Szabadkoztam már eleget, feleslegesen nem futnék újabb kört. Tény: nem tudtam (!) annyi filmet nézni, amennyit szerettem volna, és ezen a téren a horrorfilmekkel sem állok másképp. Ráadásul leginkább azok jutottak el hozzám, amik hivatalos úton, moziba is kerültek Magyarországon, de legalább streaming szolgáltató által elérhetővé váltak. Például nagyon jókat hallottam a When Evil Lurks című filmről, de esélyem sem volt megnézni – ami késik, az persze nem jön időben, de nem is múlik, így előbb-utóbb odáig is eljutok, hogy pótoljam. A 30 ezüst második évada meg szerintem simán felkerülhetett volna a listára, ha a végére érek, de a cikk írásakor még csak a felénél tartok. De visszatérve: 2023-ban kevés vérfagyasztó alkotással találkoztam, és amit láttam, az sem minden esetben győzött meg. És hogy mi az, ami igen?

3. Gonosz halott: Az ébredés

Ha már a moziba itthon nem jutott el, legalább HBO Maxra hamar felkerült, így bárki megleshette az Evil Dead-széria legújabb filmjét. Az előzménye ugye a remake, ami a maga nemében kifejezetten népszerű lett, bár nálam az eredeti továbbra is a legjobb, a megszállottak hangját és ábrázatát semmilyen modernizálás nem tudja felülmúlni. És bár azt gondolnánk, hogy a témát és a hangulatot egy nagyvárosi épületben nem lehet visszaadni, a legújabb epizód egészen jól működik ebben a közegben. Lee Croninban némileg bíztam a 2019-es A gyermek (The Hole in the Ground) után, ami akkor simán bekerült a kedvenceim közé, de a koncepcióért nem lelkesedtem, a csalódás viszont végül inkább pozitív lett. Egy igazán jó év végén nem biztos, hogy a Gonosz halott: Az ébredés felkerült volna a listámra, de most van helye. Vannak jó és erős pillanatai, ügyesen leküzdi azt az ambivalens kiindulási alapot, amely az Evil Dead teljes létezésének ellentmond, és már csak emiatt is kiemelkedik az átlagból, mégha nem is remekmű.

2. Nincs, aki megmentsen

A film, ami után azt sem tudtam, mit érezzek és mit gondoljak, annyira más volt, mint amire számítottam. Brian Duffield ezzel most bizonyította, hogy nemcsak írni (A bébiszitter, Árok), de rendezni is tud, ráadásul egészen különleges stílusban. Az egyből a Disney+-on debütáló Nincs, aki megmentsen ugyanis már-már olyan, mint egy némafilm. Vagy egy musical. Vagy egy zenei klip. Színes, mozgalmas, párbeszéd szinte nincs is benne, ellenben képes átadni a mondanivalót és az érzelmeket, mialatt egy inváziós horrorfilm nem is annyira tipikus cselekménye játszódik le a szemünk előtt, egyfajta Jelek-Testrablók támadása keverékként. És mint olyan, nagyszerűen működik, szinte hipnotizálja a nézőt, akit teljesen rabul ejt a történéseivel, majd a lezárás is hagy lehetőséget az elmélkedésre, gondolkodásra, miközben a film atmoszférája néhány órán át amúgy is az emberrel marad. Nem mondom, hogy szeretném, ha a horrorfilmes műfaj abba az irányba menne, amit a Nincs, aki megmentsen képvisel, de egyszeri alkalomként, igazi különlegességként nagyon is rendben van, sőt listára való darab.

1. Kopogás a kunyhóban

A kedvenc idei filmjeimnél már majdnem mindent elmondtam róla, a kritikánál pedig bővebben is elmélkedtem az élményeimről, így nehéz bármiféle újat mondani vagy írni Paul G. Tremblay regényének sajátos feldolgozásáról. Lehet, hogy nem ez M. Night Shyamalan legjobbja, illetve az is előfordulhat, hogy gyengébb a regénynél, ami egyébként nem ritka, sőt a legtöbb esetben ugyanez elmondható az adaptációkról, mivel azonban a könyvet nem olvastam, így szerencsére semmilyen előítélettel vagy elvárással nem rendelkeztem. Sőt, az esetleges változtatások miatt sem húztam fel az orrom. És mint szimpla filmélmény, ismét azt kaptam, amit reméltem: egy különleges történetet, ami elgondolkodtat, hat az érzelmeimre, emellett több is van benne, mint amit a felszínre enged. Emberi, elég sokáig nem tudjuk eldönteni, hogy vajon a misztikum vagy a szimpla emberi őrület a sztori katalizátora, miközben minden eleme a helyén van, minőségre pedig igényes dráma/thriller/horror az, amit kapunk, mindössze 7 karakterrel, egyetlen erdei házikóban, ahol talán tényleg a végítélet köszönt be. Mi ez, ha nem egy különleges felütés, ami megérdemli, hogy még év végén is említést tegyünk róla?

Frászt nem kaptam tőlük

Hozzáteszem, hogy 2023-ban egy olyan horrorfilmet sem láttam, amit úgy egyébként nyugodt szívvel tennék fel az általános kedvenceim közé. Egyet sem. A Renfield néhol vicces, emellett kellemesen véres, de semmi extra, néhol meg annyira idióta, hogy azt nem tudom hova tenni. A mumus és a 65 nem rossz horrorfilmek, de messze nem kiemelkedő egyik sem. Az apáca 2-vel, a Kokainmedvével és hasonlókkal inkább nem is próbálkoztam, miközben A pápa ördögűzője sem nagyon hatott meg. A Beszélj hozzám akár egy jó kezdet is lehet, de végeredményben azért sem voltam oda annyira, hogy az összegzésnél feltegyem a listára. A legújabb Sikoly és Fűrész pedig sajnos kimaradt, így azokról nem tudok nyilatkozni. Őszintén restellem, de remélhetőleg ezért semmilyen agyafúrt csapdában nem kell ébrednem, egy kazettával a zsebemben, melyen egy idegen hang a nevemen szólítva játékot indítana. 

No igen, 2023 nem lesz a horror éve, még ha nem is a legrosszabb esztendő a filmtörténelem során. Nincsenek hatalmas kiugrások, idén talán a Halálos fogócska volt a legrosszabb film, amit láttam, az viszont néha már dühített az ötlettelenségével és igénytelen megoldásaival. Hogy milyen lesz 2024, azt meg majd meglátjuk, de a legújabb Terrifier és Alien érkezését biztosan tárt karokkal várom. Neked jobb élményeid voltak a horrorfilmek terén? Mi volt az idei kedvenced?