Három évvel ezelőtt jelent meg a Dragon Ball Z: Kakarot, amely azonnal belopta magát rengeteg rajongó szívébe. Ahogy visszaolvastam akkori tesztemet, egyből eszembe jutott, milyen érzés volt elsőre behuppanni a CyberConnect 2 programja elé, és átélni a szuper csillagharcosok kalandjait. Sok más korombelihez hasonlóan én is a Dragon Ball animén nőttem fel, és mikor erőszakossága miatt törölték a műsorról, a 3-4 részeket tartalmazó VHS-kazettákat beszerezve igyekeztem pótolni a történetet érintő lemaradásomat, de ezekből is csak néhány darab látott napvilágot. Végső elkeseredésemben már megpróbáltam mangákat beszerezni, de a ’90-es évek végén, Magyarországon ez cseppet sem volt egyszerű. Hosszabb szünet következett, majd a netre feltöltött (szinkronos!) részek népszerűsége egyértelművé tette, hogy a Dragon Ball továbbra is rendkívül keresett alapműnek számít idehaza.
A Viasat 2010-ben vásárolta meg a hivatalos jogokat, majd a csatorna 2013-ban vetítette le a teljes 291 részt, ami lényegében feltámasztotta Gokuékat a hazai közönség számára, és népszerűségük – pláne a Dragon Ball Super óta – máig töretlen. A Kakarot nagyban épített erre a nosztalgiára. A cel-shaded képi világ, az animációk, sőt maga a sztori is hatalmas nosztalgia-bomba volt azok számára, akik kedvencüknek tekintik a Dragon Ball-szériát. Valami megfoghatatlant számomra is visszahozott abból az időszakból, amikor még rohantam haza a suliból, hogy láthassam az aktuális epizódot a tévében. Elég rendesen berántott a játék, a fősztori után még maradtam recepteket meg Z Orbokat gyűjtögetni, vagy Shenront megidézni, és mesés vagyont kérni tőle. Mivel a Kakarot tömve lett különféle mellékküldetéssel, még engem is hosszú-hosszú órákra le tudott kötni.
Az ingyenes újgenerációs upgrade legnagyobb áldása a 60 fps, illetve a még minimálisabbra vett töltési idő. Már az alapjáték tesztjénél is megjegyeztem, hogy a játék gyorsutazásnál csak pár másodpercet tölt (akkoriban ezt PS4-en próbáltam), most viszont konkrétan 2 másodperc a Loading képernyő, és ez is csak a nagyobb helyek között utazásnál – tehát például, a Capsule Corp. épületéből ki-be mászkálásnál nincs semmi ilyesmi. Ez mindenképp jó dolog, de mindezeken túl csak apróbb látványbeli tuning érkezett, és semmi eget rengető. A talaj-textúrákat igyekeztek virágos mezőkkel feldobni, a víz-effekt picit látványosabb, de nagyjából ennyi. Sajnos olyan minőségbeli javulást hiába vár bárki is, mint mondjuk a The Witcher 3: Wild Hunt esetében, viszont Geralt kalandja alapból is gyönyörű volt, a Kakarot pedig eredetileg a kettővel előző generáció látványvilágát karcolta, úgyhogy ebben az esetben csodát tényleg nem szabad várni.
Nem szégyen a harc, ha nemes ügyért folyik
És akkor ott vannak a DLC-k, amik egész szépen megszaporodtak a három év alatt. A The New Power Awakens Part 1 és Part 2 inkább az újabb rajongókat célozza, esetleg azokat, akik a Super idején kapcsolódtak be, mert mondjuk, a koruknál fogva kimaradt nekik a Z vagy a GT. Az alapjáték persze a teljes történetet lefedi, Raditz-tól Buu-ig, de ez a két DLC a Dragon Ball Super első két évadjából emel be egy-egy jelentősebb eseményt. Az első Goku legelső találkozásáról szól Lord Beerusszal (és elhozza a Super Saiyan God formát), a második pedig – a kék Super Saiyan formával megspékelve – a Gold Frieza elleni harcról. Egyik sem túl hosszú, de a minőségük elfogadható, és remek új karaktereket adnak hozzá a játékhoz.
Sokáig váratott magára a harmadik Dragon Ball Z: Kakarot-DLC, amely Trunks legsötétebb idővonalának jövőjéről szól. 2021 júniusában azonban végre ez is megjelent, Trunks: The Warrior of Hope címmel. Ez a Future Trunks-idővonal (bár teljesen eredeti sztori), ahol West City kvázi romokban, a Capsule Corp. épülete félig beomlott, az égbolton pedig drónok cikáznak. Android 17 és Android 18 ezúttal is megjelennek, hogy borsot törjenek hőseid orra alá, de kezdetben csak Trunksszal kell gyakorolnod Gohan ellen, hogy ne hozz szégyent a családra. A legutolsó nagyobb DLC jelenleg a Bardock – Alone Against Fate, amely a címéből is kitalálható módon Son Goku apját állítja a középpontba. Az 1990-es Bardock: The Father Of Goku filmen alapul, ami egy speciális DBZ-epizód volt. Az új helyszín a Planet Vegeta, ahol szabadon felfedezhetsz olyan helyszíneket, mint a Frieza hadsereg bázisa vagy a Saiyan települések. Ez már Season Pass 2-tartalom, szóval két másik DLC még várható a (közel)jövőben, de ezek témáját egyelőre nem fedték fel.
Ennyi idő után kellemes érzés volt visszatérni a Dragon Ball Z: Kakarothoz, immár PS5-ön. A mentést egy pillanat alatt át tudtam hozni, pedig előre féltem, mert az elmúlt hetekben sokat lehetett arról olvasni, hogy ez nem mindenkinek sikerül. Annyi tippet tudok adni, hogy a létező összes DLC-t vagy Deluxe/Ultimate tartalmat töltsd le, és csak utána próbálkozz a mentés átvitelével – ez általában mindig beválik. Dragon Ball-rajongóknak én továbbra is csak ajánlani tudom a Kakarotot, hiszen került már bele tartalom a Dragon Ball-ból, a Z-ből és a Superből is, miközben komplett, egész estés filmeket vagy melléksztorikat is belevettek – egy igazi rajongónak ez kész aranybánya! Az ingyenes újgenerációs frissítésnek hála a játékmenet sokkal fluidabb, messzebbre ellátsz a térképen, és a töltési idővel sem kell foglalkoznod, hiszen annyira minimális, hogy szinte nincs is. Maga az alapjáték manapság jókora kedvezményekkel kapható, szóval ha még nem tetted, mindenképp érdemes kipróbálnod Gokuék igen masszívra hízott kalandgyűjteményét! Akár újgenerációs formában, akár a korábbi verzióban, de kiegészítve, DB-rajongóként ezzel a játékkal semmiképpen sem jársz rosszul.
