Esküszöm, hogy nem beszéltünk össze bodakkal! Aljas rágalom, tagadok mindent, Bíró Úr! De amúgy tényleg, mert a szerkesztőségen belül egy szót nem ejtett senki arról, hogy mit fog választani. Hozzáteszem, hogy én abban a szerencsés/szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy miközben a Silicon Knights szériájából mindenki a Soul Reaverekért, illetve a 3D-s részekért volt oda, az én szívemet egy erős RPG-hatásokkal felturbózott Diablo-klón dobogtatta meg, ami után a sorozat összes része komoly csalódásnak bizonyult. Ez volt a bodak által kívánt széria alapköve és gyökere, a Blood Omen.
A vámpír árnyéka
Bár a videók minősége mai szemmel már nemcsak megmosolyogtatónak, de kifejezetten cikinek is tűnik, az 1996-os első rész, a Blood Omen: Legacy of Kain helyből több irányból csapta arcon az akkori játékosokat: nyitányában esélytelen harcot vívhattunk, aminek következtében hősünk meghalt, majd egy újabb, nem túl látványos, de annál hangulatosabb átvezető után, már mint vámpír, egy kriptából indulhattunk utunkra. De nem is csak egy szimpla vámpírként, azonban a sztorira nagyon nem térnék ki, mert még eredeti formájában is érdemes beszerezni és pótolni a játékot, plusz mi van, ha egyszer remake is készül belőle?
Ami lényeg, hogy izometrikus nézetből, egy kriptából indulunk, egyből néhány “fejtörő” és megoldandó feladat társaságában, meglehetősen gyengén és kevéske képességgel. Kardunkat lengetve hadakozhatunk (lényegében ész nélküli hadonászás, minimális feedbackkel), meggyengült ellenfeleink vérét azonban már ekkor is kiszívhatjuk, ezzel erősítve magunkat, pótolva vérveszteségünket, amit amúgy a stílusosan dizájnolt kijelzőn egy fiola képében követhetünk nyomon.
Aztán persze ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre több lehetőségünk is, miközben életerőnk is nőttön nő. Egyre hatalmasabb hatalmú vámpírrá válva varázsolhatunk, így messzebbről támadva ellenfeleinket, sőt a Castlevania: Symphony of the Night mintájára farkassá válva járhatjuk be a terepet, illetve egyéb alakot is felvehetünk, miközben a víz és a napszak egyaránt hatással van karakterünkre vagy a sztorira. Van itt még lángoló kard, minden jóság, sőt ellenfeleinket lemásolva az ellenséges karaktereket is irányításunk alá vonhatjuk. A különféle helyszíneket bejárva, a csapdákat túlélve végül így alakul ki egy átvezetőkkel és érdekes dialógusokkal teli, meglehetősen izgalmas történet…
Legenda vagyok
…ami ugye később legendává nőtte ki magát. Érdekes, hogy a Blood Omen: Legacy of Kain több ötlettel, titokkal és érdekességgel rendelkezett, mint a később világhírűvé vált folytatások sora, és bár látszólag a játékmenet fejlődött, főként a fejtörőkre irányítva a reflektort, maga a kezdet volt az igazi ékkő, amely egy csomó nagyszerű, később már eltörölt elemet tartalmazott. Éppen ezért volna szükség egy minőségi, modern remake-re, akár egy Dio3-, akár egy Dio4-látvánnyal, miközben a harcot és az átvezetőket, audiovizuális elemeket is feljavítják. Mivel a kultjátékokat készítő Silicon Knightsnak annyi (Eternal Darkness, Too Human), erre sajnos kevés az esély, de a remény bennem él, hátha egyszer imáink meghallgatásra találnak, kedvenc vámpírunk pedig visszatérhet a halálból, hogy kriptájából kikelve a népet abajgassa. De persze emellett is van sok minden, amiből teljes felújítást látnék, ilyen például az Armorines: Project S.W.A.R.M., ami a Csillagközi invázió élményét helyezte át egy (néhol borzalmas) kooperatív FPS-be, vagy az Illbleed, ami egy irtó beteg játék volt, és akkor még ott vannak az olyan klasszikusok, mint az Exhumed (Powerslave) vagy a Blackthorne (Blackhawk). Bár lehet, pont a klasszikusokat nem kéne bolygatni.
Szerkesztőségünk többi tagjának kedvenceit erre a linkre kattintva nézhetitek meg!
