Az Anno 1800 az elmúlt években az egyik legnépszerűbb menedzsmentjátékká vált, és ennek bizony jó okai vannak. Minden egyes újítása előrelépés lett a korábbi Anno-játékokhoz képest, a látványvilág pedig akkorát ugrott előre, hogy mikor a játék először megjelent PC-re (2019 tavaszán), az állunkat keresgéltük a monitor előtt. Gyönyörűen, aprólékosan van felépítve az egész, és erről akkor bizonyosodhatsz meg a legjobban, ha teljesen ráközelítesz az egyes épületekre, vagy akár csak az utcafrontra. Ahogy az emberek dolgoznak, művelik a földet, megmunkálják a nyersanyagokat, vagy egyszerűen csak élik a kis 19. századi életüket, az egészen fantasztikus hangulatbomba! Nem szeretnék ömlengeni a játékról, hiszen megannyi teszt megtette már helyettem, viszont sokkal érdekesebb volt, hogy a Ubisoft úgy határozott, hogy az Anno 1800-at kiadja konzolra is. Március 16-án landolt (stílszerűbben: kötött ki) a PlayStation 5-ös és Xbox Series X/S verzió, úgyhogy rá is próbáltam a birodalmam felvirágoztatására egy új platformon.
Mágnás Miska
A Ubisoft tényleg nem aprózta el a dolgokat: az Anno 1800 dobozos kiadása a legszebb, amit az elmúlt 2-3 évben látni véltem a boltok polcain. Az egész játék csodálatos művészeti dizájnnal rendelkezik, és ez már a lemezt (vagy letöltő-kódot) tartalmazó toknál kitűnik. Kétféle játékmód közül lehet választani: adott a Sztori, illetve a Sandbox-mód. Érdemes az előbbivel kezdeni, hiszen a tutorial nagyon aprólékosan, mindent a szádba rágva magyarázza el az alapokat, és tanít meg városod menedzselésére. Itt jegyezném meg, hogy a sztori maga is rettentő jól sikerült. Egy dickensi történetet kapsz, családi intrikákkal, belső viszályokkal, és egy rád nehezedő örökség terhével. A kereskedő és mágnás édesapád halála után neked kell átvenni a családi bizniszt, amihez kapsz egy szigetet, rajta egy kikötővel és szó szerint a nulláról kell felépítened egy komplett nagyvárost. A dolgot hátráltatja az undok nagybátyád, Edward, aki még a temetés költségeit is rajtad akarja behajtani. A morcos kurafi állandóan feltűnik, hogy pénzt követeljen, de szerencsére többen akadnak, akik segíteni szeretnének neked – és itt kezdődik az igazán nagy kaland.
Az Anno 1800-ban alapvető szükségleteket kell kielégítened, azaz falucskád, majd később városod lakóinak enni, inni és aludni kell, hogy eredményes legyen a termelés, és szépen befizessék az adót. A kezdő vagyonod (ez nehézségi szinttől függően változó) hamar elfogyhat, szóval szükséged van pénzre. Ehhez minél több lakóépület kell, hiszen az emberek illedelmesen befizetik az adót, és mellette még eljárnak dolgozni is, szóval a gazdaság – jobb esetben – nem omlik össze 1-2 óra játék után. Építhetsz halászkunyhót, sertésfarmot, malmot és gyapjúkészítőt is, hiszen a munkaruha mellett az étel is nagyon fontos. A piacon mindezt megvehetik a lakosok, este pedig betérhetnek a kocsmába, hogy elpanaszolják, mennyire kár, hogy még nem találták fel a home office-t. Később minden sokkal komplexebbé válik, bejönnek a speciális igények, a luxus-termékek (például a kávé és a csokoládé), de a kereskedelem is sokkal nagyobb szerephez jut. Szomszédos szigetek vezetőivel lehet kereskedni, diplomáciai kapcsolat kötni, de akár háborúzni is – minden csak rajtad áll!
Régi idők, új módszerek
A legnagyobb kérdés az volt, hogy mindezt hogyan ültetik át a leegyszerűsített, konzolos interfészre, ahol ugye nincs se egér, se billentyűzet. Nos, elmondhatom, hogy egészen kényelmesen sikerült az integrálás, ugyanis egy tárcsás menüből lehet kiválasztani a megépíteni kívánt épületeket, míg a mozgás, a kamera beállítása és a zoom az analóg-karokon kapott helyet. Egyáltalán nem lett átláthatatlan a felület, és pár perc alatt abszolút megszokható és elsajátítható konzolon is az irányítás. Ha az ember valahol mégis megakadna, akkor bekerült az Annopedia, ami minden fontos információt tartalmaz. A teljesítménnyel sem volt semmi problémám, még a zsúfolt utcákon zoomolásnál sem röccent meg a képfrissítés, bár hozzá kell tennem, hogy a konzolos változatokból sajnos csak 30 fps-t lehet kipréselni. A világtérkép egyetlen gombnyomással előhozható, amin aztán gyorsutazni is lehet. A gombokat egyébként teljes mértékben át is lehet variálni, de szerintem nagyon kényelmes és jól működő az alapfelállás is, szóval nem igazán babráltam.
Az Anno 1800 továbbra is egy remek stratégiai menedzsmentjáték az ipari forradalom idején, amely lényegében kihagyhatatlan azoknak, akik kedvelik ezt a műfajt, vagy magát a 19. századot, mint történelmi korszakot. Több rétege is van a játéknak, hiszen ha az egyszerű városépítésre ráunnál, akkor jöhet a kereskedelem. Az 1850-es évek elejétől fogva egészen az első világháborúig Európa országainak egy része fokozott gyarmatosításba kezdett, és mindez az Anno 1800-ban is remekül be van mutatva. Viszont az már önmagában is egy rendkívül kielégítő élmény, ahogy látod, miként gyarapodik városod, hogyan lesz egyre korszerűbb, és fejlődik a maga módján, lépést tartva a felgyorsult világrenddel. Annyira addiktív, hogy képes órákra maga elé láncolni és miközben nagyon kellemes muzsikákat hallgatva építgeted a városod, egyszer csak azon kapod magad, hogy hiába kora délután ültél le játszani, időközben már beesteledett. Felesleges tovább szaporítanom a szót, az Anno 1800 Console Edition kötelező vétel mindenkinek, aki kedveli az ilyen stílusú játékokat, és most konzolon is nekiállna felépíteni egy virágzó birodalmat!
