Annyiféle-fajta izometrikus nézetű hack & slash játék létezik már, hogy nehéz újat mutatni a műfajban. A Dark Point Games nem is kísérletezik újdonságokkal, az Achilles: Legends Untold szinte minden elemét valami más ihlette meg, és ezt a készítők sem titkolják. Bátran merítettek olyan játékokból, mint a Diablo és a Dark Souls, miközben a történetükhöz Homérosz eposzát, az Iliaszt és a görög mondavilágot használták fel. Ám ez nem baj, sőt éppen ellenkezőleg, hiszen pont ez teszi különlegessé a játékot.
Isteni alku
Szóval, hősünk, Akhilleusz, éppen Tróját ostromolja. Kardélre hány néhány trójai katonát, legyőzi Hektórt, de végül Parisz, halálos nyilaival, sarokba szorítja a görög szuperhőst. Putty, Akhilleusz átzuhan Tartaroszba, ahol nem más várja, mint az alvilág feje, Hadész, aki most nem olyan komikus figura, mint a Disney-rajzfilmben, és inkább Anubiszra emlékeztet a Csillagkapu-sorozatból. De kicsit eltértem a tárgytól.
Szóval, Hadész üzletet ajánl Akhilleusznak: egy „kiszabadulhatsz Tartaroszból” kártyáért cserébe hősünknek el kell intéznie néhány apróságot az alvilág urának. Piszlicsáré dolgokról van szó, mint elvinni valamit valahová, megkeresni valamit vagy alkalomadtán megölni valakit. Akhilleusz persze rábólint az üzletre, mert hát az élők világa mégis csak jobb, mint Tartarosz.
Itt folytatódik a kaland, ami alatt már nemcsak trójaiakat kell kardélre hányni, hanem mindenféle mitikus görög lényt, félistent és istent. Akhilleusz útja során természetesen folyamatosan fejlődik, mindenféle új kunsztot tanulhat az ötletes fejlődési fán. Ezekre szüksége is van, mert az Achilles: Legends Untold bizony nem könnyű játék. Azért nem éri el a soulslike játékok szintjét, de jóval több egy laza egérkattogtatásnál.
Amúgy elég sok mindent megörökölt a FromSoftware programjaiból, egyebek mellett a meditációs helyeket, ahol pihenhetünk és újjáéledhetünk, illetve azt is, hogy ha valaki megöl, akkor a még fel nem használt tapasztalati pontjainkat csak eme egyén kinyiffantásával szerezhetjük vissza. A játék motorházteteje alatt üzemelő MI, a Group AI Action (GAIA) sem könnyíti meg a dolgunkat, ugyanis ennek hála az ellenfelek egész jól harcolnak csapatban. Már az értelmesebbek, mert a csontvázak például totál kukák, némelyik csak akkor reagál ránk, ha bedühödött csontkovács módjára hátba verjük a kardunkkal.
Akhilleusznak természetesen tisztességes – és fejleszthető – fegyver- és eszköztára van, de a játékban mégis a legjobb cucc a pajzsunk. Ebből is többfélét szerezhetünk be, és amellett, hogy a legtöbb ellenséges csapás ellen védelmet nyújt (legalábbis, amíg a sok akciózás közben le nem nullázódik az állóképességünk), támadó eszközként is felhasználható. Például Akhilleusz hajigálhatja úgy, mint Amerika kapitány, és akárcsak a kék-fehér-piros csíkos diszkosz, hősünk pajzsa is magasról tojik a fizikára, de alaposan megszédíti azt, akit kupán talál.
Ígéretes kezdet
Az Achilles: Legends Untold bár nem fog díjat kapni az eredetiségért, a Dark Point Games szórakoztató módon, jó érzékkel keverte össze a már ismert elemeket. Mindehhez szép grafika, remek zene és jó hangulat társul. Persze azért akadnak vele gondok. A felirat, még az angol is, sokszor nagyon eltér attól, amit mondanak. A kooperatív mód pedig, bár működik, nagyon sok programhiba van még benne, a képességfán szintén van mit javítani, és bizony az MI olykor kihagy csata közben (az ellenfél minden ok nélkül abbahagyja a harcot). De a készítők folyamatosan dolgoznak, több masszív patchet is kiadtak már hozzá, szóval látszik a lelkesedés és az elszántság, hogy egy szórakoztató, jó játékot adjanak ki. És, ha ezen az úton haladnak, akkor ez össze is jöhet.
