Néha a legegyszerűbbnek tűnő dolgok okozzák a legnagyobb fejfájást. Elsőre például nagyon könnyű gondolatkísérletnek tűnt, hogy milyen régi klasszikust néznék meg modern köntösben, aztán ahogy mentem végig a korai kedvenceken, sorban hullottak ki a nevek. A Duke Nukem- és Quake-vonal túl triviálisnak tűnt, az SW: KOTOR-t épp most ”renoválják”, a Sid Meier's Pirates!-t pedig már annyian vegzálták, hogy nem bántanám (egy Sea Dogs, illetve AC: Black Flag után pláne)…
A rengeteg béna ötlet után (a mélypont szerintem a C16-os Tower of Evil remake-je volt…), azért már egész korrekt, értsd nagyközönség előtt vállalható neveket is kidobott a szürkeállomány, mint a System Shock, a Lands of Lore, vagy például az 1996-os Strife (a Wiki szerint hivatalosan úgy hívják, hogy Strife: Quest for the Sigil). Utóbbi egy meglehetősen ismeretlen Doom-klón, anno a szerepjáték elemei (és a nyílpuska) miatt voltam rácsavarodva, valamint a ZS kategóriás sci-fi történet (mondtam már a nyílpuskát!?) húzott be, mai szemmel viszont már semmi extrát nem hozna, remaster ide vagy oda. Végül aztán csak megszületett a numero uno válasz, és ez most a Defender of the Crown lesz. Egy 1986-os játékról van szó, aminek anno évekig gyűrtem a PC-s verzióját, még akkor is, amikor már behunyt szemmel katapultozva is ledőlt minden várfal, mert egyszerűen jó móka volt…
Röviden, a 12. századi Angliában, a királyt orgyilkosok ölték meg, koronáját elorozták, és a szász-normann belviszályba régi barátunk, Robin Hood narrációja vezet be, merthogy állítólag épp egy ilyen emberre van szüksége a szigetországnak. A játékban az irodalomból/moziból ismert Ivanhoe-t koppintotta le a Cinemaware, olyannyira, hogy a négy választható szász szereplőből ő az egyik, de egyébként szinte mindenki Geoffrey Longsworddel játszott, mert neki volt a legmagasabb kardvívás skillje (strong), ami meg baromi jól jött a várak kifosztásánál, és a nőcik megszöktetésénél. Bizony, a Defender of the Crownban minden benne volt, amit egy, a normannok ellen küzdő szász nemesúrtól elvártunk. Például lovagi tornák, ostromok, éjszakai rajtaütések – és ezek egy-egy minijátékba voltak ágyazva, miközben a játék gerincét az Anglia térképén zajló, körökre osztott területfoglalós stratégia jelentette.
A stratégia szó persze erős túlzás. A csaták statisztikai alapon zajlottak, és a három képezhető kasztból – katonák, lovagok és katapultok – mindenki a legelsőre támaszkodott (a lovag nyolcszor drágább volt, de annyival nem erősebb). A csaták közben aztán olyan szöveges opciókkal lehetett taktikázni, mint a bősz roham, az átkarolás vagy a bombázás. Amennyiben valaki kipofozná, itt kéne kezdeni, és összeütni egy értékelhető területfoglalós részt. A feltámasztás persze már nálam okosabb embereknek is eszébe jutott, volt is két remake, az egyik 2003-ban, Robin Hood: Defender of the Crown címmel, és egy 2007-ben, mint Defender of the Crown: Heroes Live Forever. Na, ezek a tökéletes példák, hogy hogyan ne…, szóval, ha már hozzányúl valaki, csinálja meg a legkirályabb lovagi torna és katapultozós minijáték mellé a legjobb körökre osztott stratégiai térképet is!
Amúgy a Mad Dog McCree-t vagy a Virtua Copokat, de a Die Hard Trilogy második részét is visszakívánom. No, nem magamnak, hanem azoknak, akik az életkoruk miatt kimaradtak a rail shooterekből, csak ezekhez egy spéci platform sem ártana, valami jófajta stukkerrel…
Szerkesztőségünk többi tagjának kedvenceit erre a linkre kattintva nézhetitek meg!
