18 éve már, hogy a Sid Meier’s Pirates! meghódította a Valve áruházát és a Microsoft masináját

Nem igazán lehetne azt mondani, hogy a kalózok iránt érdeklődő játékosok túlzottan el lennének kényeztetve. A Rare öt évvel ezelőtt elhozta nekünk a Sea of Thieves-t, mely bár mérsékelt sikereket aratott, mind a mai napig lelkes rajongóbázist tudhat magáénak. Az Assassin’s Creed 4: Black Flag is lassan 10 éve már, hogy megjelent, mellyel kapcsolatban egyébként pont a hetekben röppent fel a pletyka egy esetleges remake érkezéséről. A Skull and Bones pedig már 6. éve hánykolódik a fejlesztői pokolban, így amíg arra várunk, hogy végre valahára vitorlát bonthasson a Ubisoft kikötőjéből, emlékezzünk meg Sid Meier 2004-es, mára már kultikussá vált mesterművéről, a Pirates!-ről. Még mielőtt azonban belevágnánk az ezredforduló utáni egyetlen Pirates!-játék kivesézésébe, ejtsünk pár szót a ’87-es eredetiről.

Az 1982-ben Sid Meier, Bill Stealey és Andy Hollis által létrehozott MicroProse éveken keresztül járműves, katonai szimulátor játékokon ügyködtek, melybe Meier igencsak belefásult ’86 elejére, így egyértelmű volt, hogy más vizekre szeretne hajózni. A programozó zseni mindig is hatalmas érdeklődést mutatott a kalózos témák iránt, legyen szó játékokról, filmekről vagy regényekről. Életének egyik legmeghatározóbb videójátékos élményeként a 1984-es, Electronic Arts gondozásában készült Seven Cities of Gold jelentette, melyben a Karib-tengeri környezet ismeretlenjét fedezhettük fel és hajózhattuk be. Nem is volt tehát kérdés, hogy hősünk mely irányba is kíván elindulni. Meiert már akkoriban is zavarták a játékok linearitásából eredő kötöttségek. Éppen ezért ő nem szerette volna megkötni a játékosok kezét, így egy hatalmas nyitott világot álmodott meg, mely önmagától sodorja izgalmakba és kalandokba a felhasználókat, megtartva a drámát és a végtelen döntési lehetőségeket. Hatalmas álmok ezek ’86-ban, nem igaz? Meglehet, azonban nem Sid Meiernek! Bár üzleti partnere, Stealey meglehetősen szkeptikus volt a projekttel kapcsolatban Meier és programozó társa, Arnold Hendrick hajthatatlanok voltak.

’87-ben pedig vitorlát is bonthatott a Pirates!, hogy korának egyik legmeghatározóbb címévé váljon. Az akkori szaksajtó nem győzte dicsérni a program erényeit, úgymint az árkád stílusú stratégiai elemeket, az ambiciózusnak számító és pazarul kivitelezett mechanikákat, valamint a fantázia ihlette kalózos körítést. A sok dicséret mellett pedig rengeteg díjat is összekalózkodott – többek között az év legjobb akciójátékának járó elismerést is magáénak tudhatta. A Pirates! koncepciós és játékmechanikai megoldásai mellett címében is különleges volt. Stealey Robin Williams-szel (igen, most a színészlegendáról beszélünk) folytatott beszélgetés hatására, a Pirates! lett az első olyan videójáték, mely címében feltüntette a mester nevét, így született meg a Sid Meier’s Pirates! cím. Az eredetileg Commodore 64-re írt program még a megjelenés évében ellátgatott CPC-re, Apple II-re és IBM PC-re. A megjelenést követő években további portok érkeztek Mac-re, Atari ST-re, Amigára és NES-re is.

A „folytatásra” viszont cirka 6 évet kellett várni. 1993-ban futott be ugyanis a Pirates! Gold, mely eredetileg nem Meier, hanem az első projektet eleinte ellenző Stealey fejéből pattant ki. Mivel ’92-ben Meier épp a Colonizationön ügyködött, így a grafikust, Micheal Haire-t tették meg projektvezetőnek, és ahelyett, hogy érdemi folytatást raktak volna le az asztalra, egy itt-ott kibővített és felcicomázott kiadást (mondjuk ki: remaket) hoztak össze a Sid Meier’s Railroad Tycoon Deluxe mintájára, érdemi újítások nélkül. A Pirates! Gold végül MS-DOS-ra, Macinthoshra, SEGA Genesisre, Amigára és CD32-re készült el, a sikere azonban alulmaradt a ’87-es eredetihez képest. Szó sincs arról, hogy a Gold rosszul sikerült volna, egész egyszerűen csak elenyésző volt az újítások száma, a játékosok pedig még hat évvel később is aktívan nyüstölték az eredetit (a 2000-es évek előtt sokkal hosszabb volt egy játék életútja, mint manapság). Az új platformokon való megjelenés miatt egyébként nem alakultak rosszul az eladások – persze annyira azért nem volt sikeres, hogy Meier vagy a MicroProse azonnal egy új felvonás fejlesztésébe kezdjen.

A Pirates! Gold után így egy bő évtizedet kellett várni arra, hogy Meier visszatérjen a kalózos témához, és hogy elérjünk jelen cikkünk fő alanyához, a 2004 novemberében útnak induló Pirates!-höz, melybe Sid Meier már a Firaxis (Civilization 6, XCOM: Enemy Unknown, Marvel's Midnight Suns) lobogója alatt vágott bele a fejlesztésbe. A címben okkal nem találjuk megint a „2”-es számot, ugyanis hasonló dolog történt, mint a Gold esetében: remake-elték az eredetit.

Természetesen ezúttal is a külcsín esett át a legnagyobb fejlődésen. A színvilág kissé harsányabb lett, a karakterek pedig rajzfilmszerűvé váltak, azonban nem mehetünk el a tény mellett, miszerint rengeteg apró részlet bújik meg a díszletek között – már amennyiben figyelmesek vagyunk. Az élővilág is sokkal részletesebbnek és gazdagabbnak mondható, a Karib-térségben pedig végre valós időben láthatjuk, hogy milyen hajók hánykolódnak körülöttünk. A városok elfoglalásért folytatott valós idejű csatározásokat felváltotta egy körökre osztott megoldás, és a lopakodós, valamint a táncolós minijátékok is megjelentek a párbajozás mellett, melyeknek minőségéről amúgy eléggé megoszlik a rajongók véleménye – engem személy szerint egyik sem zavart, nem lógtak ki a játékból.

Ennél több változást azonban nem igazán tudott felmutatni a Pirates! – de nem is kellett neki, mivel a hangulat mindent elvitt a hátán. A történet „írói” és főszereplői továbbra is mi vagyunk, azaz mi dönthetjük el, milyen életet akarunk magunkénak tudni ebben a világában. Lehetünk becstelen, fosztogató kalózok, építhetjük a diplomáciai kapcsolatainkat a régiót uraló négy nemzettel, de akár kincsek után is kutathatunk, vagy épp kiszabadíthatjuk az elrabolt rokonainkat. A döntés teljes mértékben a mi kezünkben van, ahogy azt Meier is szerette volna. Így idősebb fejjel egyébként meglepett, hogy milyen könnyű is tud lenni az ünnepelt (2-3 óra játék után már a kalóz toplista 5. helyét foglaltam el), de mentségére legyen mondva, hogy Meier sosem egy kihívásokkal teli programnak szánta ezt a sorozatot. Felróhatnám ezt kritikaként – ahogy azt némely lap meg is tette azt akkoriban – azonban (ismerve az ötletgazda mentalitását) inkább hálás vagyok miatta.

A kritikai siker újfent nem maradt el: szinte kivétel nélkül mindenhol 80-90 pontot zsebelt be magának a Pirates!, a személyre szabható játékmenetet, a változatos aktivitásokat és a látványban/hangzásban tetten érhető finom részleteket pedig nem győzte dicsérni a szakma. A Computer Games Magazine például a 2004-es év második legjobbjának kiáltotta ki, rögtön a World of Warcraft után. Elődjeihez hasonlóan cikkünk alanya is tiszteletét tette a különböző platformokon: 2005 július 11-én Xboxon (valamint Steamen, és éppen emiatt választottuk ezt a napot a megemlékezésre), 2007-ben PSP-n (mely verzió amúgy kompatibilis a Vitával is), 2008-ban Macintosh-on, 2010-ben Nintendo Wii-n, 2011-ben iOS-en, 2012-ben pedig Windows Phone-on is napvilágot látott a program. A portok közül az Xboxos sikerült a legfényesebbre, hiszen még nagyobb hangsúlyt kapott benne a történet, ráadásként egy kiváló multiplayer-mód is érkezett, melyben a tenger egy apró szeletén küzdhetett meg egymással négy kapitány.

Sikerek ide vagy oda, új Pirates! sajnos azóta sem érkezett. Azt mondjuk kizártnak tartom, hogy egyszer sem merült volna fel a folytatás (vagy egy felújítás) ötlete akár Meier fejében, akár a Firaxis berkeiben. Ebben az ágyúdörgéstől csendes időszakban lehet, hogy itt lenne az ideje leporolni a szériát, hiszen – ahogy mondani szokás – ami késik, nem múlik.