A kalózkodás témaköre nem igazán volt hálás alapanyag Hollywood aranykora után, így aztán relatíve kevés film készült ebben a műfajban – az 1995-ben bemutatott A kincses sziget kalózai például tudna mesélni arról, hogy mi is az a pénzügyi bukás. Ha ehhez az egyenlethez hozzávesszük, hogy a vidámparki látványosságokon alapuló mozik sem igazán tartoznak a nézőcsalogató kategóriába, akkor már könnyedén kitalálható, miért lengte be „némi” szkepticizmus Gore Verbinski ünnepeltjét, ami a várakozásokkal ellentétben végül úgy kavarta fel a swashbuckler (az akciófilmek azon alműfaja, amelyben a kardforgatásban jeleskedő, erkölcsi iránytűvel felvértezett főhősön van a hangsúly) alkotások állóvizét, mint a címadó hajó a Karib-tenger hullámait. Merthogy A Karib-tenger kalózai – A Fekete Gyöngy átka azon az attrakción alapul, amelynek eredeti változata még 1967-ben nyílt meg a kaliforniai Anaheimben található Disneylandben – egyébként ez volt az utolsó látványosság, melyet Walt Disney személyesen is felügyelt, bár a nyitást sajnos már nem érhette meg. Ennek tükrében nem meglepő, hogy maga a világpremier is itt kapott helyet, méghozzá 2003. június 28-án, tehát közel két héttel a július 9-i mozis debütálás előtt. Na de mi vezetett idáig?
A kép forrása: Filmaffinity
A Walt Disney Pictures még 2001-ben kérte fel Joy Wolpertet a szkript megírására, ami magát a túrát vette alapul. A történet ekkor úgy nézett ki, hogy a Will Turner nevezetű börtönőr elengedi Sparrow-t, hogy segítsen neki kiszabadítani Elizabeth-et, akit Blackheart kapitány tart fogva némi csilingelő váltságdíjért cserébe. Ez a szinopszis még nem tartalmazott természetfeletti szálat, sőt, a stúdió abban sem volt biztos, hogy moziba akarja-e küldeni a produkciót. A videótékás debütálás esetén Christopher Walken és Cary Elwes neve is felmerült Sparrow szerepére, de egy ideig az akkor még kevésbé elismert Matthew McConaughey is benne volt a pakliban, mivel a fejesek szerint hasonlított arra a Burt Lancasterre (díjnyertes színész a filmkészítés hőskorából), aki a karaktert ihlette. Wolpert forgatókönyvét aztán a témában felettébb jártas Stuart Beattie írta át 2002 márciusában, és ez idő tájt csatlakozott a stábhoz a legendás producer, Jerry Bruckheimer is, aki azonban nem volt maradéktalanul elégedett a papírra vetett szöveggel, mondván, hogy az túlságosan „kalózos”. Az ő közbenjárásának köszönhetően kapott tehát természetfeletti ízt a sztori, méghozzá Ted Elliott és Terry Rossio tolmácsolásában, akik már a ’90-es években is elgondolkoztak azon, milyen lenne, ha földöntúli elemekkel bolondítanák meg ezt a rummal átitatott, puskaportól bűzlő zsánert. Így aztán az elátkozott azték arany lett a cselekmény fő mozgatórugója, ami által élőhalottá változott a Fekete Gyöngy teljes legénysége. Ez a felállás egyébként eleve túlmutatott a jó-rossz fogalmán, mivel a „gonoszok” lényegében azért küzdöttek, hogy feloldják az átkot, ami megkeserítette az életüket – a Barbossa kapitányt alakító Geoffrey Rush egyenesen úgy gondolta, hogy lényegében az ő karaktere a hős, aki csupán egy „gazdag gazember” akar lenni. Bár tegyük hozzá, hogy a kalózkodás egy elítélendő cselekedet, tehát jófiúknak azért semmiképp sem neveznénk őket. Apropó Barbossa: eredetileg Robert De Nirónak szánták a szerepet, de az Oscar-díjas színész úgy vélte, hogy ez a blockbuster is akkorát fog bukni, mint a többi kalózos film. A rendező, Gore Verbinski 2002 májusában lépett a fedélzetre, győzködni pedig nem nagyon kellett, mivel izgalommal töltötte el, hogy a modern technológia segítségével keltheti életre ezt az elfeledett műfajt, ami annyira közel áll a szívéhez.
A kép forrása: Movie4Kids
És ha már szóba kerültek a színészek, természetesen muszáj értekeznünk egy keveset Johnny Deppről, aki lényegében a legikonikusabb szerepét köszönheti ennek a franchise-nak – pedig akár Jim Carrey is a fejére tehette volna a jól ismert kalapot, csak hát közbeszólt A Minden6ó. Depp eleinte kissé furcsának találta a szkriptet, mivel – ahogy azt az imént már említettük – a kalózok nem a kincs reményében tevékenykedtek, hanem épp ellenkezőleg, vissza akarták azt szolgáltatni, hogy ismét emberek lehessenek. A műfaj egyik alappillérének számító lázadás (eredetileg ugye Sparrow volt a Fekete Gyöngy kapitánya) pedig már megtörtént, mire a néző bekapcsolódik az eseményekbe, amit szintén eléggé unortodox megoldásnak tartott. De ahogy őt meglepte a szövegkönyv, úgy ő is okozott némi fejvakarást az első olvasópróbán, ahol felettébb érdekesen keltette életre a karaktert. Mint kiderült, sokat tanulmányozta a 18. századi kalózokat, és végül arra a következtetésre jutott, hogy lényegében olyanok voltak, mint a modern rocksztárok. Így aztán a Rolling Stones társalapítójának, Keith Richards-nak az előadásmódját vette alapul – Richards egyébként fel is tűnik a harmadik részben, mint Jack apja. Sokan találták furcsának a manírjait, az eltúlzott gesztusait (különös tekintettel a jól ismert kézmozdulatokra), a Walt Disney Company korábbi elnöke és vezérigazgatója, Michael Eisner pedig egyenesen úgy vélte, hogy Depp tönkreteszi a filmet. Nos, ez a meglátás végül elhamarkodottnak bizonyult, mivel Jack Sparrow lett a széria legismertebb és legkedveltebb karaktere, míg Will Turnert (Orlando Bloom) és Elizabeth Swannt (Keira Knightley) elég sokan megunták a harmadik felvonás végére – nem véletlen, hogy ki is maradtak a folytatásokból.
A kép forrása: Popsugar
Maga a forgatás elég gyors ütemben zajlott, mivel 2002 október 9-én kapcsolták be először a kamerákat, 2003 március 7-én pedig már csomagoltak is. Helyszín gyanánt azért a Saint Vincent és a Grenadine-szigeteket választották, mert itt találták meg a legcsendesebb (értsd: legkevésbé zsúfolt) partokat, amelyeken aztán megépíthették a három mólót és a hátteret Port Royal, valamint Tortuga számára. De a nagy fordulatoknak helyet biztosító barlang elkészítését sem vették fél vállról a szakik, mivel öt hónapon át dolgoztak azért, hogy hihető legyen a hungarocell sziklákon csillogó kincs. Swann kormányzó (Jonathan Pryce) palotájának elkészítése azonban kis híján tragédiába torkollott: 2002 szeptemberében tűz ütött ki benne, melynek során szerencsére senki nem sérült meg, viszont 525 000 dollárnyi anyagi kár keletkezett. A híres kikötővárosnál is több erőfeszítést igényelt azonban a három hajó (Fekete Gyöngy, Rettenthetetlen, Lopakodó) megalkotása, melyek a költséghatékonyság miatt dokkokban épültek fel, és mindössze hat napot töltöttek a nyílt tengeren. A díszletekhez hasonlóan a jelmezek és a kiegészítők terén is törekedtek arra, hogy autentikus legyen az összkép: a stáb zöme különböző protéziseket (a faláb ugyebár elengedhetetlen ebben a témában) és kontaktlencséket viseltek, de a fogakat és a bőrt is befestették, hogy semmi ne törhesse meg az immerziót. Magukat a fegyvereket sem bízták a véletlenre, hiszen a kardokat például az a Tony Swatton készítette, akinek számos Man at Arms videót is köszönhetünk.
A kép forrása: Bloody Disgusting
A villámgyorsan abszolvált forgatás miatt rohamtempóban láttak neki az effekteknek az Industrial Light & Magic műhelyében, a legnagyobb fejtörést pedig értelemszerűen az elátkozott legénység kevésbé emberi formája jelentette – bár éppen ezért nem is töltöttek túl sokat a képernyőn. Fontos volt viszont, hogy a színészi játék a csontvázak esetén is felismerhető legyen (máskülönben eléggé elveszett volna a varázs), így minden ilyen jelenetet kétszer vettek fel: egyszer a színészekkel, amolyan referencia gyanánt, másodszor pedig nélkülük (a zöld háttér előtt persze újra elő kellett adniuk az adott részeket). Mivel a forgatás négy hónappal a bemutató előtt fejeződött be, a rendező napi 18 órát töltött a vágással, miközben az effektekre is jutott ideje – ezek jelentős része egyébként csakis azt a célt szolgálta, hogy a modern vitorlások eltűnjek a képről. Klaus Badelt ikonikus zenéi máig hajlamosak dallamtapadást okozni, de mellette természetesen Hans Zimmert is ki kell emelni a produceri feladatok ellátása miatt, összesen pedig nem kevesebb, mint 15 zeneszerző gondoskodott a felejthetetlen hangzásért.
Jó kérdés, hogy az előzetesek (az első kedvcsináló A Gyűrűk Ura: A két torony előtt volt látható) vagy a stáb miatt, de a várakozásokkal ellentétben végül elképesztően jól nyitott a film a kasszáknál – olyannyira, hogy még a klasszikus felmenőkkel bíró Terminátor 3: A gépek lázadását is sikerült letaszítania a trónról. A Fekete Gyöngy átka több mint 46 millió dollárt hozott a nyitóhétvégén, és bár a vetítésének második hetében már nem tudta megőrizni az első helyet (a Bad Boys 2-vel azért nehéz lett volna versenyre kelni), így is további 34 millió dollárral gyarapodott a malacpersely. Végül 654 millió dollárral fejezte be a pályafutását, ami elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy 2003 negyedik legtöbb bevételt termelő filmjévé váljon – egy új érkezőtől ez minimum elismerésre méltó teljesítmény. Mindemellett a szakma is szerette a filmet, bár a többség leginkább Johnny Depp elképesztő alakításától (kapott is érte "néhány" jelölést) volt elájulva – olyannyira, hogy akadt olyan újságíró, aki egyenesen azt írta: nélküle nem sokat ért volna ez a film.
A siker persze vérszemet, a vérszem pedig folytatásokat szült, és bár a Verbinski által rendezett toldalékok (Holtak kincse, A világ végén) még ügyesen bővítették a történetet és a világot (bár ha engem kérdeztek, a harmadik rész esetében azért már voltak hajszálrepedések), a 2011-es Ismeretlen vizeken és a 2017-es Salazar bosszúja már korántsem lelt meleg fogadtatásra a nézők körében – a kritikusokról nem is beszélve. A Disney azonban ennek ellenére sem tett le a folytatásokról, az elmondások alapján ugyanis rögtön két vasat tart a tűzbe a cég, bár egyelőre kérdéses, hogy mindegyik megvalósul-e. A stúdió mostani irányvonalát ismerve nagy esély van arra, hogy lesz idő, amikor visszasírjuk a legutóbbi, egyébként valóban pocsékul sikeredett felvonást. Ez azonban mit sem von le a legelső rész érdemeiből, ami túlzás nélkül felélesztett egy szinte teljesen elfeledett műfajt – és még csak tengeri átok sem kellett hozzá.
