek magukban. Ezen felül a csillagok közt élő fajok legtöbbször gyökeresen eltérnek egymástól, elsősorban a kultúra szempontjából, ami tovább színesíti a helyszínt. És akkor még nem is említettem a nagy események között és alatt zajló személyes történeteket, melyek már csak a habot jelentik a tortán.
Sajnos most egy jó pár évig várnunk kell arra, hogy egy új Mass Effect jelenjen meg, ám a jó hír az, hogy ezúttal a csapatnak nem kell az előző részek stílusához görcsösen tartania magát. Jöhet például egy stratégiai játék, amiben az emberiséget vezetjük előre a marsi leletek megtalálása után, vagy egy űrszimulátor a quarianokkalaz anyabolygójuk eleste után, vagy bármi más. A lehetőségek szinte végtelenek, csak élni kell velük, ugyanis a Mass Effect-univerzum a történet és a játékmenet szempontjából is egy óriási, kiaknázatlan terület, amihez hasonló csak nagyon kevés van a játékiparban.
Az SSV Normandy megtervezése során a BioWare a deltaszárnyú vadászgépeket és a Concorde szuperszonikus utasszállítót vette példának.
Ezek voltak az én kedvenceim, de biztos vagyok benne, hogy nektek részben vagy egészében más a véleményetek. Azt kérem tehát tőletek, hogy soroljátok fel ti is a kedvenceiteket, vagy egyszerűen mondjátok meg, hogy melyik világ áll hozzátok a legközelebb. Természetesen azt is szívesen fogadom, ha meg is indokoljátok miért lopta be magát valamelyik helyszín a szívetekbe. Várom a kommenteket!
Nálam az Elder Scrolls helyett a Witcher vagy a Gothic világa állna, ha fantasy-ről van szó. De eredeti szerintem az elfeledett, és játékmenet tekintetében középszerű, de világában kiváló retro sci-fi fantasy, a Lionheart, ami a XVI. századi történelembe viszi bele a mágiát.
Ha sci-fi, akkor meg a Fallout vagy a S.T.A.L.K.E.R.
A legérdekesebb, legelborultabb pedig szerintem a Planscape Tormenté, amihez hasonlót még soha nem láttam.
Kicsit kiegyensúlyozatlannak érzek pár helyezettet: ott a keményvonalas szerepjáték, mint a TES(ami a kidolgozottság miatt került be), mellette két FPS, amik, nem tagadom, jók, potenciállal bíró elképzelések alkotják őket, de a közelében sincsenek a három évtizedes múlttal bíró tekercses sorozatnak: ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez így rossz, a lista címe is az érdekes szót tartalmazza, csak az én nézetemben ezek nem összeegyeztethetők.
Egyébként hol a fészkes fenében van akármelyik Forgotten Realms-os vagy Star Wars játék?
Half-Life, Mass Effect, Metal Gear. Hirtelen ennyi.
Annakidején az első Unreal, ütős volt. Ha jól emlékszem 3DFX Voodoo kártyán futott Glide csoda amit nagyon bírtam. A lezuhant űrhajó máig megmaradt. De ugyanilyen nagy élmény volt a Doom 1 is amikor először játszottam 386-oson még monokróm monitoron, az fps rate meg 320x200-ban low felbontással is olyan volt, hogy hagyjuk inkább. Szó szerint egy másik világ volt mégis, amiben jó volt mászkálni. Az episode 1 map 3-on több mint fél óráig kerestem egy kapcsolót... Ja és a Thief első része, Lord Bafford kastélyával meg a zombis katakombás részek, mind maradandó élményt nyújtottak.
Bár nem volt hozzá szerencsém de a Lords of Midnight világát is nagyon sokan dícsérték anno, annál régebbi és elég nagy virtuális világot most nem tudok hirtelen felidézni.
Grim Fandango: Megint Tim műve, szerintem nem kell magyarázni. Talán a kora miatt maradt le?
A Bioshock abszolút joggal került be.
Beyond Good & Evil: folyton nyafog a szerkesztőség, hogy mennyire alulértékelt játék. Itt lett volna egy alkalom, ahol ismét csak meg lehetett volna emlékezni róla.
Ezek mindegyike érdekességben minimum egy szinten van a kidolgozott, viszont ettől eltekintve nem különösebben egyedi Mass Effect univerzummal.
Személyes kedvenc ként "notable" címkével feltenném a Quake és a STALKER univerzumot.
De könyörgöm, az emberek nem veszik észre, hogy a 3. résznél nem a befejezések értelmével van baj(mert mindegyik teljesen érthetően el van magyarázva és logikusak),
Egyébként szerintem jó cikk lett, néhány játékban tényleg nagyon el lehet merülni ha a fejlesztők remek munkát végeznek. :)
Szóval, City 17 akár Bp. is lehetne, hiszen a pályaudvart a Nyugatiról mintázták. Oké, tudom, hogy nem, de jó eljátszani a gondolattal. Ráadásul itt is, mint az ME-ben és a DS-ben nagyon jó kis karakterek éldegélnek, azaz inkább harcolnak.
Resident Evil: bár a zombikat egyre erőteljesebben unom, szerencsére a RE szériában nem csak zombik vannak, hanem a vírusmutációk egész tárháza tárul fel. Főleg az vonzó benne, hogy a bio-terrorizmus ilyen érdekes oldalról lett megközelítve. ráadásul teli van remek kis karakterekkel. Fixaidealizált, két dimenziós karakterek, de nagyon királyak.
Fallout: apokalipszis útikalauz stropposoknak. Főleg a harmadik epizód kedveltette meg velem ezt a kifordult világot, mely annak ellenére vidám hely, hogy a világ vége után vagyunk. Ráadásul hatalmas a szabadság, erős a hangulat és majdnem végtelenek a lehetőségek. Ha valakinek a képe nem tetszik, hát lepuffanthatod, de az is megeshet, hogy sugárzó vízben állva kell a helyi hitközösség imádatául szolgáló atombombát hatástalanítanod egy kráterbe épült város közepén. Hát hogy nem lehetne szeretni egy ilyen kifacsart világot?
Dead Space: a másik szála az SF-nek, amiért erőteljesen rajongok a sci-fi-horror, pontosabba űrhorror. Jeles képviselője az Alien széria (a Prometheus és az AVP kíméljen, ha lehet). A Dead Space hasonló az Alienekhez, még a necromorphok neve is utalás a xenomorphokra, annak ellenére, hogy az előbbiek űrzombik. Ráadásul ez a világ is meglepően kidolgozott.
Half Life: az első rész engem anno annyira nem ragadott meg, na de a második. Kelet-európai tájak, városkon, Ravenholm, City 17 (nem Budapest? ott a Nyugati PU