Sosem felejtem el az első alkalmat, amikor láthattam, ahogy egy profi speedrunner pörget végig egy FPS-t. A PC Guru egyik melléklete volt a forrás, úgy 2004 végén, vagy 2005 elején, és a SpellForce alapjátékot tartogató lemezre az akkori csapat feldobott három brutális speedrun-videót is, a DOOM 2-ét, a Half-Life-ét és az első Quake-ét. Utóbbi bizonyult a legdöbbenetesebbnek, és gyakorlatilag ez tanította meg nekem, hogy mit jelent a bunny hopping és a rocketjump, valamint azt, hogyan lehet az ellenfelek teljes ignorálásával másodpercek alatt leküzdeni olyan pályákat, amelyek nekem legjobb esetben is 5-10 percembe teltek. Természetesen megpróbáltam a látott trükköket és taktikákat én is alkalmazni, aminek az eredménye leginkább saját magam felrobbantása és iszonyatos mennyiségű bénázás volt. A speedrunnerek viszont már akkor kivívták tiszteletemet, az olyan friss eredmények pedig, mint amikor valaki az Elden Ringet kevesebb mint negyed óra alatt pörgeti végig, gondoskodtak arról, hogy ez az érzés kitartson. Még annak ellenére is, hogy ilyen tempóban, tulajdonképpen egy maratoni sprintnek tekinthetők az adott játékok, én pedig valószínűleg nem tudnék és nem is akarnék így végigszaladni rajtuk.
Mások azonban a jelek szerint igen, ráadásul olyannyira, hogy egy viszonylag kicsi, ám stabil al-műfajjá nőtték ki magukat a speedrun-játékok. Ezek kifejezetten azt várják a játékosoktól, hogy ne csak teljesítsék a különböző pályákat, sőt ne csupán “jól” teljesítsék azokat, hanem minden lövés, ugrás, újratöltés és billentyűleütés legyen precízen kiszámított, és egy tizedmásodpercnyi hiba is az adott pálya teljes elbukásához vezessen. Az egyik legismertebb ilyen játék a SEUM: Speedrunners from Hell volt, azonban a nemrég korai hozzáférésben megjelent Warstride Challenges is jó eséllyel válhat a műfaj legnagyobb és legjelentősebb alkotásává.
Minden lövés számít
Első ránézésre a Warstride olyan, mint bármelyik múltidéző boomer shooter: egy magányos, egyszemélyes hadseregként pusztító tengerészgyalogost irányítunk egy idegen faj ellen, akinek szörnyek ezreit kell ledarálnia. A nagy különbség azonban, hogy a Warstride pályái iszonyatosan rövidek, legjobb esetben is fél perc alatt végigjátszhatóak, a kihívást pedig a leküzdésük módja és sebessége jelenti. Minden végigjátszást az idő függvényében négy szinten értékel a játék, amennyiben kicsúszunk a negyedik, legmegengedőbb időkorlátból is, kezdhetjük elölről, és nem is enged minket tovább. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, teljes speedrunner hozzáállást kell alkalmaznunk, melyet ugyan a játék rövid tutorialok formájában bemutat és kipróbáltat velünk, ám ezek után rögtön elengedi a kezünket és elvárja, hogy ösztönösen alkalmazzuk őket. Közlekedni csak bunny hopping és besiklások révén érdemes, minden lövés, újratöltés, fegyverváltás, időlassítás tökéletes koreográfiát kell, hogy kövessen. Egy pályát gyakorlatilag már abban a pillanatban elbukhatunk, ha az első felénk rohamozó szörnyet nem ugrás közben, tűpontos fejlövéssel végezzük ki. Erre az esetre a játék még egy külön gombot is biztosít, mellyel azonnal újraindíthatjuk az adott kihívást.
Játszd újra és újra és újra
De még a haladás is csak félig győzelem. A Warstride Challenges egyrészt kínál egy igen impozáns nemezis rendszert, amivel egyszerre három riválist választhatunk ki a játék online toplistájáról, vagy saját barátlistánkról. A szellemadataikat automatikusan láthatjuk majd azokon a pályákon, amiket már végigjátszottak, mellyel tanulhatunk tőlük és versenyezhetünk velük. Továbbá a rendszer értesítéseket küld arról is, ha valamilyen pályán új rekordot állítottak fel, esetleg az egyik saját rekordunkat megdöntötték. Emellett az újabb és újabb pályák megnyitásában a játék nem egyszer alkalmaz egy úgynevezett érme limitet. Ez annyit tesz, hogy ameddig nem szerzünk megadott számú érmét, nem oldja fel a következő kihívást. Új érméket pedig ilyenkor csak úgy szerezhetünk, ha a korábbi szinteket teljesítjük magasabb nehézségi fokozatokon is, illetve leküzdjük az extra hosszú, vagy speciális kihívásokat kínáló bónusz pályákat. Ha ez még mindig nem lenne elég, már a jelenlegi változatban is elérhető a pályaszerkesztő (még ha a használata kissé bonyolultabb is a kelleténél), mellyel bárki létrehozhat és megoszthat saját, elborult pályákat.
A Warstride Challenges a korai hozzáférésben tapasztaltak alapján egy jól behatárolt célcsoportnak készül: azoknak, akik még az egyjátékos FPS-eket is kompetitíven tolják. Egy rétegnek, mely szerint, ha a DOOM Eternal-t nem a legmagasabb nehézségi szinten toltad végig, az első Maraudert pedig nem 10 másodpercen belül daráltad le egyetlen kombóval, akkor egész egyszerűen nem jól játszottad. Azonban ha ez a játékélmény és a velejáró iszonyatos adrenalinlöket csábító számotokra, nem szokásotok 10 percig szöszölni egy pár másodperces pályával, és addig nem nyugszotok, míg nem platinum trófeával, az elrejtett aranykoponya kilövésével, a toplista dominálásával teljesítitek az adott küldetéseket, akkor a Warstride Challenges számotokra valószínűleg a legerősebb cím lesz ebben a stílusban!
