Sokszor hallom-olvasom, hogy minek felújítani meg újra kiadni ezt vagy azt a címet, és bár a kreativitást hiányoló szólamokat értem és megértem, be kell látni, hogy a nosztalgiának igenis helye van a piacon. Elvégre elég kemény drog az is, ráadásul legális. Na, de legyen szó egy felújított vagy teljesen újragondolt verzióról, mindkettőre lehet érveket, indokokat találni a múltidézésen túl. A sort véletlenül sem végtelenítve, erős érv a felújítás mellett, ha az eredeti már nem működik, ronda, csak ablakban fut vagy bugos. Persze, ez megint erősen szubjektív dolog: egy, az eredetit jobbára érintetlenül hagyó remaster is lehet nyerő, de van, amikor a komplett újraépítés az igazi. Hogy egy példával is éljek: a Resident Evil első részének remasterje kevésbé jött be, mint a második rész totálisan átgondolt és kissé áramvonalasított remake-je, ami már-már a reboot határát súrolja. No, persze ott a purista nosztalgia is, ami jobbára érintetlenül hagyja a játék megjelenését, és „csak” modern rendszereken futtathatóvá teszi azt, és számomra a régi klasszikus shooterek, mint a Blood vagy a Quake pontosan ezek közé tartoznak.
Drakula halott…
Ezen a vonalon elindulva egy sor játékot elő tudok rántani a tarsolyból, de komolyabban egyre kell szorítkoznom, hogy a többieknek is maradjon valami. Úgyhogy nem annyira hosszas megfontolás után kezdésnek rögtön itt a Legacy of Kain-pentalógia, melynek bármely epizódját simán el tudnám képzelni modern köntösben, de leginkább a Soul Reaver az, ami a szívemhez nőtt. Ez a játék akkor készült, amikor a vámpírokat Hollywood még nem torzította tinilányok nedves álmai alanyává. Itt bizony aljas, emberiséget gátlástalanul irtó veszélyes csúcsragadozók, csakhogy a háttérben egy még szörnyűbb alak mozgatja a szálakat úgy, hogy a világ kerekének forgása ne álljon meg.
Alapvetően nem is nagyon kellene hozzányúlni a játék magjához, mert bár a felhasználó dolgát számos ponton lehetne könnyíteni és egyszerűsíteni, a mechanikák java a mai napig megállja a helyét. Az ugra-mászka, a különleges képességek, a dimenzióváltás és az ehhez kapcsolódó fejtörők, a pályatervezés, mind olyan minőséget és ötleteket képviselnek, melyek a mai napig megállják a helyüket. Egyedül talán a harcon kéne kicsit finomhangolni, meg a töltőképernyőktől megszabadulni, a mentési rendszeren enyhíteni, és már készen is vagyunk.
Vagy ami még jobb, a komplett sorozat is jöhetne egy megapakkban, á la Crash Bandicoot N.Sane Trilogy. Csak a végigjátszási sorrend lenne egy kicsit kusza, mert az idővonal összevissza barmolgatása miatt nem megjelenési sorrendben zajlanak az események, illetve a játékok fókusza sem ugyanaz. Míg a Blood Omen esetében főleg az akción, addig a Soul Reaver esetében a fejtörőkön van a hangsúly, aztán a Soul Reaver 2 már egy jóval lineárisabb játékélményt rejt. De ha már újítgatásról esett szó, nagy álmom egy olyan Legacy of Kain-játék, melyben a két főszereplővel kooperatívan kell játszani. Igen, tudom, hogy nem nagyon csipázzák egymást az urak, de aki benne van a sztoriban, tudja, hogy itt aztán bármi előfordulhat, és az ellenkezője is. Egy teljes értékű folytatás, na, az lenne az igazi Kainaán.
…és élvezi
Hasonlóképpen tudnék örülni egy Dungeon Keeper-újrázásnak, vagy említhetném még a Crusader: No Remorse és a Crusader: No Regret párost is, mint olyan régi nagy kedvencet és kult-klasszikusokat, melyek igazán megérdemelné a törődést. És bár még egy jópár címet el tudnék ejteni itt, szerencsére a képzeletbeli listámról már egy csomó játékot kipipáltak, illetve van olyan, ami már készülőben, vagy megjelent olyan szellemi örökös, ami maga a tökély. Szóval kíváncsian várom, hogy a csapat többi tagjának mi a szíve vágya, mert biztos lesz köztük egy olyan, amire nem gondoltam.
Szerkesztőségünk többi tagjának kedvenceit erre a linkre kattintva nézhetitek meg!
