Videojátékok filmadaptációi sokszor nem túl sikeresek, készítőik pedig gyakran melléfognak. Nem egyszer tapasztaltuk már meg, hogy egy film teljesen más irányba viszi a szeretett játékot, nem veszi figyelembe annak értékeit, vagy egyszerűen semmi köze nincs a játékhoz, csak ugyanaz alatt a cím alatt fut. Hollywood sajnos nem egészen érti, hogyan lehetne a két médiumot sikeresen összeboronálni, de sorra vettük a legjobb videojátékfilmeket, hátha találunk közöttük pozitív ellenpéldát. A sorrendet a Metacritic, a Rotten Tomatoes és az IMDb pontszámainak átlagai alapján állítottam össze.
A 10 legjobb videojátékfilm
- 10. Assassin's Creed (3,7/10)
- 9. Need for Speed (4,2/10)
- 8. Silent Hill (4,2/10)
- 7. WarCraft: A kezdetek (4,3/10)
- 6. A Kaptár (4,4/10)
- 5. A Kaptár: Utolsó fejezet (4,6/10)
- 4. Mortal Kombat (5/10)
- 3. Perzsia hercege: Az idő homokja (5/10)
- 2. Rampage – Tombolás (5,3/10)
- 1. Tomb Raider, 2018 (5,4/10)
Ahogy az rögtön látszik is a pontszámokból, a videojáték adaptációk nem túl jók: a maximum pontszám 10, de csak az első kettő film emelkedik 5,0 fölé (s mivel ez a két legújabb alkotás, a pontszámok valószínűleg lejjebb fognak esni, ahogy többen megnézik a filmeket); a 10. „legjobb” alkotásnak pedig mindössze 3,7 pontot sikerült összekaparnia. Egyesek szerint a videojátékfilmeken átok ül, s ezért nem sikerült még igazán jót készíteni, de szerintem az a legnagyobb baj, hogy Hollywoodban eleve rosszul közelítik meg a videojátékok médiumát.
A legtöbb film a listában vagy az adott videojáték történetét adaptálja úgy, hogy átgyúrja azt egy sablonos hollywoodi sztorivá (Perzsia hercege), vagy pedig a játék világát kívánja adaptálni, ráhúzva egy klisé történetet (WarCraft). Ez eleve olyan szinten módosítja az alapanyagot, hogy a filmek inkább annak kihasználásának tűnnek, mint hű adaptációnak, de legalább nem azt teszik, mint egy-két másik film a sorban: egyes videojáték „adaptációk” már a világot sem próbálják meg visszaadni, csak egy tucatsztorira nyomják rá a játék címét (Need for Speed).
Létezik persze egy-két pozitív példa is, de azok sem állnak erős lábakon. Az Assassin’s Creed, néhány változtatás ellenére, hangulatosra sikerült és a zenéje is jó, csak az elnagyolt karakterekért és az Animus-történet kidolgozatlanságáért kár. A Silent Hill film is a jobb videojáték adaptációk között foglal helyet véleményem szerint, már csak azért is, mert meg merte lépni azt, hogy majdnem kizárólag a játék zenéjét veszi át. De egy-két pozitívumon túl ezek a filmek sem tesznek eleget a játékoknak, melyek alapján készültek – úgy tűnik, egy videojáték adaptáció legföljebb az „elmegy” kategóriába kerülhet.
Mi lehet hát a recept egy jó videojátékfilmhez? Sajnos még várat magára az, hogy erre Hollywoodban rájöjjenek, de talán ha megvizsgálunk egy-két filmet, melyek nem videojátékok alapján készültek, de mégis (több-kevesebb) sikerrel merítettek azokból, talán okosabbá válhatunk. A Scott Pilgrim a világ ellen sokaknak eszébe juthat, ha videojáték és film rokonítása kerül szóba: a film, bár nem videojáték, hanem képregény alapján készült, sok videojátékokból ismert képi (és történeti) megoldást adaptál – Scott például extra életet szerez, a szereplők statjai megjelennek mellettük stb. Edgar Wright többi filmjében, például a Cornetto-trilógiában is sok játékos utalást találunk: van például FPS beállítás a Haláli hullák hajnalában, bossfight a Vaskabátokban, a Világvége főszereplőinek pedig egyre nehezebb pályákon/szinteken kell fölvenniük a harcot a kékvérű űrrobotokkal. Vannak olyan egyértelműen videojátékok inspirálta filmek, mint a végig FPS nézetű Hardcore Henry, de hasonló dolgot valósít meg éppenséggel a Saul fia is, ami nem első, hanem harmadik személyű (3rd person shooter) nézetet valósít meg, hogy leszűkítse a néző látókörét. Hasonló példa lehet még olyan filmre, ami nem videojáték adaptáció, de erősen videójátéki Denis Villeneuve első Sicario filmje is, melynek főszereplője úgy működik, mint egy videojáték hőse, akit mi irányítunk: róla nem tudunk meg sokat, de az ő szemein keresztül ismerjük meg a történetet és a többi (sokkal érdekesebb) szereplőt.
Videojátékok konkrét filmadaptációinál nem szoktunk ehhez hasonló öntudatos megoldásokat látni: úgy tűnik, nemigen foglalkoznak azzal a ténnyel, hogy az alapanyag történetesen játék, annak komplex történetmesélési formáival, karaktereivel és képi megoldásaival. Mivel ezt nem veszik figyelembe, egy sokkal egyszerűbb módszert választanak az adaptálásra: átveszik az alapanyag néhány elemét, karakterét, történetszálát és klisé filmmé gyúrják. Én azon a véleményen vagyok, hogy egy videojátékfilm akkor működne jól, ha egyrészt tiszteletben tartaná a játékot és hű lenne annak világához (ami alapnak tűnik, de sajna nem az), másrészt pedig ha reflektálna arra, hogy videojátékot adaptál és például bátran mer repetitív lenni, mint a Világvége, meri szűkíteni a néző látókörét, mint a Saul fia vagy mer átvenni képi megoldásokat vesz át, mint a Scott Pilgrim. Valami hasonlót tesz az első Kaptár film is, de az meg minden, csak nem hű.
Nem tudom, hogy ez a megoldás meg tudná-e törni a videojátékfilmek átkát, de én szívesen látnék öntudatosabb és az alapanyaghoz hűbb videojátékfilmeket. Reménykedem benne, hogy ez a siralmas top 10-es lista az elkövetkező években olyan filmekkel bővül, melyekre valóban büszkék lehetünk és ahol egy (meglehetősen középszerű) Perzsia hercege nem léphet dobogóra.
Ezeket a listán bármikor üti a Papers, please! film, vagy akár a Biting Elbows Bad Motherf***er klipje.
Kezdenék egy jó Altaïr-ral, ott be mutatnám az alap felállást.
Jöhet az ifjú Ezioval egy jó kis film, majd az érett énjével folytatnám és az öreggel zárnám. Az Ezios filmek adnának egy jó karakter drámát és itt a 3 rész során bontakozna ki minden, a rend és az alma titkai. Minimális szinten a templomosokról valami.
Utána jöhete a Haytham család trilógia ami bemutatná az Assassinság árnyaltabb oldalát és inkább a templomosokkal foglalkozna.
Aztán az end pedig Desmonddal lenne, ahogy be teljesíti a "prófeciát", amit az eddigi 7 film a háttérben megülve felépített.
Erre kaptam egy full csöves AC 1-nek talán elment hokedli filmet... Áh
Aztán persze jönnek a sokat megélt hollywoodi okostojások akik sosem játszottak semmilyen játékkal, mert hát az gyerekeknek való és ők erre persze nem érnek rá, és félresöprik azokat a tanácsadókat, vagy játék kiadó embereket akik esetleg konyítanának ahhoz az érzethez amit sugározni kellene. Így marad a gyorsan lecsupaszított hollywoodi klisé.
Az akció jelenetek a Tomb Raiderben jó voltak, még majdnem hittem is Alicia-nak, ha nem vágtak vagy pörgettek volna át minden olyan jelenetet amiből kicsit jobban átérezhettük volna a karaktereket. Tudom kellett a hely a robbanásoknak, hogy ne legyen túl hosszú. De pont hogy reboot-nak szánták. Egy új generáció Larája, de valahogy nem sikerült bemutatni, vagy felépíteni azt a világot vagy franchiset. Pedig keményen dolgoztak azon hogy ebből valami nagyobb legyen a végén. Minden hibája ellenére nálam ez a nyerő, és ha az előző TR-ből készítettek többet, talán ebből is láthatunk pár újabb részt. Addig is maradjunk a játéknál, azok tényleg jók, ha az embernek nincs PS-e és nem épp Uncharteddel játszik ;)
Szerintem egyik film sem volt olyan rossz, vagy jó, hogy ne lehetne megnézni egyszer, csak értelemszerűen nem lehet mindenkinek megfelelni, ha a fanoknak akarsz, akkor utalásokat teszel bele és fan szervízt, ha vadidegeneknek csinálod, akkor meg eltérsz a játéktól.
Uwe Bohl filmek rémlenek? Azok nincsenek a listán, pedig azok is ott vannak a rosszabb alkotások között. Bloodrayne, Postal, Dungeon Siege, csak hogy pár nevet behozzak.
Nekem a warcraft film tetszett valamennyire, de értelemszerűen nem tudta hozni a játék hangulatát, de erre több filmre lenne szükség és nem egy filmbe belepakolni mindent.
Mortal kombat film gyerek fejjel menő volt, A kaptárt nem szerettem, de az első legalább nézhető volt. Az assasin creed filmből meg keveset láttam, egy külföldi stream adón, az alapján nem tűnt túl rossznak, bár hozzáteszem a játékokkal nem játszottam, mert nem érdekel és nem az én műfajom.
A többit nem láttam még.
A Prince of Persia filmet is szeretem. Attól, hogy csak néhány dolgot kölcsönzött a játékból, szerintem még nem rossz.
A Mortal Kombat filmet csak a retro hangulata menti meg. Mert ha mostani fejjel látnám először, hát szanaszét gyaláznám. De így simán nézhető. :)
A Kaptárban már amikor először láttam nagyot csalódtam. Mert nekem valahogy nem jött át a Resident Evil hangulata. Azt viszont máig nem értem, hogyan ért meg ez ennyi részt.
Tomb Raider nem volt rossz. Bár a játékban jobban ábrázolták ahogy szenved. :)
Warcraft, hát alapjáraton a játékot sem szeretem, de viszont tetszik a világa. Viszont így sem jött be a film. Számomra nagyon izzadság szaga volt az egész filmnek. Az meg hagyján, hogy a főszereplő orknak soha nem jött össze semmi. Már szinte komikus volt az egész. :D
Assassin's Creed nekem nagyon nem jött be. Pedig egy olyan jó sztorikat lehetnek kihozni ebből a játékból, erre kapunk egy tök semmilyen történetet. Taps, taps. Akkor miért nem a játék második részét dolgozták fel, már azzal jobban jártunk volna.
Rampage meg egy sima városrombolós film lett, néhol nagyon gyenge CGI effektekkel. Szerintem elment a pénz George a gorillára, mert az viszont nagyon menő lett. Meg egyben ő a legviccesebb karakter is a filmben. :)
Need for Speed egy olyan gyenge film lett, hogy az hihetetlen. Ki is merem mondani, hogy egyszerűen szar a film.
A Warcraft film viszont nagy csalódás volt. Rajongok a Warcraft világáért, elnéző is próbáltam lenni a filmmel, de... a casting (főleg az ember oldalon) nagyon rossz volt, az átírások pedig buták és feleslegesek. Értem én, hogy nem lehetett egy ekkora sztorit adaptálni, de simán ki lehetett volna választani egy kisebb történetet (mondjuk csak Khadgarra fókuszálni), és azt filmesíteni meg. Bár magát a Warcraft filmet így is nézhetőnek találom, de messze van a Warcrafttól.
A Tomb Raider nagyon sok szódával elment, de most, hogy újra nekiveselkedtem az amúgy egész jó 2013-as játéknak, rájöttem, hogy azért az a film is elég gyenge eresztés. Aliciát szeretem (egy ideig szerelmes is voltam belé :'D), de azért szerintem messze van ő Lara Crofttól.
Még talán az első Hitman-adaptáció sem volt annyira rohadt szar, mint mondjuk a legutóbbi. De nyilván köszönőviszonyban sincs a játékkal.
A WarCraft-film alkotói pedig azt hitték, ha telenyomják fanservice utalásokkal a filmet, attól majd szeretni fogjuk. Hát nem. Mert a WarCraft-játékokat (és regényeket) éppen a rendkívül sötét és komplex sztori és karakterek miatt kedveltük mi, rajongók. A film viszont egy klisévé redukálta mindet. Szerintem botrányos film, nagyon örültem, hogy kritikában is lehúzhattam. Csillogó páncélok, nulla vér, nulla karakterábrázolás (Travis Fimmel kb. a Vikingek Ragnarját hozta itt is...), csapongó, ide-oda verő sztori. Egyedül a látvány volt értékelhető, mármint a CG-karakterek kidolgozását tekintve. Amúgy hiába, hogy a játékok is rajzfilmes grafikával készültek, valahogy mégis "realisztikusabb"-nak tűnt a filmmel összehasonlítva. A Blizz animációk minőségét meg szerintem azért így sem érte el.
A Resident Evil 1-nek voltak jó húzásai, de összességében az is egy pocsék film. A folytatásokról szót se ejtsünk. :D
Gyerekkoromban bejött a Mortal Kombat-film, de felnőtt fejjel rémesen gagyinak találtam azt is. Christopher Lambert mint Raiden? :D Úristen! Mit szívhatott a castingos?
Ugyanezt kérdeztem a Prince of Persia esetében. Jak Gyllenhallt amúgy kedvelem, kiváló színésznek tartom, remek filmjei vannak, de ezt inkább feledjük a Southpaw-val egyetemben... :D Na, meg: Dastan herceg?! A játékban nem is volt neve a hercegnek, és ez pont így volt jó. Csupán attól a misztikus atmoszférától *****ztották meg a sztorit, ami a játékokban meg volt.
Az Assassin's Creedet én érdekes módon nem tartottam bűnrossznak, és szerintem az én 10-es listámon még ott is lenne a top 3-ban. Mert a játékok hangulatát megragadta, és néhány ponton jól gondolta tovább a mitológiát, csak éppen pont az a része lett összecsapva, amiket a játékokban szeretünk: a történelmi. :D Az Animusos, modern szálak legalábbis engem soha nem érdekeltek túlzottan egyik AC-ban sem.
Szóval nem, szerintem nem kéne erőltetni a játékadaptációkat. Akik ezeket csinálják, azokat tényleg nem érdekli semmiféle öntudatosság vagy kreativitás, hanem csak a márkanév, és a sok elvakult rajongó, aki megnézi ezeket a márkanév miatt. Örülök, hogy egyik ilyen filmért sem adtam pénzt, hála a sajtóvetítéseknek. Moziban mind legfeljebb egyszer nézhető.
Az én kedvenc, játékokról szóló filmem egyébként nem a Scott Pilgrim (bár az is ötletes), hanem az eXistenZ. Nyilván, mert Cronenberg, és hozzá méltó módon rétegzett, értelmes, társadalomkritikus mű. Nekem még a Mátrixnál is jobban bejön. :P
És a csúcs: Angry Birds 4,9!
Dwayne Johnson és Rosamund Spike a Doom filmmel a rottentomatoes-on 3,9.
Mila Kunis a Max Payne-nel 3,8.
Az Olyphantos Hitman pedig 3,7.
Futottak még? Tényleg ütik az Assassins Creedet?