Újrakezdés: hányan és hányszor eljátszottunk már ezzel a gondolattal. Nos, erre nyújt tényleg remek lehetőséget az Immortal Life, amiben alapvetően egy teljes klán életét kell újraépíteni, miután egy istencsapás-sorozat legyalulta őket telephelyestül, vezetőségestül, nagyjából lenullázva a teljes csapatot. Maradtunk mi, főhősként, akit a klán bölcs vezetője nemrég személyesen kért fel a csatlakozásra, és egy maréknyi lelkes újonc, akiknek a próbáját – hiszen nem lehet akárki tag – módfelett izgalmassá teszi a helyi világvége. Őket magunk köré gyűjtve tényleg a semmiből kell újrakezdenünk.
Szerencsére nem vagyunk azért teljesen egyedül: egy helyre kis falucska segíti már a legelső lépéseinket is. Van itt minden, ami kell. Piac, árusok, segítőkész (és hitelben előre gyógyító) doktor, remek fogadó, lakberendezési bolt (ez fontos ám, az esti pihenésünk eredménye is múlik rajta), pénzes mellékküldetésektől zsúfolt hirdetőtábla, és persze egy rakás egyéb NPC, akikkel jól összehaverkodhatunk. Meg is éri mindenkivel jóban lenni, mert bezony néha a helyi arcok adják a legzaftosabb melókat.
A falu felett egykor ott trónolt a nagyra becsült Guiyun-klán szentélykomplexuma, amíg az izzó kőeső, hát, hogyan is mondjam, kicsit – nagyjából az alapokig – át nem alakította, de nem a feng shui szerint. A fő küldetésünk az épületek újjáépítése, természetesen az Ősökhöz méltó pompa-faktorral, de azért legyen még komfortosabb és fejlettebb, ha már a Gonosz Istenségek Tanácsa nyomott felettünk egy kövér resetet.
Emellett persze vannak izgalmas mellékkalandok is, például életre kellene valahogy kelteni azt a csendesen, de annál állhatatosabban haldokló férfit, aki a hegytetőről egyedüli túlélőként zuhant le a faluba. Oké, de miért éppen ő a szerencsés? Mit mond majd, ha felébred? Egyáltalán, ki ő és mi volt a tisztsége? Csupa rejtély, kómába csomagolva, de ez legyen a derék doktor dolga. A miénk az ipar és a mezőgazdaság, hiszen a kristályt nem adják ingyen, és a bambusz sem nő ki magától a földből.
Meg igazság szerint semmi sem, így mindent a két szép kezünkkel kell előteremteni vagy felépíteni, netán összekalapálni. Kardozásra is van alkalmunk, hiszen a bányák mélyére hatolva nemcsak cuki gombák és mindenféle izgalmas ércek, ásványok várnak, hanem savköpő gekkók meg denevérek is – legalábbis kezdésnek. Amilyen gyönyörű a völgy, ahol apró és csekély bútormennyiséggel berendezett, középkomfortos faházunk áll, olyan sok munkát is ad. Megvan a klasszikus földműves vonal: földet ásunk, vetünk, öntözünk (minden reggel, ha aznap nem esik az eső), várunk és aratunk. A termény aztán megy a piacra, vagy éppen a fogadóban főzhetünk, a persze jó pénzért kibérelt konyhában, valami háromcsillagosat, majd adhatjuk el sokkal több pénzért. Ez utóbbira nagy szükség van, hiszen minden épület kemény pénzekbe kerül, és bőven van mit felhúzni. Sebaj, mert a már emlegetett mellékküldetések okos használatával azért csurran-cseppen pár aranyérme, így az éhenhalástól egy pillanatig sem kell félnünk.
Szép lassan csordogáló mese ez, hiszen a Távol-Keleten másképp telik még az idő is. Semmi rohanás, semmi élet-halál harc: hosszú órákat lehet eltölteni az Immortal Live-fal úgy, hogy fel sem tűnik. Magával visz, elringat, megnyugtat, hiszen azért az a gekkó, amit egy fakarddal szépen le lehet csapni, nem számít komoly ellenfélnek. Lazítós címnek, menedzselős-építgetős-mászkálgatós aranyosságnak pont jó, hangulatos és nincs túlbonyolítva sem. Ellenben a harc elég fapados, kissé fura a billentyűzetkiosztás, és előfordulnak hibák is, de ezeket a korai hozzáférés végéig remélhetőleg kikalapálják.
