Nem hiszem, hogy lenne olyan köztetek, aki ne ismerné a piros ruhás, olasz vízvezeték szerelő valamelyik kalandját. A Mijamoto Sigeru által kreált és dizájnolt figura 1981-ben bukkant fel először a Donkey Kongban, de egészen 1985-ig kellett várni az első saját kalandjára – ez volt ugye a Nintendo Entertainment System konzolra érkezett Super Mario Bros. A siker természetesen nem maradt el, mára pedig a Nintendo nevével is egybeforrt a bohókás, bajszos karakter – olyannyira, hogy lényegében a brand legmeghatározóbb alakjává vált. Az elmúlt több mint három évtized alatt rengeteg, különböző stílust képviselő játék született már az ilyen-olyan platformokon, emellett pedig a nagyvásznon is feltűnt párszor az ikonikus figura. A tempó viszont egyáltalán nem lassult, sőt, gőzerővel fut tovább a franchise (több játék is bejelentésre került nemrégiben), ennek ellenére mi most maradjunk az ünnepeltnél.
Az 1993-as remake
Ugyan mostani trendnek minősül, de bizony már 1993-ban is készültek remake-ek a korábbi generációs játékokból, és nincs ez másként a Super Mario All-Stars esetében sem. A Nintendo ugyanis fogta a NES-en sikeres Super Mario Bros. első három részét (valamint a csak Japánban megjelent The Lost Levels-t), hogy egy csomagba gyúrva tárja azt a nagyérdemű elé. A feladatra a Mario Kartot fejlesztő belső stúdió, a Nintendo Entertainment Analysis & Development tűnt legalkalmasabbnak, a csapat pedig azon nyomban neki is látott a munkának. Magabiztosan dolgozhattak a szakik, hiszen ekkor már nem kötötte őket a NES 8 bites rendszere, így nyugodtan átnyergelhettek a 16 bites Super Nintendo Entertainment Systemre, és az általa nyújtott lehetőségekre.
Mivel megszabadultak a korábbi technikai korlátoktól, valamint a Super Mario World is elérhetővé vált, így minden feltétel adott volt egy sikeres gyűjtemény megszületéséhez. Ami persze meg is valósult, a gárdának ugyanis sikerült úgy továbbfejlesztenie és modernizálnia az élményt, hogy az azok számára is befogadható legyen, akik a ’90-es években csatlakoztak a játékosok táborába. A ráncfelvarrás során még olyan dolgokra is figyeltek, mint például Luigi magassága, aki már nem csak egy újraszínezett sprite volt, hanem alkatában is eltért a testvérétől. De újrakeverésre kerültek a zenék és a hangok is – minden hangeffekt a SMW-ből ismert módon szólalt meg.
A fogadtatás
A mai évforduló értelemszerűen a japán megjelenést ünnepli, míg az Egyesült Államokba 1993. augusztus elsején, Európába és Ausztráliába pedig csak 1993. december 16-án érkezett meg a cartridge. A hatalmas és szórakoztató reklámkampány egyébként megtette a hatását, mivel minden régióban sorbanállás kísérte a megjelenést. Ahogy az várható volt, a Super Mario All-Stars-t a közönség és a kritikusok is kedvelték. Az akkoriban leginkább mérvadó sajtóorgánumokban kivétel nélkül magas pontszámokat kapott az alkotás, a Nintendo Power például 16,3/20-ra, az Electronic Gaming Monthly 9/10-re, míg a Nintendo Magazine System 95/100-ra értékelte, emellett a legtöbb outlet is az SNES könyvtár kihagyhatatlan darabjának minősítette. A rengeteg dicséret végül azt eredményezte, hogy egy időben még magához a géphez is csomagolta a Nintendo, így aztán nem olyan meglepő a 10,55 millió eladott példány.
Utóélet
Ahogy az a Nintendónál relatíve sűrűn előfordul, ez a gyűjtemény is megért néhány újrakiadást, frissített megjelenést. Az elsőre ráadásul nem is kellett sokáig várni, mivel 1994-ben jött egy közös kazetta a Super Mario Worlddel, majd egy „kis” szünet után, 2010-ben látott napvilágot a Wii-s Super Mario All-Stars 25th Anniversary Edition (Japánban Super Mario Collection Special Pack néven futott). Ebben a kiadásban a játék lemezes változata mellett volt egy 32 oldalas füzetke különböző művészeti grafikákkal, valamint egy zenei CD, mely a játékokban megszólaló dalokat gyűjtötte össze. Szerencsére a jelenlegi Nintendo konzolon sem kell nélkülöznünk ezt a csomagba fűzött kalandot, a 35. évfordulót ünnepelve ugyanis a Nintendo Switch Online-ba is bekerült 2020-ban. Bármikor a kezünkbe vehetjük tehát ezt a remek emlékeket idéző válogatást, ha netán futnánk egy-két nosztagiakört. A múltidézés persze nem olcsó: aki esetleg szemezne az eredeti kazettával, annak alsó hangon is körülbelül 8-10 ezer forintot kell leszurkolni egy meztelen darabért, míg dobozos változatok már inkább 30 ezer forint körül alakulnak – már ha egyáltalán fellelhetők.
